Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

1999. szeptember

 

LELKISÉG

Hittan – az új évezred küszöbén

Újra itt a szeptember, és gyermekeink számára a nyári kikapcsolódás, pihenés után újra indul az évközi időszak életrendje: az iskola, a különórák, a sportfoglalkozások. No és a hittan, ha marad még idő, mert az is fontos.

Fontos? Kell? Hasznos? Szokás?

Kedves Szülők! Mit is vártok a hit­tan­tól? Legyen a gyerek első­ál­do­zó (bér­málkozó), mert az kell? Mihez? Hadd tanulja meg a hittanon a ke­resz­tény életet, ismerje meg Istent. Nem otthon? Mire való a hittan?

A 21. század kapujában be kell látnunk, bármennyire is fájó, hogy a hittan semmit sem ér. Miért? Mert amíg évszázadokon keresztül az egységesen keresztény társada­lom­ban, a keresztény családban és kultúrában törvényszerűen belenőttünk a keresztény életformába, ma a sokféle értékrendű (értékzavarú) világ sokrétű, „multi­kultúrális” társadalmában, széteső és zilált családjainkban, gyermekeink tanácstalanul és belső útkeresésükben (Ki vagyok én? Ki az Isten? Hol a helyem? Hogyan éljek jól?) igazi támpont nélkül nőnek fel. Amíg régen egyértelmű volt, hogy „hogyan élj”, addig ma a keresztény gondolkodás- és életmód csak egy lehetséges alternatíva a sok csábító között. A legfájóbb, hogy gyermekeink legtöbbször otthon sem kapják meg a biztos lelki hátteret, a hétköznapokban is Istenben élő, Krisztusnak elkötelezett példát.

Ma újra kell gondolnunk egész keresztény életünket: újra felfedezni a személyes, szerető Atyát, mélyebben elkö­te­lezni magunkat az értünk szenvedő Krisztusnak, felismer­ni a bensőnkben élő, minket vezető Szentlelket, Isten családját, az Egyházat, az evangélium friss erejét.

Ha a gyermekünk keresztelésekor kimondott ígéretet, a keresztény életre való nevelést ma komolyan vesszük, meg kell hallanunk a felhívást, amit Szent Péter első levelében olvasunk: Jézus Krisztus az élő kő, mi pedig arra vagyunk meghívva, hogy mint élő kövek, épüljünk rajta lelki házzá, azaz Egyházzá. (vö. 1Pét2,1-5) 

Egyházközségünk minden tagjának feladata, hogy segítő kezet nyújtsunk egymás felé, mert a hit - élet és közösség.

Kedves Szülők! Krisztus hívására hitoktatóinkkal és a ferences közösséggel szeretnénk segíteni, hogy megújulhasson plébániánk, hogy élő kövekből épült templommá, Isten családjává formálódjunk. Erre hívunk titeket is. Kérlek, segítsetek, hogy a hittan ne pusztán a mi kicsinyes céljaink, hanem Isten szerető akarata szerinti lehessen. Segítsetek életpél­dá­tok­kal, hisz enélkül hiábavaló minden szép szó. Társként segítsük egymást abban, hogy gyermekeitek felfedez­hes­sék az evangéliumi élet, az össze­tar­tozás, a közösség életformáló örö­mét, a szentségek, a szentmise, az ünnep­lés életadó erejét.

Az új évezred küszöbén ezzel a meg­hí­vással vágunk neki tanévünknek Isten segítségével: Veni Sancte Spiritus!

fr. Zalán

Az Atya éve - 1999

Ismerjük-e az Atyát?

"Senki sem ismeri az Atyát csak a Fiú,... s akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni" (Mt 11,27)

Az Atya évében több teológus fogalmazott így: A keresztények többsége kevéssé sejti, hogy valójában ki az Atya. Akit általában Atyának gondolnak az lehetne Jahve vagy Allah is, néhány evangéliumi vonással gazdagítva. Több vallás eljut a teremtő Istenig, aki hatalmas, igazságos, jóságos. De ez az Isten "kívül" van az emberen. Nagyon sok keresztény - olykor mélyen hívő keresztények is - csak egy hatalmas, jóságos, de "kívül" levő Istenről tudnak.

Ki is igazában az Atya? Mit mond róla Jézus? Ilyeneket is mond: "Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni" (Mt 11,27); "Senki sem juthat az Atyához, csak általam" (Jn 14,6). Szent Pál szerint csak a Szentlélek tudja kimondani lelkünkben, hogy "Abba, Atya" (Gal 4,7; Rom 8,15).

A Szentírás szerint - úgy tűnik -, bele kell hatolnunk Jézusba, egyesülnünk kell vele, át kell hogy járjon bennünket a Szentlélek, hogy így eljuthassunk Jézus Atyjához: a Szentháromságbeli Atyához; hozzá, aki más, mint a korábbi vallások vagy Arisztotelész Teremtő Istene. Vagyis ezt a szót "Abba, Atya", a maga teljességében csak Jézus mondhatja ki bennünk a Szentlélekben (vagy a Lélek mondhatja ki Jézusban).

Hogy juthatunk mélyebb kapcsolatba az Atyával? Csak Jézussal egyesülten és a Lélek által mondhatjuk ki igazán, hogy "Atya". A hagyományos misztika, a keleti teológia, s korunkban a nyugati teológia lelki élettel foglalkozó ágai is állítják: az Atyához csak Jézusban, a Lélek által juthatunk el; vagyis minél mélyebben egyesü­lünk Jézussal (a Lé­lek által), annál tel­jesebben fogjuk tud­ni kimondani Jé­zus­sal együtt, hogy "Atyám", illetve ma­ga Jézus mondja ezt ki ben­nünk a Szent­lé­lekben.

Mit jelent egyesülni Jézussal, illetve ho­gyan valósul meg ez az egyesülés? Jézus ta­nításának egyik nagy újdonsága, hogy azt hirdeti: Is­ten (Isten Országa) ben­ne­tek  van, közte­tek van. Isten nem­csak egy hatalmas és jóságos "kívül" levő, hanem teljességgel "bennünk" élő. Jézus arra hív, hogy "maradjatok ben­nem és én bennetek maradok"; "aki szeret, abban benne fogunk lakni"; "aki eszi az én testemet, az bennem marad és én őbenne".

A keresztény lelki élet csúcsa és végső célja évszázadokon át az volt: felfedezni a bennünk élő Jézust (Szentháromságot), s Vele bensőséges egyesülésben élni: vagyis eljutni a "belső várkastélyba", a szív mélyére, ahol megvalósul ez az egyesülés Jézussal, s Benne - a Szentlélek által - az Atyával.

Korunkban a Szentlélek sajátos karizmákon keresztül megismerteti a világgal a "külső várkastélyt": vagyis azt, hogy Istennel nemcsak önmagunkban (a belső várkastélyban) találkozhatunk, hanem egészen sajátosan a köztünk levő kapcsolatokban is, - ahol megjelenhet köztünk Jézus (Mt 18,20), s Általa megvalósul a "külső várkastély": az a hely, ahol Jézus jelen van, ahol találkozhatunk vele, élvezhetjük jelenlétét, sőt a nem hívő is egyedülálló módon találkozhat vele (Jn 13,34).

De a külső várkastélyt, a köztünk levő Isten Országát csak akkor építhetjük, ha otthon vagyunk a "belső várkastélyban". Ha van egy mély, bensőséges kapcsolatunk a bennünk élő Jézussal (s az elhagyott, keresztre szögezett Jézussal): ha tudjuk az Ő szemével látni a világot, embertársainkat; ha a külső kapcsolatokban kapott minden fájdalomban tudunk az ő  - halálig és elhagyottságig tartó  - szeretetével egyesülni, s Vele egyesülten tovább építeni a külső szeretet-egységet, a "külső várkastélyt".

A közösségi lelkiségben maga a kölcsönös szeretet az az út, amely elvezet a Jézussal való legbensőbb egyesülésig. Csak a bennünk élő elhagyott és feltámadott Jézussal egyesülve vagyunk képesek a szeretetben és a szeretetért folytonosan meghalni. Illetve fordítva is igaz: ha hűségesek vagyunk a szeretethez, az egységhez - akkor kényszerülünk arra, hogy egyesüljünk vele, az Elhagyottal és Feltámadottal, mert nélküle nem lennénk képesek örömmel újrakezdeni a szeretetkapcsolatot. Így épül bennünk egyszerre a belső és a külső várkastély. S azáltal, hogy egyre mélyebben egyesülünk lelkünkben az elhagyott (és feltámadott) Jézussal, és egyre teljesebben kiárad ránk a Szentlélek, - egyre természetszerűbben fakad fel bennünk a megszólítás: Atyám! Illetve egyre inkább maga Jézus mondja ezt bennünk a Lélek által.

Tomka Ferenc atya (Bp.)

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Gondolatok az elsőáldozási készületről

Ebben az évben, egyházközségünkben 72 gyermek részesült először a szentáldozásban. Az erre való felkészülés mindig komoly feladatot és izgalmat jelent a gyermekeknek és a hitoktatóknak egyaránt.

És itt mindjárt szeretnék is megállni egy pillanatra! Remélem, sokan felkapták a fejüket: valami hiányzik ebből a felsorolásból. Igen, a családra gondolok. Egyre nyilvánvalóbbá válik ugyanis, hogy megfelelő – a keresztény értékek szerint élő – családi háttér nélkül a hitoktatói munka nagyon nehezen tudja célját, az élő hitre való elvezetést elérni. Különösen fontos ez olyankor, amikor egy-egy szentség vételére készülnek a gyermekek (elsőáldozás, bérmálkozás), hiszen ez nem valaminek a végét, hanem ellenkezőleg, egy teljesebb élet kezdetét jelenti. Sajnos a mai korban ezt a támogatást egyre kevésbé tudják megadni a szülők gyermekeinknek.

Pedig – bár lehet, hogy furcsán hangzik, de – a gyermekek hitoktatása elsősorban a szülők feladata: a családokban kell (kellene) megtanulni és megtapasztalni a gyermeknek élni a hitet, mert ezt nem lehet heti 2 órában megtanítani.

A hitoktató feladata elsősorban az, hogy segítse a szülőket gyermekeik hitre nevelésében, másrészt, hogy az órákon Jézus személyét, az Ő tanítását, a hitbeli alapismereteket és a saját megélt, személyes hitét átadva segítse az Egyház életébe bekapcsolódni a gyermekeket.

Ez indított bennünket arra, – és persze az, hogy az Egyházban már sok helyen sikeresen alkalmazzák ezt, – hogy az elsőáldozásra gyermekek és szülők együtt készüljenek fel.

A szülők meghívása a közös felkészülésre

Ezért kapott tavaly szeptemberben minden család egy lapot, amelyen nyilatkoznia kellett a szülőknek arról, vállalják-e ezt a közös felkészülést. Ez azt jelenti, hogy törekednek biztosítani gyermekük vallásos nevelését, részt vesznek velük a vasárnapi szentmisén és eljönnek a havonta egy alkalommal tartandó szülői megbeszélésre. A válaszokban kivétel nélkül minden szülő vállalta mindezt. Sajnos évközben azt kellett tapasztalnunk, hogy nem mindenki gondolta komolyan. Ez bennünket is – a jövőre nézve – további gondolkodásra késztet…

A szülői megbeszélések

Ezek célja az volt, hogy segítséget nyújtsunk a családoknak gyermekeik hitre nevelésében, illetve jó alkalom volt ez az – esetleg megkopott – hitbeli ismeretek felelevenítésére is. Ennek megfelelően mindig áttekintettük, hogy a gyerekekkel miről és hogyan tanultunk. Voltak olyan részek (tíz parancs, gyónás, szentmise) amelyeknél hosszabban elidőztünk, mert fontosnak tartottuk azt, hogy mindezeket új módon, segítségként és az öröm forrásaként fedezzük fel újra. Másrészt olyan témák is szóba kerültek, amelyek a gyermekek nevelését illetve az egész családot érintették. A találkozókat Zalán atyával felváltva vezettük.

Bár az együttléteket megbeszéléseknek hívtuk, sajnos igazi, nagy beszélgetések nem alakultak ki, de örömöt és biztatást jelentett számunkra, hogy néhány szülő később odajött, kérdezett, vagy volt olyan, aki „csak” azt mondta, hogy „jó, hogy ilyen dolgokról beszélünk”. Bízunk abban, hogy a szülők többsége tényleg segítséget kapott maga vagy családja számára.

A Katekumenátus szertartásai

A másik újszerű dolog az elsőáldozási felkészülésünkben a Katekumenátus néhány szertartásának (közösségi ünnepének) bevezetése volt, amelyet Egyházunk az Ősegyház példáját követve újra felelevenített. Ennek bevezetése a környező országok után már hazánkban is folyamatban van.

Nagyböjt 2. vasárnapján volt az elsőáldozásra készülő gyermekek „bemutatása” a templomban. Az ünnepnek kettős célja volt: egyrészt a hívők megismerik azokat, akik a szentség felvételére készülnek, másrészt a gyermekek a közösség előtt ígéretet tesznek arra, hogy tőlük telhetően mindent megtesznek, hogy Jézust és tanítását mindinkább megismerve életükben is igyekeznek így élni. A felkészülés során a gyerekek egy lapra lerajzolták magukat és felírták nevüket, majd ezt egy plakátra felragasztottuk, amelyet a templomban kifüggesztettünk. Ezenkívül a szentmisén a hívek kihúzhatták egy-egy gyerek nevét egy kosárból, akiért az elsőáldozásig mindennap imádkoztak. Úgy érezzük, mindez megerősítőleg hatott mind a közösség, mind pedig a gyermekek számára. Néhány vélemény:

§ Nekem az tetszett, hogy anyukám keresztet vetett a homlokomra, ajkamra, szívemre, kezemre, hogy kimentünk az oltárhoz és ott volt az én nevem is. És nagyon-nagyon jó volt.

§ Nagyon jó volt a vasárnapi szertartás. Mikor este fürödtem, nem akartam lemosni a fejemről a keresztet. Ez volt életem legszebb napja.

§ Az tetszett, hogy bemutattak a híveknek.

§ Nekem tetszett, Anyukámnak nem. Azért nem bánnám, ha neki is tetszene. Szép volt a templom.

§ Nagy dolog volt számomra, bár féltem. Az tetszett a legjobban, amikor anyukám megfogta a fejem.

§ Örültem neki, szerettem volna már régóta megvallani.

§ Nagyon szép volt. Családias. Átéreztem, hogy mennyire összetartozunk. (szülő)

§ Nagyon fontos, hogy átéljük, felelősek vagyunk ezekért a gyerekekért. (hívő)

A vizsga

A felkészülési folyamatot a vizsga zárta le április végén, ahol a szülők is jelen lehettek. A gyerekek általában szépen, lelkiismeretesen készültek, bár meg kell jegyezni azt, amit már korábban is említettünk, hogy itt is megtapasztaltuk néhány esetben: a hitoktató kevés, ha a szülő nem segít.

Az első gyónás

Ezután az első gyónás ünnepe következett, amit idén időben is szétválasztottunk az elsőáldozástól, hiszen a kiengesztelődés szentségéhez is most először járultak a gyerekek. Ez a szentség nem kevésbé fontos keresztény életünkben: a megújulás forrása. Így ezt egy külön liturgia keretében ünnepeltük meg egy szombat délelőtt. Erre az eseményre is együtt hívtuk a családokat, de sajnos itt sem tartotta mindenki fontosnak, hogy gyermekével együtt ünnepeljen. Pedig a szülő nélkül…

A liturgia elején rövid bűnbánati rész volt a szülőknek, majd a gyerekeknek, s ezután jött a gyónás, melyre a szülőknek is alkalmuk volt. Mivel ez több időt vett igénybe, ezalatt a templomban a gyerekekkel és a szülőkkel együtt közösen énekeltünk, játszottunk, rejtvényt fejtettünk. A liturgia végén megújították keresztségi fogadalmaikat, szüleik megáldották őket és megkapták azt a fehér ruhát, amely megtisztult szívüket jelképezte, és amelyet aztán az  elsőáldozáskor viseltek.

A felkészülésnél törekedtünk arra, hogy ezt a szentséget is az öröm forrásaként éljék meg. Nagyon jó volt tapasztalni a későbbi beszélgetésekben, hogy – bár természetesen izgultak előtte – az első gyónás minden gyerekben így is maradt meg. A szülők, hitoktatók és papok feladata, hogy ez később se változzon.

Az elsőáldozás

Szécsényben május 9-én, Pösténypusztán május 16-án volt az a nap, amelyre egész évben készültünk: Jézus Krisztussal találkoztak az Oltáriszentségben.

Ez alkalommal is, – mint az év folyamán többször – az volt a célunk, hogy a családok együtt ünnepeljenek és az ünneplés középpontjában Jézus álljon. Ezért az elsőáldozási szentmisében az egyszerűségre és a családias légkörű liturgiára törekedtünk, amit a legtöbben örömmel fogadtak.

A kiértékelés

Mivel ebben az évben a felkészülés folyamán több új dologgal próbálkoztunk kíváncsiak voltunk a szülők véleményére, hogy ezzel is segítsenek a következő év munkájában. Ezért kapott minden család egy kérdőívet, amelyen 15 kérdés szerepelt több válaszlehetőséggel, de mód volt arra is, hogy saját véleményüket, megjegyzéseiket leírják, és mindezt név nélkül. Sajnos a 72 család közül mindössze 32 küldte vissza a lapot, és ezekben is – kevés kivételtől eltekintve – szinte teljesen egyforma válaszokat jelöltek be. Mi lehet az oka? Ennyire jó volt, vagy ezt illett válaszolni? Pedig igazán sokat jelent számunkra minden jószándékú vélemény.

Összegezve

Az egész éves felkészülést összegezve mégis remélhetjük, hogy gyermekeink és családjaink jobban és mélyebben átélték, mennyire jó és nagy dolog Jézussal élni és az Egyház közösségébe tartozni. Világosan látszik az is, hogy ma már nem elég a gyerekeket felkészíteni a szentségek felvételére, hiszen a legtöbben hiányos lelki, hitbeli tapasztalatokat kapnak otthon, azaz a szülők önmagukban – a maguk hiányos ismeretei, az Egyháztól való elszakadtsága miatt – nem tudják biztosítani a keresztény életbe való belenövést. Ha szeretnénk Jézus mellett megtartani családjainkat, egyre nagyobb szükség van a felnőttek katekézisére, hitének és hitéletének támogatására és gyermekeiken keresztül az egyházközségi életbe való visszatalálás segítésére. Minderre pedig nem csak a szentségfelvételre készülő gyerekeknek és szüleiknek van szüksége, hanem az egész szécsényi plébániaközösségnek. A közös felelősségben születhet meg az a megújult Egyház, amelyre az új évezred küszöbén meghívásunk van Jézustól.

Sántáné Udvardy Erika

Tarisznya  -  Nyári emlékek

Nagymarosi ifjúsági találkozó – 1999. május 29.

A nagymarosi találkozón többnyire először vettünk részt. Külön busszal indultunk a templom elől Debora nővérrel, a szegénygondozó nővérekkel, Zalán atyával és a többi bérmálkozásra készülő fiatallal. Tíz órakor érkeztünk meg és mindannyian furcsán éreztük magunkat, hiszen ilyen találkozón még sosem voltunk.

Debora nővér terelgetett minket a megfelelő helyszínre, a templomkertbe, ahol épp kezdődött az előadás. Bábel Balázs kalocsai érsek atya Isten atyaságáról beszélt. Új gondolat volt számunkra, hogy Ő nem csak Atya számunkra, hanem az anyai vonások is megvannak Benne.

Ezután fakultatív programok következtek. Többen megfordultak a Duna-parton is, ahol a merészebbek lábukat is belógatták a vízbe. Meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen hatalmas tömeget mozgatott meg ez a találkozó, hiszen nem csak az egész ország területéről, hanem külföldről is érkeztek fiatalok. 14 órától énekpróba, majd szentségimádás volt, amit 16 órakor a szentmise követett. Itt újra összegyűlt minden fiatal, akik imádkozva, énekelve vettek részt szentmisén. A forró napsütés elől igyekeztünk az árnyékos helyre húzódni. Hihetetlen volt számunkra az erős összetartás, amit ezen a napon tapasztaltunk. A sok ember kézenfogva énekelte a dalokat és mindenki áldozott a misén. A közelünkben volt két férfi, akik láthatóan jó barátok voltak. Egyikük tolókocsiban ült, de ez nem akadályozta őt abban, hogy teljes lényével ott legyen a szentmisén. A másik odahívta az áldoztató atyát, így ő is megáldozhatott.

Hazafelé a buszon az egész csoport az élményeiről mesélt. Szemmel láthatóan mély nyomot hagyott mindenkiben ez a nap.

Tállai Ágnes

Egy hétvége Szegeden

Achilles atya meghívását elfogadva június 12-13-án Szegedre utaztunk. A kora hajnali indulás ellenére csapatunk vidáman énekelt és gitározott. A megérkezést követően a szegedi plébánia Vidám Családi Napja keretében változatos programok kezdődtek.

Délelőtt családi, játékos akadály­ver­senyen vet­tünk részt. Sajnos az őszies időjárás az eredmény­hir­de­tést már el­mos­ta. Az esőre való tekin­tet­tel a plébánia műve­lő­dési házába, a „Kapcába” vonult át a 3-400 főnyi sereg. Itt fogyasztottuk el a gulyást és itt ismerkedtünk meg szállásadóinkkal is. Délután kézműves és ügyességi játékok, véradás, bűvészmutatvány, színjáték szerepelt a programban, majd a mise után késő estig közös mulatság, tánc kezdődött. A napot közös imával és énekléssel zártuk.

Ottlétünk másnapján, vasárnap szentmisén vettünk részt, melyet Achilles atya celebrált, majd Szeged nevezetességeit csodálhattuk meg. Nagyon lenyűgözőnek találtuk a dóm és a szegedi zsinagóga épületét. A városnézést és a családoknál elköltött ebédet követően hazafelé betértünk Ópusztaszerre, a honfoglaló magyarok törvénykezésének emlékhelyére. A Feszty-körkép maradandó élményt jelentett mindannyiunknak. Ezt követően folytattuk utunkat hazafelé, hisz itthon már nagyon vártak bennünket.

Nagyon gyorsan eltelt ez a két nap, de sok élménnyel és barátsággal lehettünk gazdagabbak.

Gyenes Márti és Melinda

Az 1999-es Ministránstalálkozó és Kupa

Június 21-én hajnalban a szécsényi ministránsok Zalán atya vezetésével elindultak Esztergomba, az V. Ferences Ministráns Találkozóra és Focikupára. Mivel már nem először vettünk részt a találkozón, tudtuk, hogy a vidám játékok között a focitudásunkat is össze kell mérni a szegedi, budai, gyöngyösi és a pasaréti ministránsokkal. Ezért már kora tavasztól fogva „keményen” edzettünk, hogy a tavalyi jó eredményt meg tudjuk tartani.

Amikor megérkeztünk Esztergom­ba és leszálltunk a vonatról, akkor láttuk, hogy egy vonaton utaztunk a szegedi csapattal, akik között sok ismerős arcot fedeztünk fel. Miután elhelyezkedtünk az Eszter­gomi Ferences Gimnázium kollé­gi­u­má­ban, rögtön a szigetre indul­tunk, hogy elkezdődjenek a mérkőzések. A 15 csapatból mi három csapattal kép­vi­sel­tük Szé­csényt a kupán. A foci vé­gén, este közös misén vettünk részt.

Másnap, mivel az időjárás nem fogadott kegyeibe, (a városra és környékére hatalmas mennyiségű csapadék zúdult), a ferences testvéreknek nagyon törni kellett a fejüket, hogy a 120, kilométer-hiányos gyerek mozgásigényét kielégítsék, és a gyerekek kedvüket ne veszítsék. Ezért aztán volt minden: talicskázás a templomban, szellemi fejtörő, videózás, na és persze bennünket se kellett félteni, mert egymást is szórakoztattuk. Egy kifáradt gyereknek szüksége van testi és lelki táplálékra is, melyek ezen a napon sem maradtak el. Így este nyugodtan tudtunk pihenni, nem kellett minket álomba ringatni, de azért a testvérek minden szobát végignéztek, biztos, ami biztos.

Szerdán ismét kiderült az ég, és indultunk a szigetre, ahol folytatódtak a focimérkőzések. A tavaly második helyezést elért kisebb csapatunk minden erejével küzdött az első helyért, de sajnos a döntőben 1:1-es végeredmény és hosszabbítás után a tizenegyesek az ellenfélnek hozták meg a szerencsét. Így aztán az izzadságcseppek mellett néhány szemben a könny is megcsillant, de hát mindez hoz­zátartozik a játékhoz. Az utolsó estét egy közös tábortűz­zel zártuk, ahol vidám jelenetekkel szórakoztattuk egymást.

Másnap a találkozó közös misével és közös játékkal ért véget, aztán mindenki cuccokkal és élményekkel megpakolva szállt a közös buszra. Útjaink Budapesten váltak el, ahol elbúcsúztunk a többi ministránstól. A budaiak és a pasarétiek már otthon voltak, a szegediek mentek a vonathoz, nekünk pedig - mivel volt még egy kis időnk - a Csodák Palotájába vitt az utunk, ahol sok érdekes dolgot láttunk és próbáltunk ki.

Ezek után azért öröm volt megpillantani itthon a buszmegállóban az aggódó szülői arcokat.

Jó dolog volt Esztergomban szécsényi ministránsnak lenni, reméljük jövőre is elmehetünk.

Sánta Gergő és Zsolt

Családos tábor – Bodony, június 28- július 3.

A tavalyi nógrádi tábor tapasztalatait és örömeit az év során több­ször felelevenítve az idén már nagy várakozással készültünk a táborba. Nyolc család és Zalán atya, összesen 35-en vehettünk részt az egyházköz­ség segítségével a bodonyi plébánián az egyhetes nyaraláson, mely számunkra testi-lelki fel­üdülést jelentett.

Az egész éves találkozásaink és programjaink során már alkalmunk volt egymást és hitünket jobban megismerni. Az egyhetes együttlét alatt próbáltuk a tanultakat a gyakorlatban élni és közösséggé formálódni.

Bár minden család más-más szokásokkal és életmóddal érkezett, már az első nap az el­he­lyez­kedés és a napi tennivalók kiala­ku­lása után látszott, hogy mennyire nem jelent gondot a kényelem, a saját megrögzött szokások feladása, az alkalmaz­kodás. A konyhai teen­dők vállalása, a be­vásárlás, gyere­kek felügyelete úgy vált szolgálattá, hogy nem éreztük a kötelesség terhét.

A jókedv, a vidámság még a konyhát is zsúfolttá, és a mosogatást is gyorsabbá tette. Az apró figyel­mes­ségek - a reggeli korán kelők friss ká­véi, az ügyes kezűek rajzai, vesszőből fonott ajándékai - egymás örömé­nek keresésére buzdított. A gyerekeket is erre tanítva találta ki Erika az egész napra szóló "őrangyalos" játékot. Mindenki találékony és ügyes volt abban, hogyan tudna segíteni a másiknak, keresni a másik kedvét és örömét.

A táborban annak ellenére, hogy több család élt együtt - senki nem érezte az "én gyerekem - te gyereked" súlyát, valamennyien mindenki gyermekei voltak. A különböző korú gyerekek egymást segítve, együtt játszva szinte eltűntették az itthonról még oly nehéznek látszó korlátokat.

A sok játék, kirándulás, sorverseny mindannyiunkban felébresztette a már elfeledett gyermekkort. Jó volt észrevenni a mátrai "gyalogtúra" megpró­báltatásai közben a gyermekek ráhagyatkozását szüleikre és a szülők ál­dozatos fáradhatatlanságát, amikor gyermekeik cipelésére vállalkoztak a félelmetesen meredek emelkedőkön és lejtőkön, a sáros, patakkal több­ször átszelt erdei utakon. Igaz ebben segített bennünket a "vándorlás segí­tőtársaiként" kihúzott kis cédulán lévő figyelmeztetések mint pl. figyel­messég, türelem, szeretet, kitartás, melyre egész nap próbáltunk odafigyelni.

Ahogy múltak a napok, a tornácon úgy lett egyre inkább teleírva az a két egy­másba érő nagy piros szív, amelyikből az egyik az Istentől kapott kegyelmet, a másik az általa belőlünk fakadó szeretetet jelképezte.

Csütörtökön nagyon megörültünk az érkező Jónás atyának és az el­jönni nem tudó társaink által küldött finom sütiknek.

A hétre a koronát a pénteki fürdés tette fel, amit felnőtt és gyermek egyaránt élvezett.

Zsolti gitárjával és fáradhatatlan szolgálatkészségével szinte egész hetünket "dallá" tette.

Napjaink végén a szentmise, szentségimádás, és a tábortűznél zajló beszélgetések közben mindannyian megerősödtünk abban, hogy még sok mindenben kell fejlődnünk, nyitottabbá, bátrabbá kell válnunk egymás felé, a hétköznapokba is be kell vinnünk azokat az itt megélt tulajdonsá­gokat, mint a vidámság, találékony szeretet, türelem, lemondani tudás, az örömmel végzett szolgálat, - hogy életünk döntései Isten felé vigyenek köze­lebb bennünket.

Zalán atya egész évben is szeretettel, találékonyan, türelmesen tanítva, jó programokkal késztetett bennünket arra, hogy a gyerekes, ké­szen kapott hitet levetkőzzük és megharcoljuk a "jó harcot" hitünkért. Ebben segít a közösség, melyben egyesül a hit, az erő és az imádság, mely védetté tesz a világgal szemben. Az év során is vártuk ezeket az erőt adó pénteki találkozásokat, s most az eltöltött hét után nem csak megér­tettük, de át is éreztük a közösség fontosságát, s utolsó nap valóban szív­ből énekeltük:

"Egy szív és egy család, kiket összefűz a szeretet,
egy szív és egy család, mi együtt Isten népe vagyunk."

Csordás család

Jézussal, együtt - bérmálkozásra készülünk

Két éve készülünk már, hogy fölvehessük a bérmálás szentségét. Ennek egyik állomása az augusztus 9-13-ig tartó nógrádi tábor volt, amelyre több, mint 30-an mentünk el. Mindannyiunk örömére elkísértek bennünket a Sánta család tagjai, Debora nővér és Zalán testvér is. Megérkezésünk után a társaság 4 csoportra oszlott, hogy a napi feladatokat, a takarítást, bevásárlást, mosogatást megkönnyítsük és ezzel is segítsük kísérőinket, a két nénit, akik a tábor alatt oly sokat tettek értünk. Ezután meglátogattuk a nógrádi várat. Programjaink közé tartoztak a játékok is.

A keddi nap lelkigyakorlatos nap volt: megkerestük magunkat és Istent a világban, az evangéliumok alapján beszélgettünk Jézus érzéseiről, amelyek bennünk is ugyanúgy jelen vannak. Este Taize-i imaórát tartottunk.

A szerdai nap igen fárasztó volt, de megérte: a reggeli után a Csóványosra, a Börzsöny legmagasabb csúcsára kirándultunk, majd megnéztük a napfogyatkozást. Felüdülésként a hosszú út után a diósjenői strandra tértünk be. Mondhatjuk, hogy a tábor minden napja percről percre meg volt tervezve, de így legalább senki sem unatkozott egy pillanatra sem. Este a tábortűz köré gyűltünk és itt mindenki elmondhatta tapasztalatait, gondolatait.

A csütörtök szintén lelkigyakorlatos nap volt: megbeszéltük egymás jó és rossz tulajdonságait, majd kettesben voltunk Isten előtt: imádkoztunk egymásért és magunkért. A záró szentmisét a természetben tartottuk meg, itt mindenki elmondta saját imádságát. A nap lezárásaként tüzet raktunk, nyársaltunk és énekeltünk hajnalig.

Az utolsó napon, habár testileg kimerülten, de lélekben megújultan tértünk haza. Úgy mentünk a táborba, mint különálló emberek, de annyira összekovácsolódtunk, mintha egy család lennénk. Jézus nevében voltunk együtt és ez mindent maghatározott, hisz: Jézus nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Szabó Szilvia

Vándorbot

Mint a legtöbben már tudják, a Ferences Rendtartomány vezetése Jónás atyát, aki három éven át szolgálta plébá­niaközösségünket, augusztustól Kárpátaljára küldte a helyi misszióba. Megköszönjük áldozatos szolgálatát, és szeretettel imádkozzunk érte! Jónás atyát augusztus 15-én, vasárnap este, a zarándokok hazaérkezésekor búcsúztattuk a plébánia nevében.

Jónás atya szolgálatát Weinrauch Márió atya veszi át, kérjük, fogadjuk őt szeretettel és segítsük munkáját!

Nincsenek véletlenek

Szécsénybe érkezve többen megkérdezték már tőlem, hogy miért és kinek a példája nyomán lettem pap. Számomra a válasz egyértelmű: Jézus Krisztus miatt lettem pap, és Ő az az igazi példa, akit egész életem során követni szeretnék. Ilyen egyértelmű és kristálytiszta választ az ember általában csak utólag képes megfogalmazni, amikor élete korábbi eseményeit átértékeli és ki meri mondani: mindaz, ami velem történt, nem véletlen, hanem Isten műve.

Egy szép októberi reggelen 1969-ben a Kárpátok ölén Huszt városában születtem. Édesanyám negyedik gyermekeként. A szüleim gyermekkorom óta vallásosan neveltek. Nekik köszönhetem az Istenbe vetett hitemet, mégis ez valahogy csak kezdeti hit volt. Hittem, Isten mégis nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt.

1989-ben megismerkedtem a ferencesekkel, köztük is Antal testvérrel, aki ma Kárpátalja püspöke, s aki plébánosként négy éven keresztül tanúbizonyságot tett Istenről és Jézus Krisztusról. Neki köszönhetem azt, hogy megtapasztalhattam, Isten milyen közel van hozzánk, milyen végtelenül irgalmas és mérhetetlenül szeret minket. Ez az a belső és mély tapasztalat, amiből a hivatásom megszületett.

1992-ben jelentkeztem a ferences rendbe, és augusztustól el is kezdődött számomra a jelöltség időszaka. Egy év elteltével itt, Szécsényben elkezdhettem a noviciátust, és 1994 szeptemberében ugyanitt tehettem le első fogadalmam. Ezt két szegedi és három pasaréti év követte - a teológiai tanulmányok ideje. Ünnepélyes, egész életre szóló fogadalmamat 1998-ban tettem le. Néhány hónapra rá diakónussá szenteltek, majd 1999. július 17-én szülővárosomban, Huszton, Majnek Antal püspök atya pappá szentelt.

Most, öt év után ismét Szécsénybe érkeztem, aminek nagyon örülök, és egyben szeretettel kérek minden szécsényi krisztushívőt, hogy imádkozzon értem, hogy jól, Krisztus szeretetének megfelelőn szolgáljam az egyházközséget, és tanúságot tehessek az élő Istenről, aki Krisztus papságára meghívott engem.

fr. Weinrauch Márió

A képviselőtestület hírei

A képviselőtestület munkájáról

A testület megalakulása óta eltelt időben a legsürgetőbb feladat a munkacsoportok megalakulása és a vezetők megválasztása volt.

Abban megegyeztünk, hogy nem célszerű hirtelen jött ötletek alapján belefogni dolgokba, hanem távlati együttgondolkodásra és tervezésre van szükség - a gondolatindító „ötlethalom” lista segítségével a kialakult munkacsoportok terveznék meg a tennivalóikat. A csoportok vezetői minden esetben világi testvérek, viszont minden csoportban valamelyik ferences testvér is benne van. Ezek alapján a következő munkacsoportok alakultak meg:

§ Liturgikus munkacsoport: vezetője Szajkó István, - feladatuk az ünnepek liturgiájának szervezetté, széppé tétele (lelkinapok, litániák, keresztutak, első­ál­do­zás, bérmálkozás, körmenetek, szentségimádások, zarándoklatok szervezése, bonyolítása, stb.)

§ Karitatív munkacsoport: vezetője Dr. Percze Ágnes, - a Karitász éves terve szerint végzi tevékenységét (karácsony, húsvét alkalmával a betegek látogatása, Szent Anna nap, Karitász-ház felújítása, fenntartása, Karitász-szolgálat, alkalmi akciók, stb.)

§ Hitoktatási és családgondozási munkacsoport: vezetője Sántáné Udvardy Erika, - feladatuk a gyermekek és családjaik hitéletének segítése, ünnepekre való felkészítése (pl. adventi koszorúkészítés, Mikulás, pásztorjáték, farsang, keresztutak, elsőáldozás, bérmálkozás, táborok, kirándulások, anyagi és lelki családgondozás, jegyesoktatás, ifjúsági programok, találkozók, családos közösségek létrejöttének segítése, stb.)

§ Sajtó- és kiadványterjesztési munkacsoport: vezetője Tornyos Józsefné, - feladatuk a Szécsényi Harangok évi négyszeri szerkesztése, műszaki kivitelezése, a kábel TV-n keresztül miserendek, hirdetések, hírek megjelentetése, betegek miséjének közvetítése, nagyobb ünnepek idején kiadványterjesztés, stb.

§ Társadalmi kapcsolatok és pályázati munkacsoport: vezetője: Dr. Percze Ágnes, - feladatuk a közlönyök és más gazdasági kiadványokban megjelenő pályázatok figyelése, pályázatkészítés (pl. táborozási lehetőségek, felújítási pályázatok, stb.)

§ Műszaki és karbantartó munkacsoport: vezetője Sánta Zsolt, - feladatuk a templom és környéke állagmegóvásával kapcsolatos munkák szervezése (pl. kerítésfestés, kőkerítés, padok felújítása, előtér felújítása, kert parkosítása, a szentkúti ház vizesblokk kialakítás, stb.)

A felsoroltakból kitűnik, hogy mennyi feladatot, célt tűzött ki maga elé a testület, melyeket szeretne megvalósítani.

Tudjuk azonban, hogy törekvéseink feltétele a lelki egység, mely a ferences testvérek és egyházközségünk valamennyi hívő tagjának közös és egyéni hitélete, imája által valósulhat csak meg. Kérjük, imádkozzunk ezért mindnyájan!

Végh Béláné a képviselőtestület jegyzője

"ÉLŐ KÖVEK"

"Jézus Krisztus az élő kő. Vessetek le hát minden gonoszságot… Járuljatok hozzá, és ti is mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, Jézus Krisztus által." (1Pét2,1-5)

Minden egyházközség annyit ér, amennyit a rászorulókért tesz - hallhattuk az egyik vasárnapi prédikációban. Ez mindannyiunk feladata.

Plébániánkon már működik a Karitász-csoport és tevékenykedik városunkban a "Betegek megsegítéséért" Alapítvány is. Egyházközségünkben szeretnénk azonban szélesebb rétegeket felkarolni, támogatni, ezért a képviselőtestület úgy döntött, hogy "ÉLŐ KÖVEK" elnevezéssel alapítványt hoz létre.

Az alapvető cél kétirányú: egyrészt a plébánia hitéleti tevékenységének, a léleképítés támogatása, ennek keretében a közösségteremtés, az ifjúság nevelése, a családvédelem, az időskorúak, betegek, rászorulók támogatása; másrészt anyagi értékeink megőrzése, műemlék templomunk állagmegóvása.

Az alapítvány 100.000 Ft alaptőkével indul, mely felerészben az egyházközség, felerészben magánszemélyek felajánlása volt.

A hivatalos eljárásban kértük a szervezet kiemelten közhasznúvá minősítését, amely különböző adókedvezményekre jogosítja majd a támogatókat. A kitűzött célok megvalósítását bárki, bármikor, tetszés szerinti összeggel segítheti. Erre nagy szükség is van, hiszen az induló tőke igen szerény.

Szeretnénk buzdítani minden hívőt, aki szívén viseli egy­házközségünk jelenét, jövőjét, fejlődését, lehetősége­ik­hez mérten támogassa az "ÉLŐ KÖVEK"-et, hogy az már idén  hatékonyan láthassa el feladatát. Ez azért is na­gyon fontos, mert csak három év aktív tevékenység után kérheti a szervezet a befizetett személyi jövedelemadó 1 százalékát, addig ez a forrás nem áll rendelkezésre.

Az alapítvány vagyonának kezelésére 5 tagú kuratórium került megválasztásra, melynek tagjai a következők: Sántáné Udvardy Erika (a kuratórium elnöke), a mindenkori plébános, (jelenleg Zalán atya), a képviselőtestület világi elnöke, (ma Gajzinger László), Dr. Percze Ágnes és Végh Béláné.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik munkájukkal, adományaikkal segítették az alapítvány életre hívását, s azoknak is, akik az elkövetkezőkben kívánnak csatlakozni a szervezet célkitűzéseinek megvalósításához.

Az alapítvány támogatásának módjáról a hivatalos bejegyzés után a templomi hirdetésekben tájékoztatjuk a híveket.

Kérünk minden buzgó hívőt, imáival, fohászaival is segítse az alapítvány munkáját, hogy lélekben megújulva, értékeinket megőrizve lehessünk részesei Krisztus egyházának.

Szabó Ferencné a képviselőtestület gazdasági felügyelője

Eseménynapló

§ Május 22-én autóbuszos zarándoklat keretében ellátogattunk Bükkszékre, Egerbe, majd a Szépasszony völgyében elfogyasztott ebéd után Szentkúton gyalogos férfi zarándokainkkal együtt résztvettünk a pünkösdi vigília szentmisén.

§ Május 22-23-án a férfiak szentkúti zarándoklatán kb. ötvenen vettek részt, köztük sok fiatal és gyermek is.

§ Június 12-13-án ministránsaink, a családos hittanosok és a hittanos gyerekek, összesen 49-en – az őszi látogatást viszonozva – Szegeden jártak az ottani ferences plébánia vendégeként. Programjukról külön írásban olvashatunk.

§ Június 19-én az elsőáldozók és szüleik Gyöngyösre, Mátraházára és Szentkútra kirándultak.

§ Hittancsoportjaink hét nyári táborban vettek részt. Többről külön beszámolót is olvashatunk, rajtuk kívül a 7-8-9. osztályosok a Balaton mellett, Gyenes­di­á­s­on, a 4.-6. osztályosok Nógrádon, a Lektor-csoport tagjai Vácon, a cserkészek Walesben és Mohorán táboroztak.

§ Július közepén folytatódott a templomtorony restaurálása. Az elmúlt években az északi oldal, idén a nyugati és a déli oldal készül el. A munkákat a Ferences Rendtartomány végezteti.

§ Július 16-án társadalmi munkában megkezdődött a Karitász-ház felújítása.

§ Július 18-án a Ferences Világi Rend szécsényi csoportja Ocsovai Józsefnét választotta a következő időszakra a közösség vezetőjévé.

§ Július 25-én Szent Anna és Joachim ünnepéhez kapcsolódóan a hittanteremben kis műsorral  és agapéval köszöntöttük a nagyszülőket.

§ A Porziunkula búcsút július 31-én tartottuk meg. Az ünnepi szentmisét Spányi Antal Budapest-esztergomi segédpüspök atya, egykori szécsényi káplán mutatta be számos búcsús hívő jelenlétében. A szentmise elején köszöntöttük Márió atyát, aki augusztustól Jónás atyát váltja fel a kápláni szolgálatban. Jónás atya Kárpátalján, Nagyszőlősön 5 falu plébánosaként szolgál a jövőben. A Szécsénybe érkezett felvidéki és környékbeli búcsúsokat a kolostor folyosóján láttuk vendégül agapéra. Idén is volt lehetőség a kegytárgy- és könyvvásárlásra.

§ Augusztus 6-án, Színeváltozás ünnepén az esti szentmisében tartottuk meg templomunk búcsúnapját.

§ Augusztus  elején Keszthelyi Ferenc megyéspüspök atya a szomszédos Endrefalváról más helyre helyezte Faragó Artúr atyát, így Endrefalvát és Szécsényfelfalut a ludányhalászi, Pilinyt a karancssági plébános látja el a jövőben.

§ Augusztus 7-én tartottuk templomunk nyári nagytakarítását. Köszönjük a segítők munkáját!

§ Augusztus 14-15-én összesen kb. 150 hívő részvételével zajlott a szécsényiek szokásos szentkúti gyalogos zarándoklata. Öröm volt látni a sok fiatalt és gyereket. A búcsún 3 autóbusszal és számos gépkocsival is vettek részt a szécsényi hívek. A hazaérkező zarándokok és az esti szentmisén résztvevők együtt búcsúztatták Jónás atyát.

§ Augusztus 18-án a Ferences Ifjúsági Zarándoklat keretében 220 fiatal vendégeskedett plébániánkon. Az Esztergomból Szentkútra 5 nap alatt zarándokló fiatalok a hívek adományaiból és segítségével készült vacsora után a kolostorban, a hittantermekben és a szakközépiskola kollégiumában szállt meg. Reggel a zsolozsma és a reggeli után indultak Szentkútra. Zarándoklatukat Magyarországért és a magyar fiatalokért ajánlják fel. Utolsó napjukhoz néhány szécsényi ministráns is csatlakozott.

§ Augusztus 22-27. között a ferences közösség lelkigyakorlatát Varga László kaposvári plébános atya vezette.

§ Házasságot kötöttek: Ispán Csaba - Lazsán Marietta, Zsíros Zoltán - Percze Mónika, Szmolnik Péter – Cseri Laura, Gazsi Tamás - Oláh Anita, Sánta György - Vincze Mónika, Cseman László - Szabó Piroska, Varga Bálint - Kovács Andrea, Deák Tamás - Álmosdi Anett, Boros Róbert - Magdus Renáta, Tőzsér Péter – Plezsik Viktória, Velenczei Róbert - Csidei Laura, Kelecsényi Gábor - Nagy Renáta, Hanzélik László - Veres Anita.

§ A nyáron kereszteltük a következő gyermekeket: Rácz Beatrix, Antal Csaba (Pösténypuszta).

§ Halottaink május óta: Zsidai László (74 éves), Horváth László (66), Domszky György István (70), Dudok György (49), Oláh Ferenc (60), Slezák László János (55), Juhász Mária (78), Siba István (66), Ocsovai Gyula (36), Horváth László (51), Kaposvári István (68), Szeles Béla (62), Parditka Lajosné (87), Vilimi Ferencné (75), Varga Zoltán János (43), Bartus Lászlóné (77), Péter Lajos (69), Kiss Béla, Kiss Ferenc (74), Oláh Béla (45), Veres Lajos (64), Csonka Vilmos (70), Babócsi János (68), Pintér Ferenc (49), Petrovics László (72). Nyugodjanak békében!

Őszi programjaink

·       Szeptember 4-én nyolc új testvér ölti magára Szent Ferenc ruháját és kezdi meg újoncévét. Imádkozzunk értük!

·       Szeptember 5-én, vasárnap a temetőkápolna búcsúja alkalmából a 11 órás szentmisét a kápolnánál tartjuk. Szeretettel várunk mindenkit!

·       Szeptember 7-én, kedden az esti misét a szentkúti zarándokokért ajánljuk fel. Utána baráti beszélgetés és szerény vendégség lesz a hittanteremben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

·       Szeptember 8-án lesz a Képviselőtestület következő találkozója.

·       Szeptember 12-én, vasárnap a 11 órás szentmisében a noviciátus végeztével Szécsényben öt, Sza­mos­új­vá­ron két testvér tesz egyszerűfogadalmat. Foglaljuk imáinkba őket!

·       Szeptember 12-én, Szűz Mária neve napján vasárnap a reggel 8 órai szentmisében tartjuk a pöstény­pusz­tai templom búcsúnapját.

·       Szeptember 25-én, szombaton a Karitász-csoport tagjai és családjaik Ipolytarnócra kirándulnak.

·       Szeptember 26-án, vasárnap a családos szentmisében, 9.30-kor lesz a bérmálás templomunkban. A szentséget Keszthelyi Ferenc megyéspüspök atya szolgáltatja ki a bér­málkozásra két éve készülő 23 fiatal­nak.

·       Az esti szentmisék szeptember 27., hétfőtől 18 órakor kezdődnek.

·       Szent Ferenc boldog halálára (Tranzi­tu­sára) em­­­lékezünk ok­tóber 3-án, vasár­nap az esti ünnepi szent­misé­ben. A szent­­mise után aga­pé­ra vár­juk a testvéreket a kolostor folyosóján.

·       Az októberi rózsafüzér ájtatosságokat az esti szentmisék előtt, 17.20-kor tartjuk. Szeretettel várjuk a testvérek segítségét az előimádkozásban!

·       Október 16-án Esztergomban Majnek Antal pappá szenteli Tamás Gábor ferences testvért, az esztergomi ferences gimnázium tanárát.

·       A szeptember 26-i perselyadományokat  az árvízkárosultak, az október 24-i, missziós vasárnapi adományokat a missziók támogatására, a november 21-i, Szent Erzsébet gyűjtést pedig a Karitász támogatására küldjük majd be.

·       Az óraátállítás október 31-re virradó éjszaka lesz.

·       Október 31-én, vasárnap délután 3 órakor a temetőben imádkozunk elhunyt hozzátartozóinkért, ekkor lesz lehetőség az új sírkövek meg­­áldására is. November 1-én, hétfőn lesz Mindenszentek ünnepe, az esti szentmise után halottainkért imádkozunk majd. Kedden, Halottak napján reggel 8-kor lesz a temetőkápolnában szentmise (a templomban ezen a napon reggel 7-kor nem lesz szentmise).

·       November 20-án ismét megrendezzük a Művelődési házban az Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyre mindenkit szeretettel várunk.

·       Novemberben minden este kedves halottainkért mutatjuk be a szentmiséket. A padokra október végétől kitett borítékokban található lapokra írják majd fel mindazok nevét, akikért a közös imádságot kérik, majd a borítékba visszatéve, a szentmisékre szánt adományaikkal együtt az újságos pad melletti zárt perselybe dobják majd be.

·       Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja november 21-én, Advent 1. vasárnapja november 28-án lesz.

·       November 27-én, szombaton délután a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés.

Karitász-hírek

Megkezdődött a Karitász-ház felújítása

A Karitász-csoport és a plébánia lelkes tagjainak közreműködésével július közepén megkezdődött a felújítás a Karitász-házban. Augusztus közepére befejeződött a villamos vezetékek teljes cseréje és a vizes falak újravakolása. A száradás után, szeptember elején a meszelés, az ablakok, ajtók festése következik.

Köszönjük mindazok segítségét, akik az eddigi munkákban részt vettek.

Köszönjük a pénzbeli adományokat, amelyeket a templomban kihelyezett persely útján - eddig 32.170.- Ft - juttattak el hozzánk. További komoly támogatást kaptunk a Ferences Rendtartománytól. Az Ipoly Erdő Rt. a kapuhoz szükséges tölgy faanyaggal, az ÉMÁSZ Rt. szécsényi részlege a fővezeték cserével és a villanyszerelési munkákban való közreműködéssel, a Polgármesteri Hivatal a sitt elszállításával támogatta munkánkat. Köszönjük!

Továbbra is várjuk a jószándékú emberek segítségét és adományait, hogy a Karitász-ház felújítása befejeződhessen és újra szolgálhassa a rászorulókat.

dr. Percze Ágnes, a Karitász vezetője

HíRHARANG

Ugye minden keresztény, katolikus családban jut heti 50-60 Ft, vagy havi 200 Ft keresztény, katolikus sajtókiadványokra? Akkor miért maradnak meg újságjaink a templomban? Miért ne adjunk gyermekeink, családunk kezébe lelki táplálékot is!?

Újságjaink hetente: Új Ember 58.- Ft, Keresztény Élet 50.- Ft; havonta: A Szív (az egész családnak) 79.- Ft, Új Misszió (idősebbeknek) 85.- Ft, IGEN (fiataloknak, családoknak) 200.- Ft, Zászlónk (kamaszoknak) 99.- Ft, Bocs (kisgyerekeknek) 40.- Ft. Ugye nem is olyan sok…

Könyvtár-ajánló

Néhány őszre ajánlott könyv a könyvtár polcairól:

Az Aranyág meséi – 70 mese gyermekeknek.

Gyökössy Endre: Magunkról magunknak – a hétköznapok nyelvén a pszichológiáról, hogy jobban megismerjük a bennünk élő valóságot.

R. Campbell: Életre szóló ajándék, Nehéz évek, Dühöngő ifjak, Szülői hivatás, Óvjuk őket! – 3 könyv a családról és gyermeknevelésről minden szülőnek.

L. J. Crabb: Egybeszerkesztve – Segítség házasságra készülőknek és gyakorló házastársaknak.

M. Quist: Szeress! – Dani naplója – Hogyan találjak rá Istenre? Hol a helyem? Ki vagyok én? Egy kamasz fiú útkeresése a világban.

C. Lorenzoni: Mahatma Gandhi – regényes életrajz a 20. század nem keresztény szentjéről.

Törékeny kincs – Boldog házassság  - 6 rövid film arról, hogy mire kell odafigyelni a boldog házassághoz (6x15 perc)

A Könyvtár folyamatosan bővülő, igényes könyvekkel és videófilmekkel várja az érdeklődőket minden szombaton az esti szentmise előtt és után, illetve vasárnap 10.30-11.00-ig. (A könyvtár az iroda mellett található.)

Apró hírek

§ A plébániai irodán hétfőtől péntekig 9.30-11.00 és 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy lehetőleg ezekben az időpontokban keressék lelkipásztorainkat.

§ Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

§ A zsolozsmát - vasárnap kivételével - 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban.

§ Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és egész hazánkért. Mindenkit hívunk és várunk, hogy kapcsolódjon be imádságunkba!

§ Minden hónap első vasárnapján a ½10-es szentmisét az egyházközség híveiért ajánljuk fel.

§ Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

§ A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján délután 16.30-kor és a hónap harmadik vasárnapján az esti szentmise után tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti szentmisét.

§ A Rózsafüzértársulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ezeken a vasárnapokon a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

§ Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás teremti meg. Ennek összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar iránymutatásával megegyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át javasolja, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik évi 1000 Ft  egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. Az idei hozzájárulást misék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél illetve a templomban található csekkeken a Takarékszövetkezetnél fizethetik be.

§ A Karitász-házban – a felújítás végeztével - szerdán és pénteken 15.00-17.30 között van ügyelet. Ekkor lehet terményeket, tiszta használt ruhákat leadni, illetve ezekből válogatni, támogatást kérni. Vérnyomásmérésre minden szerdán, jogi tanácsadás minden hónap első péntekén van lehetőség. A Karitász szeretettel várja a hívek jelzését a rászorulókról.

§ Felnőttek számára októbertől kezdődik újra minden hétfőn az esti szentmise után a bibliaóra, melyre szeretettel várjuk a kedves testvéreket.

§ A családos, felnőtt csoport péntekenként este 20 órakor hittanteremben találkozik. Szeptemberben az ifjú házasok csoportja is megalakul. Minden érdeklődő fiatal házaspárt szeretettel várunk!

§ A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét szeretettel felhívjuk, hogy az esküvőre - az alapos készület érdekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Akik 2000-ben szeretnének házasságot kötni, januárig jelentkezzenek a plébánián.

§ A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

§ Az újság e számának szerkesztésében és elkészítésében a KT sajtócsoportja mellett most is a ministránsok működtek közre.

§ A Szécsényi Harangok című újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy szám nyomdai költsége kb. 25 Ft. Kérjük a kedves testvéreket, hogy lehetőségeikhez mérten az újságos perselyen keresztül támogassák az előállítást. Köszönjük! 

NAPRAFORGÓ

Napraforgó  -  Gyereksarok

Hogyan készül egy fiatal lány a házasságra? 

– válogatás fiataljaink dolgozataiból

- „Ha megismerkedem egy fiúval, akkor először alaposan meg kell ismernem és át kell gondolnom, hogy ő-e az a férfi, akivel le tudnám élni a hátralévő életemet, hűségesen, minden rosszban átsegítve őt. Nagyon fontos, hogy hasonló gondolkodású és neveltetésű legyen, mint én, mert születendő gyermekeinknek megfelelő keresztény nevelést kell nyújtanunk…”

- „Ha egy lánynak az a hivatása, hogy megházasodjon és gyereket szüljön, akkor a házasságot már nagyon várja (tudom magamról). Sokáig kell keresnie, míg megtalálja élete párját, akihez Isten vezeti. (Sok ima!) A szexualitással kapcsolatban helyesnek tartom a házasságon belüli kapcsolatot, de a mai világnak sajnos nem ez a normája. Talán eljegyzésig tudják húzni, de ha már biztos, hogy össze fognak házasodni, akkor 100%, hogy nem várják meg a nászéjszakát.”

- „Mindenekelőtt lelkileg kell felkészülnie a házasságra: Tudnia kell nemet mondani a fiú erőszakos közeledésére és neki sem szabad túl rámenősnek lennie. Egyenrangú félként kell majd kezelnie férjét, minden gondját megbeszélni vele.”

- „A mai fiatalok tele vannak bűnökkel. Rámenősek, erőszakosok, durvák, cigiznek, isznak és drogoznak. A szex is mindennapossá vált számukra. Elfordulnak Istentől. Igaz, a házasságot nem sietik el, de lelkileg nincsenek felkészülve. Ezekből a házasságokból nagyon gyakran lesz válás.”

- „Fontos, hogy a házasság az istenismeretre épüljön. Fontos egy lánynak a házasság előtt, hogy  ne adja oda magát egy fiúnak. Fontos, hogy meg tudjunk bízni egy fiúban és hogy megbizonyosodhassunk, hogy nem csak a szexért kellünk neki, hanem megbecsül és szeret minket.”

válogatta: Debora nővér

Rejtvény

A májusi rejtvény megfejtése: Ne hazudj! Helyes megfejtést tizenketten küldtek be, jutalmukat megkapták.

Mostani rejtvényünk: A két kép között öt eltérést találsz. Karikázd be, vágd ki a képet és október 3-ig egy névvel ellátott borítékban a sekrestyében add le.

Felolvasókat keresünk!

Csoportunk 1998-ban alakult, hiszen minden szentmisén fontos a felolvasás, s azóta Debora nővér fog össze minket. Feladatunk Isten szavát közvetíteni az emberek szívéhez. Mint már tudjátok, minden vasárnap a családos misén szoktuk az olvasmányt, a szentleckét és a könyörgéseket felolvasni. Karácsonykor részt vettünk a betlehemezésben, ahol idős, beteg bácsikat és néniket látogattunk meg kis pásztorjátékunkkal. Minden évben mi segítünk a klarissza nővérek úrnapi sátrát is díszíteni.

Megalakulásunk első évfordulóját februárban ünnepeltük egy kis műsoros összejövetel keretében.

Most olyan bátor, vállalkozó gyerekeket keresünk, akik szívesen kapcsolódnának csoportunkba és szívesen szolgálnának a szentmiséken. Aki szeretne bekapcsolódni csoportunk életébe, jelentkezzen a vasárnapi mise után Debora nővérnél vagy a csoport bármelyik tagjánál.

a Lektor-csoport tagjai

Ministránstoborzó

Jézusnak szolgálunk! - ez a jelszava ministránsközös­sé­günknek, amelybe szeretettel várunk minden olyan stramm fiút, aki már volt elsőáldozó és szívesen vállalja a ministrálással együtt járó kötelezettségeket: a heti foglalkozásokon való részvételt, a rendszeres hétköznapi és vasárnapi ministrálást, a fegyelmezett és hűséges szolgálatot, imádkozást.

Aki mindezeket szívből vállalja, részese lehet vidám közösségünknek, a fociknak és a játékoknak, a ministránstábornak, de legfőképp Jézus szeretetének!

A jelentkezőket pénteken ½5-re várjuk a hittanterembe.

a ministránsok

Humor

Hittandolgozatainkból:

-   Dávid legnagyobb győzelme az volt, amikor legyőzte önmagát és elcsábította Betsabét.

-   Uriás jó férj volt, ezért kint aludt az istállóban.

-   Dávid pedig szőrmebundában vezekelt bűnéért.

 

Két hangya motorozik a sivatagban. Az egyik hirtelen megáll. A másik is lefékez, visszakanyarodik és megkérdi:

- Mi van, mi történt?

- Á semmi, csak belement egy légy a szemembe.

 

A skót kisfiú mondja apjának:

- Apa! Éhes vagyok!

- Ha nem reggelizel, kapsz egy pennyt!

A srác gyorsan el is fogadja. Később már nagyon éhes:

- Apa! Éhes vagyok!

- Ha nem ebédelsz, kapsz két pennyt!

A srác már nagyon éhes, de mégis a pénzt választja.

Estére már kigubbad a szeme az éhségtől:

- Apa! Most már tényleg nagyon éhes vagyok!

- Ha nem adod vissza a három pennyt, nem kapsz vacsorát!

 

A skót nagypapa háborús élményeit meséli az unokájának:

- Az ellenséges csapatok körülvettek minket. Élelmiszertartalékaink kimerültek. Nem volt mit ennünk, nem volt egy csepp whiskynk sem, már majdnem szomjan haltunk...

- Víz nem volt a közelben?

- Volt, kisfiam, de akkoriban nem értünk rá mosakodni.

Ima, vers, vallomás

A főparancsban az is benne foglaltatik, hogy szeretjük, sőt szeressük magunkat. Így van rendjén, hisz ez természe­tünk, vagy zavarosabban: ösztöneink szerint való. Ám a parancs nem úgy szól, hogy édelegjünk, önimád­junk, önzőzzünk, lustálkodjunk, kényes­kedjünk, öncsal­junk, nagyképűsködjünk, tátsuk a szánkat a sült galambnak, butuljunk, léhűtsünk, pótcse­le­ked­jünk, mohóskod­junk és harácsoljunk, hanem úgy, hogy sze­ressük embertársunkat, amennyire önmagunkat szeret­jük.

Czakó Gábor

Pünkösdi imádság

Uram, a Te Egyházadban minden olyan öregnek látszik!

Benne a régi többet ér, sokkal, sokkal többet, mint az új. A még újabbat pedig legszívesebben sokan eretnekségnek hívnák nálunk. Ha valami új kezdődik, mindjárt felemeli a hangját valaki: Vigyázat! ­Marad­junk a réginél!

Mindig így volt! Miért legyen egyszerre másként!

A Te Egyházadban, mely azért imádkozik, Uram, hogy újíts meg minket, az újat mindig félreértéssel és idegenkedéssel fogadják. Urunk Lelke, aki szereted az újat, mikor újítod meg egyházad arcát? Mikor mutatod meg nekünk, mennyi elavult van benne, hogy arcod ismét új és szép és fiatal legyen!  Ha akarod, viharod elsodorja a régit, és mindent meg­ú­jít. Ha akarod…

 (Josef Dillensberger, 1932.)

II.  János Pál pápa imája az Atya évére

Istenünk, mennynek és földnek Teremtője, Jézus Atyja és a mi Atyánk!

Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy, mert végtelen jóságodban lehajoltál emberi nyomorúságunkra és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki asszonytól született, aki üdvözítőnk és barátunk.

Hála Neked, jóságos Atyánk, a jubileumi év nagy ajándékáért: add, hogy az a kegyelmek éve legyen, nagy hazatérésünk éve az atyai házba, ahová visszavárod tévelygő gyermekeidet, hogy megbocsátón átölelj és asztalhoz ültess minket.

Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!

Könyörület Atyja, a Szentévben virágozzék fel szeretetünk Irántad és felebarátaink iránt: Krisztus tanítványai azon fáradozzanak, hogy igazságosság és béke legyen, hogy a szegényeknek hirdessék az Örömhírt; Anyánk, az Egyház pedig forduljon megkülönböztetett szeretettel a kicsinyek és a kitaszítottak felé.

Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!

Igazság Atyja, a nagy Jubileum legyen kedvező alkalom, hogy a katolikus hívek újra felfedezzék azt az örömet, amit csak igéd hallgatása nyújthat és az akaratodra való ráhagyatkozás. Tapasztalják meg a testvéri közösség értékét, amikor megtörik a kenyeret, a lelki énekekkel, himnuszokkal dicsérnek Téged.

Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!

Irgalomban gazdag Atyánk, a Szent Jubileum legyen a megnyílás, a párbeszéd és a találkozás ideje, a keresztények és a különféle vallások követői között: áraszd ki bőkezűen irgalmadat mindenkire.

Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!

Istenünk, mindenható Atyánk, add, hogy minden gyermeked megtapasztalja, hogy a Hozzád vezető úton jóságos társunk a Szent Szűz, a tiszta szeretet képmása, akit Krisztus és az Egyház anyjául választottál.

Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!

Neked, élet Atyja, legteljesebb jóság és örök világosság, a Fiúval és a Szentlélekkel, legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála, mindörökkön örökké. Ámen

Vissza a lap tetejére

éVissza a Szécsényi Harangok archívumába