Honlap Szécsény története Ferencesek hazánkban A kolostor története

Szécsény rövid története

Szécsény Magyarország északi részén, az Ipoly völgyében, Budapesttől mintegy 100 km-re fekszik. (Térkép itt)

A település múltja a XI. századig vezethető vissza: a Szécsénytől északra talált sírokban Szent István korabeli érméket ástak ki. Az első írásos adat 1229-ből származik, amelyben Béla király a nógrádi Szécsényt (Zychan) Pósa ispánnak adományozta.

A korai középkorban a település és környékének egy részét a Kacsik nemzetség birtokolta, másik része viszont királyi birtok volt.

Szécsény, jelentős vásárai révén, Szécsényi Tamás erdélyi vajda közbenjárására kiváltságokat kapott 1334-ben, ekkor nyeri el a mezővárosi rangot is. Ettől kezdve a város gyors fejlődésnek indult.

A várost várfalak veszik körül, ami a XV. században huszita seregek majd később a török ellen is védte a várost. A török végül több ostrom után 1552-ben elfoglalta a várat és a várost. A magyar seregek több sikertelen próbálkozás után 1593-ban foglalták vissza a felvidéki bányavárosok miatt is jelentős települést. A város 1663-ban ismét török uralom alá kerül, majd 1683. november 10-én, a Bécsből hazatartó Sobieski János lengyel király szabadítja fel végleg.

A város a pestisjárvány következtében hamarosan elnéptelenedett. Az újratelepítés kezdeményezői a ferencesek voltak, akik többek közt Bárkányi Jánost, II. Rákóczi Ferenc gyermekkori nevelőjét küldték a városba.

A település leghíresebb napjai 1705 szeptemberében voltak, amikor a Rákóczi szabadságharc idején a magyar főurak a Borjúpáston tartották az országgyűlést, ahol Rákóczi Ferencet Vezérlő Fejedelemmé választották. A történelmi nevezetességű kuruc országgyűlés mellett Szécsénynek kijutott a kuruc-labanc világ szenvedéséből is. A Fejedelem terveiben Szécsény nagy szerephez jutott: a kurucok stratégiai központja lett: itt bonyolódott le észak és dél, kelet és nyugat összeköttetése, Szécsény ekkor is központja, az Ipoly völgye pedig átvonuló útja volt a hadaknak. A szabadságharc idején Szécsényben állandóan 100-1000 katona tartózkodott.

A város látnivalói a Ferences templom és kolostor épületén kívül a Forgách-kastély, melyben ma múzeum működik, a várfal és a keleti körbástya és az északnyugati bástya, a régi plébániatemplom romjai, a Tűztorony, az 1761-ben készült Szentháromságszobor, a XVIII. század második felében megnyílt gyógyszertár, a szécsényi országgyűlés emlékére 1935-ben állított Turul-szobor és emlékmű, a Haynald-kapu és az evangélikus templom. Kellemes séta tehető a Várkert hangulatos, szépen gondozott parkjában.

Szécsény egyházi szempontból neves személyiségei voltak: Széchenyi György esztergomi érsek, a kolostor jótevője, Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek, a város szülötte, aki adományaival, kórház, iskola és apácazárda alapításával segítette a város gyarapodását.

éVissza a lap tetejére