Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

2004. Advent - Karácsony

 

LELKISÉG

Reménységem ingecskéje!

Üzenet Mária Földjéről: Az ember hivatása, áldozatos munkával ünnepet teremteni!

Óév napján, szelíd kopogásra figyeltem fel. Egy nagyon szerény mosolygós asszony állt a kolostor ajtajában. Dévától 30 kilométerre lévő elhagyott bányatelepről, Kismuncselröl jött, ez a magyar nevű, magyar származású, de magyarul egy szót nem tudó bajbajutott négygyermekes édesanya.

December elején jártam náluk, az évek óta elhagyott bánya területén laknak, kint az erdőben. Ottjártamkor csodálatos szép fehér hó borította a feltépett föld sebeit. Hatalmas fák, rohanó hegyi patak, s mint hajdani nagy csata halottai hevernek szinte lépésről lépésre az ócskavassá silányult csillék, villanymotorok, láncok, kábelek. A bánya mindenféle hulladékai közt hátra maradt egy házikó is, mely közel egy kilométerre van a hajdani bányásztelep legelső lakott házától. Itt talált otthonra a négy kisgyermekével (a legnagyobb tizenegy éves) ez a szegény asszony.

A kopogtató édesanyát beengedtem:

- Nincs semmim, szégyellem a gyermekek előtt, hogy karácsonyra sem kaptak semmit, s most sincs, mit adjak nekik. Segítsen, kérem!

Édesanyám kezdett összeszedni ezt-azt, hogy megtöltse a nő zsákját, én érdeklődöm. Döbbenten hallom, hogy a harminc kilométeres utat a hegytetőről a kolostorig gyalog tette meg. Végül is más alternatívája nincs, hisz ott fent a hegyen a havat nem is szokták elnyomatni az útról, amióta a bánya bezárt. Most is a csodaszép táj 1–1,5 méteres hótakaró alatt alszik.

Az édesanya reggel négy órakor indult, alvó gyermekeit, a Jóistenre és a házőrző kutyákra bízta. Hellyel kínáltam, de ő állva várta meg, míg megtelt a zsákja, majd mentegetőző szelídséggel elnézést kér, amiért siet: „Mert ugye megértjük, hogy idő kell az ünnepi előkészülethez, ha már kapott egyet mást tőlünk, szeretne örömet okozni a gyermekeinek”.

A koradélutáni napsütésben csodálatosan szépen ragyogott az alakja, ahogy beleolvadt a hóval borított hegyoldalba.

A továbbiakban írhatnék arról, hogy a kommunista rendszer, hány embert hozott hazug ígéretekkel lehetetlen helyzetbe, s hagyott magára világtól eldugott helyeken. Ez a család annak idején mindenét értékesítette és kiköltözött a jól fizető bányába, otthont teremtett magának egy futóhomok rendszer lelkesítésére. A szocializmus nagy bűne, hogy a hibákért, a kudarcért mindenki, azaz senki sem felelős. Sajnos a rendszer összeomlása után már nem tudja értékesíteni otthonát a mindenki által elhagyott bányásztelepen, s így nincs miből még egyszer, valahol életteret teremtsen magának, gyermekeinek.

Írhatnék a silányan sem működő szociális hálóról, vagy a gyermekvédelemről, mely nem veszi észre, hogy milyen óriási veszélyt jelentenek a perifériára szorult, szinte állati sorsban felnövekvő gyermekek, akiknek minimális esélyük sincs arra, hogy a mind összetettebb világunkba belenőve, labdába rúgjanak.

Sok mindenről lehetne írni. Számomra örök és fájóan szép ez az édesanya. Számomra maga a tömény remény ez az asszony, aki ó évnapján hatvan kilométert gyalogol, hogy a világtól elhagyott, romos kis házikóba, az Úr 2002. évének első perceiben, ünnepi vígság zsongja be gyermekei lelkét, hogy a testükkel egymást melengető kicsinyek számára az ünnep földre szállhasson.

Meghajtom fejemet az anyai szeretet előtt. Ö nem tudja, hogy szelíd csendes tette, igaz embersége talán a földre néző Isten szemében a bűnös világunk névtelen, csendes mentsége, kiengesztelése.

A koldus asszony ajándéka: az ember hivatása, áldozatos munkával ünnepet teremteni a szeretteinknek. A tiszta szeretet a megújuló életnek a záloga! Belőle, általa erő árad, hogy képesek legyünk elindulni a hegycsúcsaink felé, hogy mi is szeretteinknek ünnepet hozzunk a földre.

Az újév napján, erőt kívánok mindenkinek, az ünnepteremtéshez!

fr. Böjte Csaba, Déva, 2001

A mi családunk karácsonya – nálunk ilyen a karácsony:

A fát közösen megvesszük, és délelőtt közösen földíszítjük. Tehát nem az angyalok és nem is a Jézuska hozza. Díszítés közben a karácsonyi eseményekről és a díszekről beszélgetünk vegyesen, meg egymásról: szóval együtt vagyunk. Isten örömének a jele ez közöttünk – beszélgetünk mindarról, amire készülünk: hogy a karácsonyfa gazdagsága és az adventi koszorú gazdagsága között párhuzam van, mit jelent számunkra Jézus születése napjának megünneplése, hogy az ajándékokat is ezért kapjuk... Kb. délre, mire a megszokott menü elkészül, a karácsonyfa is áll. Ilyenkor becsukjuk a szobaajtót, és már nem megyünk be estig. Várakozunk.

- Megebédelünk, és egy kis csöndes pihenőt tartunk, hogy a gyerekek lehetőség szerint az ünnepi részen ne legyenek nyűgösek, veszekedősek. Ezt ők is érzik: ilyenkor könnyebben pihennek délben. Közben a férjem és/vagy én a fa alá tesszük az ajándékokat.

- Készülünk a templomi betlehemi előadásra, ahová mind az öten megyünk. Mikor hazaérünk, már tetőfokán van az izgalom. Levesszük a kinti ruhát, és még mindig várakozunk egy kicsit. Hogy a gyerekek higgadjanak, többnyire egy-két általuk is ismert hívő éneket énekelünk a gyerekszobában.

- Készülünk a szobába vonulásra: a gyerekek, mint a gumilabda, pattognak körülöttünk, az előszobában azonban muszáj lecsöndesedniük, ha „hallani” akarnak valamit a szobából. Nagy nehezen lecsöndesednek. Ekkor a konyhából előhozzuk az adventi koszorút, meggyújtjuk a négy gyertyát és még kint a szoba ajtó előtt röviden imádkozunk (bent a szobában már reménytelen a kisgyerekekkel való ima; nálunk legalábbis).

- Bevonulás: bemegyünk, és mindenki nézi a fát (ne áhítatos szemlélődést képzeljünk el – előfordul, hogy van, aki ugrabugrálva nézi. Az ajándékok nem a fa alatt vannak közvetlenül, hanem odébb letakarva. Pár szóban jelezzük, hogy mit is ünnepelünk, mi a különleges a ma estében. A csillagszórókkal, meg néhány énekkel még „húzzuk” egy kicsit az időt.

- Ajándékozás: Sose mondtuk a gyerekeknek, hogy kitől kapjuk az ajándékot. Mindig az volt a lényeg: hogy Isten egyszülött fiát adta nekünk, Önmagát ajándékozta nekünk, és ennek emlékére mi is kapunk ajándékot. Tehát „kapjuk” az ajándékokat. Így nem ütközünk ellentmondásba sem az óvodával (ahova angyalkák hozzák a fát) sem a fölnőttek nagy részével (akik szerint a Jézuska hoz mindent), a gyerekek magukban rendezik a dolgokat. Ki-ki a vérmérsékletének megfelelően fogadja el vagy nem fogadja el a különböző változatokat, vagy akár az összest.

Azt hiszem, hogy a közös készülődés, várakozás és beszélgetés marad meg leginkább a gyerekekben is. Ha ez marad meg bennük nagyobb korukra is, akkor már félig boldog ember vagyok.

Mariann

Liturgia

II. János Pál pápa meghívása alapján a Mexikóban 2004 októberében megtartott 48. Eucharisztikus Világkongresszuson vette kezdetét az Eucharisztia (Oltáriszentség) éve.

A Szentatya ebből az alkalomból írt „Mane nobis­cum Domine”, „Maradj velünk, Urunk!” kezdetű apostoli levelében az emmauszi tanítványok evangéliumi elbeszéléséből indul ki, amelyben a feltámadt Krisztus az Emmausz felé tartó tanítványok mellé szegődik útitársul, az Igét, a Szentírást magyarázva nekik, de találkozásuk akkor válik teljessé, amikor az Ige fényénél megjelenik az a fény, amely az élet kenyeréből fakad.

Az Eucharisztikus év meghívás és kihívás minden katolikus keresztény számára, egyházközségünk, plébániánk számára is. Akkor ér el minket, ha az Oltáriszentség iránti személyes és közösségi tiszteletünket, elkötelezettségünket, imádásunkat elmélyítjük, megújítjuk, tudatossá tesszük: a rendszeres szentáldozás életünk középpontjává és erőforrásává lesz, a szentmiséken való részvételünk aktívabb és elmélyülő, szánunk időt a napi rohanás közepette egy rövid szentséglátogatásra a templomban, időt szakítunk a csütörtök esti szentségimádásokon való részvételre, a Jézussal való szentségi életünket egyre fontosabbnak vesszük.

Az elkövetkező év során a Szécsényi Harangok Liturgia rovatában az Oltáriszentség titkának mélyebb megérté­sé­nek segítésére olvashatunk írásokat.

 

Kenyér és bor

Egy másik út is vezet Istenhez, de erről nem is beszélhetnénk, hacsak Krisztus maga nem mutatott volna reá, és ha a liturgia nem járna rajta olyan nagy bizalommal.

Nemcsak a látás, szeretés, az öntudat és érzés útján egyesülhetünk Istennel, hanem az élő valóság is kapcsolatba lép Istennel. Nemcsak megismerésünk és akarásunk tör feléje, hanem egész mivoltunk is. „Testem és lelkem ujjongva repes az élő Úr után” - mondja a zsoltáros, és csak akkor nyugszunk meg, ha létünkkel és életünkkel is kapcsolatba lépünk Vele. Ez nem jelenti a lét összekeverését, nem jelenti az élet összezavarását. Ilyenre gondolni nemcsak hogy vakmerőség volna, hanem értelmetlenség is, mert semmiféle teremtmény sem keveredhetik össze az Istenséggel. És mindamellett van a megismerésen és szeretésen kívül egy másik egyesülés is: a létező élet egyesülése.

Mi vágyakozunk ez után, kell vágyakoznunk utána, és ez a vágyakozás igen szép kifejezésre is talál. A Szentírás és maga a liturgia adja ajkunkra a szót: úgy szeretnénk személyes életünkkel Istennel egyesülni, miként a test egyesül az étellel és az itallal. Mi éhezzük, szomjúhozzuk az Istent. Nemcsak megismerni és szeretni akarjuk Őt. Meg szeretnénk Őt ragadni, megtartani, bírni; igen, mondjuk ki bátran: enni, inni szeretnénk Őt, egészen magunkba fogadni, amíg csak egészen jól nem lakunk Vele, egészen meg nem nyugszunk, egészen be nem telünk Vele. Az úrnapi liturgia az Úr szavaival mondja: „Az élő Atya küldött engem. Miként én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, általam él.”

Nemde ez az, amit akarunk? Magunktól nem mertünk volna soha ilyet követelni; attól kellett volna tartanunk, hogy bűnt követünk el vele. De minthogy most maga az Isten mondja ezt, egész bensőnk ráfeleli: „Igen, így kell annak lenni.”

Még egyszer ismétlem, semmi olyanról nem lehet itt szó, ami ellenkezne az Istennek kijáró tisztelettel. Semmi olyanról, ami úgy tűnhetnék fel, hogy el akarnók tüntetni a határt, amely minket, teremtményeket Istentől elválaszt. Csak arról van szó, hogy szabad megvallanunk azt, amit Ő maga mint vágyat oltott belénk. Szabad örülnünk annak, amit Ő véghetetlen jóságában nekünk ajándékozott. Krisztus azt mondja: „Az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital..., aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne.” „Miként az Atya megadta nekem, hogy önmagamban bírjam az életet, azonképpen annak, aki engem eszik, élete lesz általam.” Az Ő testét enni... az Ő vérét inni... Őt enni... az élő Istenembert magunkba fogadni, mindazt, ami Ő és amit Ő bír. Nem több-e ez, mint amit mi magunktól kívánhattunk volna? És mégis teljesen az, amit bensőnknek óhajtania kell.

És milyen világosan fejeződik ki ez a kenyér és bor színében!

A kenyér eledel. Becsületes eledel, amely valóban táplál. Magvas eledel, amelyet sohasem lehet megunni. A kenyér igaz és jó, a szónak mély, meleg értelmében. A kenyér színe alatt azonban Isten élő táplálék lesz számunkra, emberek számára. Antióchiai Szent Ignác azt írja az efezusi híveknek: „Mi kenyeret törünk, és ez legyen számunkra a halhatatlanság orvossága.” Étel ez, amely egész valónkat az élő Istennel táplálja, és teszi, hogy Benne legyünk és Ő mibennünk.

A bor ital. Sőt a valóság az, hogy nem csak olyan ital, amely a szomjat oltja. Erre való a víz. A bor azonban többet akar: „megvidámítja az ember szívét” - mondja az Írás. A bor nemcsak arra jó, hogy oltsa a szomjat, hanem hogy az öröm itala legyen: teljesség, túláradás. „Milyen szép az én részegítő kelyhem” - mondja a zsoltár. Érted, mit akar ez mondani? És érted, hogy a részegség itt egészen mást jelent, mint mértéktelenséget? Ragyogó szépség a bor, illata, ereje van, amely mindent kitágít és megnemesít. És a bor színe alatt adja nekünk Krisztus az ő isteni vérét. Nem úgy, mint valami nagyon józan italt, hanem mint az isteni nagyszerűség túláradását. „Sanguis Christi inebria me - Krisztus vére részegíts meg engem”, imádkozta Loyolai Szent Ignác, a melegszívű lovagias férfiú. És Szent Ágnes úgy szól Krisztus véréről, mint a szeretetnek és a kimondhatatlan szépségnek titkáról: „Mézet és tejet szívtam ajkáról, és az Ő vére ékesítette arcomat” - imádkozzuk ünnepi zsolozsmájában.

Krisztus kenyér és bor lett. Étel és ital. Ehetjük és ihatjuk Őt. A kenyér hűség és állhatatos szilárdság. A bor merészség, földi mértéket meghaladó öröm, illat, szépség, tágasság és határtalan teljesedés. Az életnek, a bírásnak, az adakozásnak részegsége...

Romano Guardini

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Őszi élményeink

 

Medjugorje-i zarándoklat

Medjugorjét lenyűgöző környezetbe helyezte a Teremtő. Ideális hely az elmélyülésre, a szív igazi megtérésére. Mert erre hív minket a Szűz­anya nap, mint nap.

Az idén lehetőségünk nyílt, hogy csatlakozzunk Ke­me­nes Gábor atyá­hoz, aki évről év­re zarándokok szá­zait vezeti a Béke Királynőjéhez. A Medjugor­­jé­­ben el­töltött idő alatt szá­mos alkal­munk nyílt a megújulásra. Különös vará­zsa volt a szabadtéri oltárnál bemutatott szentmiséknek és elimádkozott rózsafüzéreknek, mert mindenki a saját nyelvén imádkozott, mégsem volt bábeli zűrzavar. A szentségimádások, a kereszthódolat mind azt sugallta, hogy Medjugorje központjában Jézus áll. Hiszen a Szűzanya is azt mondta a látnokoknak: ha választanotok kell, hogy a jelenésre gyertek, vagy szentmisére menjetek, mindig a szentmisét válasszátok, mert ott az élő Krisztussal találkozhattok. A Szűzanya azért van jelen folyamatosan ezen a helyen a látno­kokon ke­resztül a vi­lág számá­ra, hogy ve­zessen min­ket, hogy mutas­sa az utat Isten fe­lé! Abban a csodá­ban lehetett részünk, hogy ott tartózko­dásunk alatt Mária meghívta a zarándokokat a Podrbdó­ra. Az egyik látnok, Iván, péntek este 9-től imádkozva készült a találkozásra a Jelenések hegyén. A sötétség és borús idő ellenére sokan csatlakoztunk hozzá. A köveken ülve, az út mentén mindenfelé imádkozó emberek ültek. Felérkezve aki csak tehette, a Mária szobor köré gyűlt, és a rózsafűzért imádkozva várakozott. És elérkezett az idő. Elhallgatott az ima, mindenki felállt, és a szobor felé fordult. Körülbelül negyedórát tarthatott a jelenés. A néma csendben azon gondolkodtam, vajon milyen lehet a Szűzanya, és mit mondhat Ivánnak?… Aztán valaki megszólalt négy nyelven tolmácsolva Iván szavait, ami így hangzott:

„A Szűzanya kitárt karokkal érkezett, és nagyon boldog volt, amiért ilyen sokan eljöttek. Minden zarándokot megáld, mindenkiért imádkozik, különösen a betegekért, akik a hegyen vannak, a bűnösökért és a hitetlenekért.” Ott azokban a percekben nem is lehetett felfogni, hogy valójában mi történik körülöttünk. „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”

A Krizevac – a Kereszt Hegye - arról nevezetes, hogy itt állították fel 1933-ban a helybeliek fogadalmi keresztjüket. A felvezető „út” mellett azóta a Kálvária stációit helyezték el. A feljutás nem volt egyszerű, a köveken ki cipőben, ki mezítláb igyekezett töredéknyit megérezni a krisztusi keresztútból. A 3 órás utat követően a hegytetőn ki-ki letehette akár a felhozott kőben, akár gondolatban mindazt, és mindazokat, amit és akiket magával hozott otthonról. Az elmélkedést és az esőt követően az Úr szivárvánnyal jutalmazta fáradozásunkat. (Péntek délután 3 óra volt…) És aztán el kellett indulni lefelé, ami - legalábbis számomra - nehezebbnek bizonyult, mint a felfelé vezető út. A kő, amit onnan hoztam, mindig emlékeztetni fog erre a kivételes keresztútra!

Több alkalmunk nyílt tanúságtételeken, tanításokon keresztül jobban megismerni a helyet és a Szűzanya üzeneteit. A drogosok közösségében egy horvát és egy magyar fiú beszélt nekünk arról, hogy mi is az igazi érték a világban. Nem az ital, a cigaretta, a kábítószer, a tv, a sajtó, a párkapcsolatok, hanem egyedül Jézus! Megható őszinteségük szívbemarkoló volt, amint hibáikat, botlásaikat, újrakezdéseiket, gyógyulni vágyódásukat, az isteni gondviselésre való teljes ráhagyatkozásukat tárták fel előttünk. A gyerekfaluban egy volt drogos orvos beszélt a falu létrejöttéről, szükségességéről, mindennapjaikról. Reggelenként a templomban a jelen lévő magyar papok anyanyelvünkön mutattak be szentmisét, így egyik alkalommal Péter atya jóvoltából újmisés áldásban részesültünk. Egy másik reggel a drogos táborban misszióban élő Csaba atya osztotta meg velünk nem mindennapi érzéseit. Jozo atyától valamennyi magyar egy-egy rózsafűzért kapott, amivel az ima fontosságára akarta felhívni a figyelmünket. Átadta nekünk a Szűzanya képét, rajta egyik üzenetét, amelyben öt követ adott a kezünkbe fegyverként. Íme az öt kő: Ima - Rózsafüzér, szívből jövő ima; Eucharisztia; Szentírás; Böjt; Gyónás havonta.

Medjugorje üzenet a világ számára. Medjugorje nem cél, hanem eszköz az üdvösség útján….

Kemenes Gábor atya így bocsátott el bennünket: „Tele rakták a hátizsákodat! Rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele!”

Kívánom mindenkinek, hogy a lehető legjobban kamatoztassa mindazt a kegyelmet, amellyel Medjugor­jé­ban gazdagabbak lettünk.

Szabó Margó

 „Újuljatok meg Lélekben!” (Ef 4, 23-24) - I. Váci Egyházmegyei Lelkipásztori Napok

November elején meghívást kaptunk Má­ria­besnyőre, az első alkalommal meg­ren­de­zett Váci Egyházmegyei Lelkipásztori Na­pokon való részvételre. Várakozással ké­szültünk, vegyes érzelmekkel ér­kez­tünk, örömmel tértünk haza. Most röviden szeretnénk beszámolni a találkozóról.

Első este Gáspár István atya kö­szön­tő­jé­ben úgy fogalmazott, hogy ez a 3 nap valójában nem konferencia, nem is lelkigyakorlat, hanem meghívás – befogadni Isten ajándékát, megújítani az Egyházat, a plébániáinkat, és a mi személyes életszentségünket. Az életszentségre minden hívő meghívást kapott, az ehhez vezető út pedig a felebarát, a testvér. A feladat: a felebarátban szemlélni és szolgálni Jézust, hogy megtanuljunk úgy látni, ahogy Ő lát minket.

Tomka Ferenc atya a „langyos” plébániák élővé tételéről elmélkedett. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan egyházi közösségeket teremtünk, amelyek alapja és központja az élő Jézus Krisztus. Az élő Egyház a Szentháromság képmására létrejött SZERETET. Ennek építéshez az első lépés tehát: kezdjünk el szeretni, úgy szeretni a másikat, amilyen.

Beer Miklós püspök atya a konferencián mindvégig jelen volt és többször is kifejezésre juttatta: a világi munkatársak az egyház küldetésének résztvevői. Az egyházmegye jövője, Isten akaratának meg­va­ló­su­lása és a plébániák meg­újulásá­nak útja maga az ember: „Ismerd fel magadban Isten képmását, hogy a másik ember fel­fedezze benne Jézust!” Le­gyen minden va­sár­nap pünkösd, ta­nuljuk méltó­képpen meg­ünne­pelni, átélni a vasárnap csodáját, akár több szomszédos falu és város hívei együtt. Meg kell értenünk és tanulnunk, hogy az egyház és a plébánia nem egy szolgáltató kft., a hívek aktív részvételéből él és épül, papjaikkal együttműködve. Aggodalomra ad okot a szolgálati papság létszámának csökkenése – imádkozzunk, hogy legyen utánpótlás, és a világi munkatársak pedig merjék felvállalni karizmáikat a feladatok megoldásában. A papság ajándék és titok, személyében Krisztust tiszteljük, és magát a szentségi papságot.

Az egyházmegye több plébániájának életébe is bepillantást nyertünk, képviselőik és plébánosaik megosztották velünk közösségi életüket, örömeiket, gyümölcseiket. Örömmel tapasztaltuk, hogy itthoni csoportjaink működése hasonló az általuk elmondottakhoz (pl: karitász, imacsoport, családcsoport, jegyes­kurzus). Személyes élményekkel ismerkedtünk meg az egyházmegyében jelenlévő mozgalmak közül a fokolár, a karizmatikus, a házas hétvége mozgalom aktív résztvevői által.

Az előadások és beszámolók után tartalmas kiscsoportos beszélgetésekre, tapasztalatok megosztására is sor került.

A harmadik napon örömmel hallgattuk Dr. Udvardy György püspök atya tanítását a katekumenátus szerepéről a plébánia megújulásában. Fontos, hogy megújult gondolkodásmódot kíván, és hogy nem csak a szentségek vételére készít fel, hanem a szentségi, a szentség erejéből (Jézusból) élő elkötelezett keresztény életre. „A Szentlélek új úton kíván vezetni bennünket!” – mondta György atya. Valóban csodálatos, hogy Isten újat akar bennünk és az egyházban is.

„Mire hív minket a Lélek az Eucharisztia évében?” – tette fel a kérdést Bíró László püspök atya. Októberben vette kezdetét a Szentatya által meghirdetett Eucharisztikus év. Örvendetes, hogy most pont ennek szellemében tudunk gondolkodni és dolgozni az egyházmegye jövőjén. Az Eucharisztia az Ige által lesz érthető; lakoma, értünk adott áldozat, valóságos jelenlét – tegyük tehát széppé a liturgiát, öltöztessük fel környezetét, féltő figyelemmel vegyük körül az Eucharisztiában köztünk élő Jézust.

István atya gondolatival zárult a találkozó: A közösségek hívó ereje kovász kell legyen, a plébánia nem épület, hanem a család melegét kell sugároznia az emberek felé.

Minden nap szentmisén vehettünk részt, az együttlét koronája a szentségimádáson való részvétel volt – csodálatos volt engedni, hogy szeressen az Isten.

Jézus tüzet gyújtott minden jelenlévőben. Ezt kell hazavinni, plébániánkon és közösségeinkben őrizni és tovább adni.

Bagó Márti és Baranyi Rita

A Szentháromság-szobor felújítása

„Szécsényben a gyógyszertár épülete előtt, a Szent Miklós téren áll a 18. századi Szentháromság-szobor, amely műemlék. Tulajdonosa és kezelője a szécsényi római katolikus egyházközség. Jelentősebb műemléki felújítása utoljára 1980-ban történt, ipolyvarbói Juhász István szécsényi lakos adománya révén……”

A fenti idézet az 1998/2 Műemlékvédelmi Szemlé­ben Gal­csik Zsolt által megjelentetett, „Adatok a szécsé­nyi Szentháromság-szo­bor történetéhez” című írásában található.

A műből meg­ismerhető a szobor története. 1761-ben a pestisjárvány megszűnésének emlékére Forgách Zsigmond emeltette. Első komolyabb javítása, valamint a szobrot bekerítő kovácsolt kerítésének létesítése 1886-1888 között történt, a városi képviselő testület és Haynald Lajos bíboros-érsek, Szécsény szülöttje támogatásával.

A második komolyabb felújítás kezdeményezője 1932-ben az egyházközségi-tanács volt, mely a siralmas állapotban lévő Szentháromság-szobor felújítását már új szobrok cseréjével látta megoldottnak. Ez 1934-ben megtörtént. Az eredeti két szent, Szent Flórián és Nepomuki Szent János helyére kerülő Szent Ferenc és Szent Antal szobra, valamint az egyszerűbb oszlopfejre  kerülő  Szent­há­romság csoport összhatásában kedvezőbb képet nyújt a korábbinál, írja a korabeli szakjelentés. Az öntött műkőből készült szobrok és oszlopfej az eredeti javított tartóoszlopra, illetve talapzatra kerültek.

Az eltelt 60 év, de különösen az utóbbi évek nagy próbára tették az em­lékmű 1934 évben csak ki­javított, e­re­detileg puhakőből készült elemeit. A város lakosságának szeme láttára egyre romlott a szobor állapota, a megsemmisülés veszélyével fenyegetve. Látszólag úgy nézett ki, hogy a  hívek és egy-két városlakón kívül senkit nem érdekel a műemlék Szentháromság szobor, pedig már javában folytak az egyeztetések a probléma megoldásán.

A plébánia kezdeményezésére, 2001. november 12-én egyeztetés volt a plébánián az önkormányzat megbízott képviselői és a plébánia képviselői között, melyről az alábbi egyezség történt:

136/2001. Szentháromság szobor felújítása

1.    A Szentháromság szobor felújításához 50–50%-ban vállalt költségekkel a jelenlévők egyetértenek.

2.    Kedvezőbb felújítási ajánlat elfogadása végett, több kivitelező árajánlatát szükséges bekérni, melyből a legkedvezőbb közösen lesz kiválasztva

3.    A műemlék szobor felújítása engedélyköteles, melyet az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség engedélyez. A tervek elkészítéséhez és engedélyeztetéséhez az önkormányzat segítséget nyújt.

2002. július 30. keltezéssel az Önkormányzat restaurátori szakvéleményt készíttetett, melyben a felkért kőszobrász-restaurátor leírta az emlékmű akkori állapotát és meghatározta a végzendő munkákat és restaurátori terv elkészítését. A szakvéleményből kiderült, hogy a helyreállítás nem oldható meg az elképzelt vakolatjavításokkal, hanem egy komolyabb munkavégzés várható, mely nagyobb anyagi ráfordítást igényel.

2004. március 25-én a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban (Műemléki Felügyelőség jogutódja) egy program egyeztetés során, mely a fő utcai terek felújítását célozta meg, környezete révén újból érintve volt a Szentháromság szobor. A szobor melletti tér kialakítása, nem tartalmazta a szobor helyreállítását, mivel az csak restaurátori terv és előzetes régészeti kutatással lehetséges.

A szobor állapota folyamatosan romlott. Lakosok részéről, de különösen a hívek részéről sok kritika és kérdés érkezett: mi lesz a szoborral? Miért nem javítják meg?

2004. augusztus 8-án az egyházközség képviselői úgy döntöttek, hogy a szobrok megmentése és az esetleges balesetveszély elhárítása végett le kell emelni a szobrokat a helyéről, melyhez az Önkormányzat segítségét kérték az eljárás jogszabályszerinti bonyolítására.

Augusztus 10-én a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Területei felügyelőjével történt egyeztetés alapján 2004. szeptember 7-re, a sürgős munkára való tekintettel az Örökségvédelmi Hivatalba egyeztetést hívtunk össze. Ezen részvett a hivatal tudományos osztályának képviselője Réti Mária művészettörténész, Klenóczky Sándor területi felügyelő, az önkormányzat részéről Őze János főépítész, valamint fr. Lendvai Zalán plébános és Sánta Zsolt templomgondnok. Az egyeztetésen a helyszínen készített képek alapján az alábbi döntés született: 2002. év júliusában Konkoly György restaurátor által készített képek és a mai állapotot bemutató képek jól szemléltetik, hogy a szobor kritikus állapotban van. A talapzat profiltagozatai és a lábazat teljesen szétmállott, a tagozatok gyakorlatilag teljesen elpusztultak, az emlékmű építészeti szerkezete életveszélyessé vált. A szobrokat a leggyorsabban védett helyre szállítva le kell emelni helyükről, és aztán a talapzat restaurálása megkezdhető és kérjük, hogy a restaurátor tegyen javaslatot a helyreállításra.

2004. szeptember 15-én a kőrestaurátor szakfelügyelete mellett a szobrok leemelésre kerültek, és ideiglenesen a kolostor udvarban kaptak elhelyezést, a korábban bevitt Forgách-család bronz címerével együtt. Az oszlop, valamint a talapzat és oltár rész megkutatása után megállapítható volt, hogy a sérülések és repedések a korábbi 1930-as években végzett kiegészítésekben keletkeztek. Eredeti faragott felületek csak nyomokban találhatók. Az alépítmény, eredeti faragványai megtartásával rekonstruálható, az oszloptest restaurátori munkálatainak végzéséhez további vizsgálatok, illetve szakzsűri véleménye szükséges.

2004. november 10-én szakzsűri bevonásával újabb helyszíni szemle történt melyen részvettek: Váci Egyházmegye részéről Pálos Frigyes prépost kanonok művészettörténész, Simon Péter egyházmegyei főépítész, Réti Mária KÖM NyTI kutató, Konkoly György és Zahora András kőszobrász-restaurátorok, Módy Péter restaurátor szakértő, fr. Lendvai Zalán plébános, Sánta Zsolt gondnok és Őze János városi főépítész.

A jelenlevők megtekintették a letisztított oszlopot, talapzatot, az oltárt, és elmondták észrevételeiket a helyreállításról, illetve újjáépítésről. Eltérő vélemények ellenére az oszlop leemelésében és a talapzat előtti oltár elmozdításában egyetértés mutatkozott, mellyel két kérdésre is válasz kapható. Az oszlop részletes szilárdságtani vizsgálata után a restaurálás, vagy új faragvány készítése határozható meg. A talapzattal nem összeépített oltár a fedlapja kivételével, kisebb javításokkal eredeti állapotában bemutatható, ugyanakkor az elmozdításával láthatóvá válik, a talapzat lábazatának faragott részletei is mely mintát adna a talapzat restaurálási munkájára. Az előzőekben leírt munkálatok végzését a tél közeledte miatt, a szakemberek tavaszra irányozták elő. A helyszíni szemle és egyeztetés alapján körvonalazódtak a Szentháromság-szobor helyreállítási munkájának megoldási lehetőségei, melyről a restaurátor szakemberek egy előzetes költségvetést készítve, tájékoztatásul megküldik a plébániára.

Bízunk benne, hogy a városunk majdnem 250 éves műemléke, az egyházközség és az önkormányzat összefogása mellett a hívek és az adakozók adományaiból felújítva, ismét ékessége lehet a régi Szentháromság térnek.

Őze János, városi főépítész

A szobor felújítása a Plébánia és a Város összefogásával valósul meg. A felújítás összege várhatóan több millió forint.

Szeretettel kérjük a hívek adományát a felújítás támogatására: az e célra kihelyezett templomi perselybe vagy az Élő Kövek Alapítvány 75700403–10411126 számú számlájára (a támogatás összege az adóalapból leírható).

 

Szülőklub

Szeretettel hívunk újra minden szülőt a Szülőklubba, ahol havonta egy-egy estén ta­pasz­talatainkat megosztva segíthetjük egy­mást, hogy hivatásunknak szülőként mind jobban meg­fe­lel­jünk. Találkozzunk minden hónap 3. keddjén este 7 órakor találkozunk a plébánia hittantermében.

További időpontjaink és témáink:

január 18. Család és liturgikus év

- az egyházi év időszakai; szent idők és ünnepek; keresztény szimbólumok, jelek, jelképek, családi liturgiák

február 15. A szentségek megünneplése a családban

- a szentségek szerepe életünkben; hogyan ünnepelünk? épül-e általuk családunk? mire érdemes figyelnünk?

március 15. Család és a nehéz kérdések, események

- velünk is előfordulhat?! - betegség, halál, szegénység, kudarc, munkanélküliség, alkohol, drog; hol a megoldás?

április 19. A világ hálójában

- a média és a reklámok hatásában keresztényként élni; kapcsolataink; stressz, pörgő élet, küzdelem és helytállás

május 17. A család és a plébánia kapcsolata

- mit várunk az Egyháztól és mit adunk? miért, mennyire? kölcsönösen épülni

Sántáné Udvardy Erika

A képviselőtestület hírei

A nyári szünetet követően a testület első alkalommal szeptember 7-én ülésezett:

Az összejövetelen vendégünk volt Dr. Faragó Artúr atya, a váci egyházmegye kórház-pasztorációjának felelőse, aki a kórházi lelkigondozás fontosságáról és az egyházmegye új kórház-pasztorációs tervéről.

A tájékoztatót követően az elmúlt 4 hónap történéseit értékeltük.

- Áttekintettük a nyári eseményeket, elvégzett munkákat. (lásd: SzH 2004. szeptember)

- A Szent István napi ünnepséggel kapcsolatban a Képviselő-testület egyhangú döntésének (határozatának) értelmében: a következő évtől kezdve a kenyérszentelésre a szentmise keretében, a templomban kerül sor.

- A testület munkacsoportjai elkezdték a területükre vonatkozó lelkipásztori terv kidolgozását, amely plébániai életünk irányát szabja majd meg.

- A hittankönyv-támogatásra a képviselő-testület egyhangúlag 80 Ft/db támogatásról döntött (összesen kb. 40 eFt). A hitoktatásba Erdélyi Tamás személyében új hitoktató kapcsolódott be.

- Végül a Szentháromság szobor felújításával kapcsolatos feladatokról és a 2004-2005. évi Plébániai programokról beszéltünk. Az ülést közös imával zártuk.

A következő ülésre október 5-én került sor. 

- Elsőként Sántáné Udvardy Erika számolt be a Katekumenátus konferencián tapasztaltakról: Mindig is felelős döntést követelt a keresztény élet. A keresztény ókorban a hit alapjainak megismerése 2 évbe telt, a keresztelkedés és a bérmálás folyamata további 5 évbe telt - a katekumenátus az egyház életébe és a keresztény életmódba vezetett be. Hitüket mélyen élő keresztények voltak, mert elkötelezték magukat Jézus mellett, s valóban élték a keresztény életet.

Napjainkban – a rendelkezések szerint is – a szentségekre való felkészítések helye a plébániai közösség, a felkészítéseknek folyamat jellege van, amely legalább két év. A közösségbe való befogadás, a jelöltek személyes segítése, a programokba való bevonásuk, szolgálatra való nevelésük, a liturgiák szerepe erősíti a felkészítést, az egyházhoz való tartozás tudatát.

A felkészítések kapcsán sokszor találkozunk értetlenséggel: Miért nem lehet minden gyermeket megbérmálni? Miért ilyen hosszú a felkészítés? Sokan csak formaságnak tekintik a szentségeket, s maguk sem értik igazi tartalmukat. Szemléletváltozásra van szükség az egyházban, papokban, szülőkben, nagyszülőkben, hívekben egyaránt. A mai világ forgatagában több idő kell ahhoz, hogy valóban kereszténnyé váljanak fiataljaink. Tudatosítani kell, hogy az evangelizáció minden hívő feladata a világ felé, a keresztény módon élők sokkal többet adhatnak embertársaiknak.

- Ezt követően az elmúlt hónap eseményeit értékeltük ki, végezetül pedig a következő időszak feladatait és programjait beszéltük meg.

A következő testületi ülést november 23-án tartjuk.

Bagó József, jegyző

Az ősszel a következő munkákat sikerült elvégezni:

- Az eddig raktárnak használt kis hittanterem festése, burkolása; beépített szekrény készül a plébániai programok felszereléseinek raktározására, a terem pedig kisebb létszámú csoportok hangulatos találkozó helye lesz.

- A templomkertben a kolostorkerti források bő vizét felhasználó locsolórendszer csöveit fektettük le, így nyáron a legnagyobb hőségben is frissek maradnak majd a kitelepített virágok és a locsolás nem kerül pénzbe.

- A Szentháromság-szobor felújítása megkezdődött (lásd: Őze János erről szóló írását fentebb).

- Templomunk szentélyében lévő, a 18. században készült festett stallumok restaurálására a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz benyújtott rendtartományi pályázatunk több sikeres szűrő után végül nem kapta meg az ígért támogatást, így ezek felújítása elmarad.

Alapítványaink hírei

Élő kövek Alapítvány

A magánszemélyek által felajánlott 2002. évi SZJA 1%-ából alapítványunk 357.204 Ft-ot kapott 2003-ban. Az összeget az alábbiak szerint használtuk fel: plébániai programok támogatására (Vidám Családi Nap, farsang, Spielhózni, adventi készület) 52.490 Ft-ot, a Szécsényi Harangok és a 2004-es naptár előállításának támogatására 117.000 Ft-ot, a gyermekek, családok karácsonyi megajándékozására és iskolakezdési támogatásra 110.000 Ft-ot, nyári táborok támogatására 117.000 Ft-ot fordítunk.

A hívek az idei évben már másodszor ajánlhatták fel adójuk 1%-át az Élő Kövek Alapítvány javára. Az Alapítvány idén ebből 101.123 Ft támogatáshoz jutott.

Köszönjük, és továbbra is kérjük a hívek nagylelkű segítségét a plébániai élet támogatására! Ehhez rendelkezési nyilatkozatot az újságban és a templomban találnak.

az Élő kövek Alapítvány kuratóriuma

Betegek megsegítéséért Alapítvány

A Ferences Szegénygondozó Nővérek által alapított „A betegek megsegítéséért” Alapítvány 2003-ban a magánszemélyek által felajánlott 2002. évi SZJA 1%-ából 309.650 Ft támogatást kapott. Az összeget teljes egészében az idős betegek és a rászorulók támogatására, tüzelő- és gyógyszersegély céljára fordítottuk.

Az idei évben 242.512 Ft támogatást kapott az alapítvány az 1%-ok felajánlásából.

Köszönjük, hogy segíthettünk!

a Betegek megsegítéséért Alapítvány kuratóriuma

Múltbatekintő

1936

„Szent Család vasárnapja előtt triduumot tartottunk … a Gyermekről, 12.-én pedig a litánia alatt ünnepélyesen felajánlottuk a gyermekeket Jézus szent Szívének.

... Az év folyamán missziót tartunk a kapucinus atyák vezetésével. … Febr. 26.-án kezdődött a szent misszió. … A hívők serege minden talpalatnyi helyet elfoglalt s az esős idő ellenére is hűségesen kitartott végig és különös szeretettel hallgatta P. Irén népies beszédét. A templom falán csak úgy ömlött a víz. – Vidékiek is szép számmal jöttek be. Szentgyónáshoz járult: 3200 lélek, Szentáldozáshoz: 5800. Szentséges körmenet volt márc. 3.-án. Ezen mintegy 3000 ember vett részt égő gyertyával. … Igen megkapó és Szécsényben ritka élmény volt: márc. 8.-án vasárnap a nagymise után 15 férfi - iparos és földműves bejött s köszönetet mondott a Plébánosnak a misszióért.

Márc. 29-én nagygyűlést rendeztünk az iskola udvarán - nagymise után. Kórodi Katona János országgyűlési képviselő mondott beszédet a katolikus családok helyreállításának útjáról. Nagy figyelemmel hallgatta az 1500 főnyi tömeg. …

Április 26-án … szentbeszédben emlékeztünk meg Hazánknak a török iga alóli felszabadulásáról és adományokat gyűjtünk XI. Ince pápának Budán felállítandó szobrára.

Május havában … a hívek kérésünkre szépen hoztak aranyat-ezüstöt egy új cibórium készítésére.

Híveink számára kölcsönkönyvtár szervezését kezdtük meg. … Ennél közelebbi kulturális cél alig jelölhető meg, akkor, amikor két zsidó kereskedő a leghitványabb könyvekkel látja el híveinket! … 20.-án 50 gyermek végezte el első szentgyónását. 21.-én a 8 órai szentmisén volt az első szentáldozás – a gyermekek szüleikkel együtt áldoztak. …

A társadalmi nyomor enyhítésére törekszik az Actio Catholica, amikor Krisztus és a falu problémáját tárgyalja a kath. Naggyűlés. Szécsényből 20 lélek utazott föl.  Az esztergomi egyhm. A.C. Szoc. Szakosztály illusztris vezetője, hogy a falu nyomorán segítsen 100 pengőt és 20 gyermekruhát és 20 pár cipőt juttat a szegényeknek, a dorogi bányászok egynapi munkabérüket ajánlották e célra. A derék bányafőtanácsos dr. Schmidt Sándor az egyházmegyei tehetősebb Hívekhez fölhívást intéz s adakozásra szólít  - szorgalmasan szét is osztottuk a fölhívást, de kevés eredménye volt. Szomorú képet ad tehetősebb embereink érzéketlensége a nyomor és ínség iránt, ami pedig népünket a lélekhalász bolsevizmus karjaiba kergeti. Szécsényben is titokban folyik a kommunista szervezkedés. Pösténynél van a találkozás a cseh oldalról jövő szovjet ágensekkel, kiktől jelentős összegeket kapnak propaganda célra. Hihetetlenül hangzik, de tény a helyi intelligencia közt is vannak hívei…

P. Tamás Krizánt polg. isk. hitoktató szervezi az egri normás ferences Szegénygondozó nővérek letelepítését. … Az idetelepedő 2-3 nővér nemcsak a helybeli, hanem az egész járás szegényeit ellátná. …

A kolostor áldozatkészsége lehetővé tette a Hívek részére a katolikus kölcsönkönyvtár szervezését. 60 P-ért szekrényt készíttettünk s a kolostor könyvtárából a nélkülözhető könyveket kiadtuk… A könyveket tömegesen viszik olvasni. Ez mutatja, mennyire életszükséglet volt annak megindítása.

Szent Erzsébet tiszteletére … a szegényeknek adományokat gyűjtöttünk – kevés eredménnyel. …

Advent kezdetén ismét mozgalmat indítottunk a szt. Miklós kultusz érdekében s a krampusz ellen. Elfogadta mindenki a felhívást, s két aláíró kereskedő … ennek ellenére is árusították a krampuszt. …

A cserkészek dec. 13.-án avatási ünnepályt – műsoros estet – teát és karácsonyi vásárt rendeztek a szegény cserkészek javára szép erkölcsi és anyagi sikerrel. A műsoron szépen szerepelt a csapat rezesbandája, mely P. Tamás Krizánt fáradhatatlan buzgóságának köszönheti létét. … Az 1936. év plébániai statisztikája: keresztelés 69, esketés 16, halálozás 42, katolizált 1, szentáldozás 53664.”

 

Eseménynapló

·A Temetőkápolna Kisbol­dog­asszony napi búcsúját szeptember 4-én tartottuk mintegy 200 hívő jelenlétében.

·Szeptember 5-én 4 testvér tette le első fogadalmát, és  heten kezdték meg újoncévüket a kolostorban.

·Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 12-én tartottuk. A hitoktatás szeptember 8-tól kezdődött el. Az idén 34 csoportban 503 gyermek, fiatal és felnőtt tanul a plébánia szervezésében hittant az alábbi megoszlásban:

Óvoda                20 fő       7. osztály                   35 fő

1. osztály            43 fő       8. osztály                   25 fő

2. osztály            56 fő       9. osztály                   26 fő

3. osztály            64 fő       10-11. osztály             33 fő

4. osztály            54 fő       Ifjúsági hittanok          20 fő

5. osztály            35 fő       Ministránsok              24 fő

6. osztály            28 fő       Felnőtt hittanok           40 fő

·A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 12-én tartottuk.

·A kolostorban szeptember 20-tól tartott a hagyományos terménybegyűjtés. Hálásan köszönjük a nagylelkű hívek adományát. Minden hónap utolsó napján értük ajánljuk fel a szentmisét templomunkban.

·Szeptember 21-25. között Medjugorjébe szerveztünk zarándokutat, amelyen Szécsényből 34-en vettek részt – Kemenes Gábor atya csoportjával közösen.

·Szeptember 25-én, szombaton délután tartottuk meg a Vidám Családi Napot, melynek keretében játékra és vidám együttlétre hívtunk minden családot, aprókat, nagyokat és természetesen a nagyszülőket. A programon mintegy 200-250-en vettek részt.

·Szent Ferenc boldog halálára emlékeztünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra vártuk a kolostor folyosóin.

·Október 9-én Regionális Ifjúsági Találkozó volt Plébániákon mintegy száz fiatal részvételével.

·Október 10-én vasárnap a Rózsafüzér-tár­sulat tagjai számára a hit­tanteremben volt találkozó.

·Október 17-én a 10 órás szentmise végén minden hittanos szülő számára szülői értekezletet tartottunk a templomban.

·Az iskolafenntartó egyházak – így a katolikus, az evangélikus, a református, baptista egyház és több kisegyház – november 4-én kiadott nyílt levelükben tiltakoztak a kormány 2005. évi törvényjavaslatának azon pontjai ellen, amelyek – a költségvetés mellett a közoktatási és egyház-finanszírozási törvényt is módosítva – a kistelepülések iskoláinak, megkülönböztetett módon pedig az egyházi iskolák működésének ellehetetlenülését eredményezik. Az aláírók nehezményezik az egyeztetés teljes hiányát, és tiltakoznak az ellen, hogy az illetékes minisztériumok – akár költségvetési, akár politikai megfontolásból – nem mutatnak készséget az érdemi egyeztetésre, és kérik az egyházi iskolákban tanulók szüleit, és az iskolában dolgozókat, hogy tegyenek meg mindent a helyi kormánypárti parlamenti képviselőknél azért, hogy támogassák az ellenzék által az Országgyűlésnek benyújtott módosító indítványokat.

·November 5-én „Ecclesia in Europa – Az Egyház Európában” címmel konferenciát tartottunk a kolostorban, melynek témája a kereszténység helyzete a 21. század új Európájában, a magyarországi egyházpolitika változásai, és az Egyház a mai sajtó tükrében. A konferencián a Nógrád megyei történelmi egyházak mintegy nyolcvan vezetője, képviselője, lelkipásztora és munkatársaik illetve kereszténydemokrata politikusok vettek részt. A konferencia végén meglátogatta a kolostort Orbán Viktor volt miniszterelnök úr, akinek Magyar Gergely tartományfőnök atya fejezte ki a szécsényiek és a ferences rend köszönetét a kolostor külső felújításához 2001-ben nyújtott segítségért.

·Átlagos novemberi vasárnapon (11. 07.) mintegy 810 hívő, 630 felnőtt és 180 gyerek illetve fiatal vett részt templomunkban szentmisén. Szombat este 140, vasárnap reggel 150, 10-kor 380, este 140 hívő volt jelen. Ez az elmúlt évek adataival megegyező létszám. A hétköznapi miséken reggelente 20-30, esténként 30-40 hívő vesz részt. Pöstény­pusztán 40-50, Benczúr­fal­ván 25-35 fő jár rend­szeresen szentmisére vasárnaponként.

·November 20-án a Karitász ismét megrendezte a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi bálját, melyen mintegy háromszázan vettek részt. A bál elején a Szécsényi Városi Gyermekkar kamarakórusa énekelt, majd Varga Egon Liszt zongoradarabját hallhattuk. Bokor Tünde erdélyi és moldvai népdalokkal kápráztatta el a hallgatóságot, végül Pásztor Ákos Bach művet játszott fuvolán. A bál mulatsággal, tombolával folytatódott. A jótékonysági bál bevételét, 274.600 Ft-ot a dévai gyermekotthon szászvárosi részlegében élő gyerekek javára juttattuk el. A „Gyerekek a gyerekekért” gyűjtés során a szécsényi gyerekek 46.700 Ft-ot adományoztak a szászvárosiaknak. Köszönjük mindenki nagylelkűségét!

·November 21-én a 10-es misében volt az elsőál­dozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása.

·Ősszel kereszteltük a következő gyermekeket: Filkor Mira Bojána, Kovács Zsófia Anna, Deák Ferenc, Gubis Fanni, Csordás Kristóf, Oláh Balázs, Lőrik Edvárd Máté, Rigó Bálint, Barinyák Bence Péter, Oravecz Emma.

·Halottaink szeptember óta: Oláh Pálné (71), Lukács Ferenc András (54), Zara Imre (71), Vanya Jánosné (90), Dr. Telek András (78), Éliás István (72), Lőrincz László (55), Tóth Jenőné (53), Béres Károly (72), Pusztai István (66), Kubuk Béla (83), Álmosdi Benjáminné (84), Percze Jánosné (91), Gábri Józsefné (72). Nyugodjanak béké­ben!

 

HÍRHARANG

Téli programjaink

·November 27-én, szombat délután 15 órától a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés.

·Adventban min­den reg­gel 6 órakor kezdődik a Ro­rate mise.

·Az adventi gyer­tya­gyújtást a szom­bat esti szent­misék ele­jén tartjuk.

·Advent vasárnapjain a 10 órás, családos miséken a liturgiát idén is 1-1 család szervezi – ők olvasnak fel, gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit, viszik az oltárra az adományokat.

·Az Eucharisztia évében december 4-én szombaton egésznapos Szentségimádást tartunk templomunkban plébániánk lelki megújulásáért. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is. A Szentségkitétel a reggeli mise után lesz, 15 órakor szentóra lesz, 17.30-tól a Mária-kilenced imádsága lesz, majd az esti ünnepi szentmise előtt tesszük el az Oltáriszentséget. Mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába.

· December 5-én a 10-es szent­mise vé­gén emlékezünk Szent Miklós püspökre.

· December 5-én ügydöntő népszavazás lesz hazánkban a határon túl élő magyarok állam­pol­gár­sá­gának megadásáról és a köz­vagyont ké­pező kórházak privatizációjá­ról. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ez alkalomból körlevélben szólítja meg a híveket, hogy „IGEN” szavazatukkal támogassák a határon túliak magyar állam­pol­gár­ságának meg­adását. Mivel minden hívőnek lel­kiismereti kötelessége, joga és fele­lős­­sége a közjó, a keresztény erkölcs és értékrend védelme mellett állást fog­lalni, összhangban a katolikus hittel, tanítással (vö. II. János Pál pápa: Christifideles laici), ezért mindannyiunk lelkiismereti kötelessége a népszavazáson való részvétel, a magyarságért, országunkért való felelős szavazás.

·  December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-ától kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ½6-kor kezdődik.

·  December 11-én, szombaton idén is megrendezzük az Ad­venti lelkinapot, melyet Horváth Achilles ferences atya, a budai Országúti Ferences Plébánia vezetője vezet majd. A program ezúttal is délelőtt 9 órakor kezdődik a hittan­terem­ben előadással, majd kiscsoportos beszélgetéssel folytatódik. A déli közös ebéd után délután Szentség­­imádás, gyónási és beszél­getési lehetőség lesz. Dél­után ½5 körül szentmisével zárul a lelkinap. Szeretettel hívunk mindenkit, aki szeretné megszentelni és elmélyíteni adventi készületét!

·  December 11-én 14 órától családi kézműves foglalkozás, kosárfonás, agyagozás, mézeskalács díszítés, néptánc, gyertyaöntés és ajándékkészítés lesz a Művelődési Házban.

·  A karácsonyi készület lényeges része, hogy Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat megújítjuk. Kérjük, hogy szentgyónásaikat ne hagyják az utolsó napokra, hanem már az Advent elején végezzék el, hogy az utolsó napokban kisebb legyen a sorban állás a gyón­ta­tó­székek előtt. A gyónásra minden mi­se előtt már 10-15 perccel igyek­szünk lehetőséget biztosítani. Szí­ve­sen állunk rendelkezésre beszélgetős gyó­násra is előre egyeztetett idő­pont­ban, hogy életünk alapos átnézésével mé­lyebben újulhassunk meg.

·  A Karitász és a gyerekek a Ka­rácsony előtti napokban bet­le­he­mes játékkal ke­resik fel az idős be­tegeket, akik már nem tudnak el­jönni a templomba.

·  December 24-én dél­után 4 órakor kez­dődik a templom­ban karácso­nyi pásztorjáték, mely­re minden gyereket és szülőt szeretettel várunk!

·  Adventi miserend: hétköznapokon reggel 6 (Rorate-mise) és este 6 órakor vannak szentmisék. A vasárnapi misék időpontja változatlan: 7, 10, 18 óra.

·  December 24-én csak reggel 7 órakor lesz szentmise, az ünnepi mise Szé­csény­ben éjfélkor lesz.

·  December 25-én a vasárnapi rend szerint lesznek a misék: Szécsényben 7, 10, 18 óra, Pös­tény­pusz­­tán 8, Benczúrfalván 11 órakor.

·  December 26-án Szent Család vasárnapja lesz, a 10-es mise kere­tében megáldjuk azokat a családokat, akik ebben az évben házasságuk kerek évfordulóját ün­nepelték. Kér­jük, hogy de­cember 25-ig jelent­kez­ze­nek a sekrestyében!

·  A Szilveszter esti hálaadás 18 órakor kez­dő­­dik.

·  Az elmúlt évhez hasonlóan óévbúcsúztató szentségimádást tartunk Szilveszter éjjel 23 órától, majd az új év kezdetén koccintásra várjuk a testvéreket.

·  Újév napja kötelező ünnep: Mária Isten­anya­­ságának nap­­ja. Szentmisék rend­je: Szécsényben 7, 10, 18 óra. Az esti mise után idén is lesz Újévi Szentségimádás. Pöstény­pusz­tán 8, Ben­czúr­falván 11 órakor lesz mise.

·  Vízkereszt ünnepét január 2-án, vasárnap tartjuk.

·  A házszenteléseket január 3-tól kezdjük meg – jelent­kez­ni a sekrestyében kitett lapokon vagy meg­beszélés és időpont egyeztetés útján január 1-től lehet.

·  Január 15-től a szécsényi Művelődési Ház Galériájában Králik Andor festőművész képeiből lesz emlékkiállítás.

·  Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén február 2-án Szerdán, az esti szentmise elején tartjuk majd a gyertyás körme­netet. Ez az ünnep a Megszentelt é­let napja is – a szentmise előtt ünnepi zsolozsmával imád­ko­zunk szerzeteseinkért és új szerzetesi hivatásokért!

·  Február 5-én, szombaton lesz a Plébániai Farsangi Bál a Művelődési Házban.

·  A farsangi időszak ideje Hamvazószerdán ér vé­get, amely 2005-ben február 9-én lesz.

·  A Betegek Világnapjához kapcso­ló­dóan február 13-án, vasár­nap szolgáltatjuk ki ünne­pé­lyes keretek között az esti szent­­mi­sében a Betegek Kenetét. A szentséget minden kora vagy egészségi állapota miatt rászoruló hívő felveheti, aki fel­készült (gyónás, áldozás). Jelentkezni janu­ár 29-től lehet a sek­restyében.

·  A jegyes-suli február 12-én kezdődik. Január közepéig várjuk azoknak a jegyespároknak a jelentkezését, akik 2005-ben szeretnének házasságot kötni templomunkban.

 

Apró hírek

- A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.30-11.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat!

- Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

- A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imád­kozzuk a templom­ban.

- Minden csütörtök este a szent­mi­se után csen­des szent­­ség­imádást tar­­tunk családjainkért, gyer­me­ke­ink­ért, fi­a­tal­ja­inkért és ha­zánk­­ért.

- Minden péntek este 7 órától Taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában.

- Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

- A Karitász-házban péntekenként 16-18 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni minden hónap első péntekén lehet.

- A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét.

- A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnap­ján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

- A házasságra ké­szülő fiatalok és a szülők fi­gyelmét fel­hív­juk, hogy az es­kü­vő­re - az alapos készület ér­dekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián.

- Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával meg­egyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik a 2004. évre minimálisan 2200 Ft egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. A hozzájárulást a  temp­lomban is megtalálható csekke­ken a Takarék­szövet­kezet­nél, misék után a sekrestyében, félfogadási idő­ben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Jó­zsef­nél fizethe­tik be.

- A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek meg­válthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

- A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetősége­ik­hez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük! 

 

NAPRAFORGÓ

Régi idők karácsonya

A 21. század elején bizonyára többekben felmerül a kérdés: vajon régebben, 70-80 évvel ezelőtt hogy ünnepelték az emberek a karácsonyt? Erről kérdeztem 83 éves nagyapámat, id. Kiss Lajost.

- Gyerekkorodban hogyan készültetek a karácsonyra?

- Adventben minden reggel roráté volt, oda mindenki igyekezett elmenni. Amikor én gyerek voltam, a szegény emberek nem fenyőfát, hanem borókát állítottak karácsony­fá­nak, mert a fenyőfát csak a gazdag emberek tudták megvenni. Minden karácsony előtt elmentünk az erdőbe borókát szedni, és amennyit csak tudtunk, kivittük a piacra eladni. A karácsonyfadíszt abból a pénzből tudtam megvenni, amit a borókának az árából kaptam. Abban az időben a szaloncukrot két fillérért lehetett megkapni, ha 15-20 szaloncukor volt egy fán, az már nagyon szép fának számított. Ha nem jutott szaloncukorra, akkor ezüstpapírba csomagolt dióval pótoltuk. Színes papírból készített díszeket is tettünk a fára, majd teleraktuk szentképekkel.

- Hogyan töltöttétek a Szentestét? Mi került az ünnepi asztalra?

- A karácsonyi vacsora mindig gombaleves, mákos gubó és káposzta volt (ahol jutott rá, töltött; ahol nem, ott töltetlen). Vacsora előtt imádkoztunk, utána pedig a családtagok szétosztották egymás között a karácsonyra tartogatott almát, volt ahol csak egy jutott az egész családra. Ha az alma romlott vagy férges volt, az azt jelentette, hogy a következő évben a családot valamilyen betegség vagy baj fogja érni. Azután mindenki tört egy-egy szem diót, és az akkori szokás szerint, akinek egészséges dió jutott, az arra számíthatott, hogy egészséges lesz egész évben. Még egy szokás volt, mielőtt elkezdtük volna a vacsorát: volt az asztalon egy tányér, és az első kanál ételét mindenki abba tette. Arra már nem is emlékszem, hogy ennek mi volt a jelentősége. Ezek után megvacsoráztunk, majd este elmentünk az éjféli misére. Az én gyerekkoromban így telt a karácsony.

Kiss Gabi

Könyvtárajánló

A Gyűrűk Ura

 „Itt van az ősz, itt van újra”, sőt már lassan a tél is, és ezek az évszakok hosszú estéket hoznak magukkal. Az idő már nedves, és ha éppen nem esik, akkor majdnem; az első hó öröme pedig éppen addig tart, míg világos van. Ilyenkor a legjobb időtöltés receptjének hozzávalói: egy meleg szoba, egy kényelmes ágy, forrón gőzölgő innivaló és egy jó könyv. A legutolsóra tennék egy szerény javaslatot: J. R. R. Tol­ki­en regénye, A Gyűrűk Ura három kötetben biztosítja a jó szórakozást. Az író egy elképzelt világba, Középföldére kalauzol minket, amelyet az emberek mellett olyan más lények népesítenek be, mint a gonosz orkok, a varázslatos tündék, a mogorva törpék, a titokzatos varázslók vagy éppen a főszereplők, a bájos hobbitok. Ez a szépséges világ azonban veszélybe kerül, amikor előkerül a Hatalom Gyűrűje. Erre feni a fogát a gonosz Szauron, és a jóakaratú népeknek ellene kell összefogniuk, ha békében szeretnének élni. A kis hobbit Frodó lesz a kiválasztott, akinek el kell juttatnia a gyűrűt a Végzet Hegyére, hogy ott megsemmisítse. Frodónak akadnak segítőtársai is: barátai Samu és Trufa, a varázsló Gandalf, az eleinte titokzatos Aragorn, Legolas a tünde és a törpék képviseletében Gimli. Ennek a furcsa szövetségnek sok kalandon és veszélyen kell átjutnia, amíg kiderül, hogy vajon sikerül-e a küldetésük.

A történet is nagyszerű ebben a könyvben és az elképzelt világ is az. Azt hiszem a gyerekeket képes hosszú időn keresztül lekötni, elegendő anyagot szolgáltatva fantáziájuknak, ezáltal növelve az olvasási kedvet. Persze nincs korhatár, bárkinek élmény lehet a végigolvasás. Csak egy dologra kell vigyázni: a forró tea ki ne hűljön a nagy kalandozásban!

 

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura I-II-III., Budapest, Európa Könyvkiadó, 2000

 

(A könyv alapján készült film nagy siker volt az egész világon. Ha többet szeretnél megtudni róla, látogasd meg a világhálón a www.gyurukura.lap.hu-t.)

Csordás Bálint

A plébániai könyvtár új kiadványai:

&     II. János Pál pápa: Mane nobiscum, Domine – apostoli levél az Eucharisztia éve alkalmából

&     Graźyna Sikorska: Jerzy Popiełuszko, a kommunizmus áldozata – a 20 éve meggyilkolt lengyel katolikus pap életrajza

¹   A Passió – az Oscar díjas Mel Gibson színes, feliratos amerikai filmje Jézus szenvdéséről (VHS 126’)

*

Az ismertetett könyvek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban, amely a plébániai iroda mellett található. A könyvtár várja az érdeklődőket a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmise után.

Böngésző

:     www.egylelk.com – Budapesten tanulsz? Jársz közösségbe? Mindenképp nézd meg ezt az oldalt, jó programokat találsz.

:     www.stephanus.hu – közeledik a Karácsony. Könyvet ajándékozni kitűnő dolog. Itt lehet tájékozódni a Szent István Társulat kiadványairól és egyben elektronikus úton vásárolni.

:     www.magyartemplomok.hu – számos magyar templomról tudsz itt tájékozódni, képeket nézni, megismerni a történetüket.

:     www.wjt2005.de – a 2005. augusztusi Ifjúsági Világtalálkozó hivatalos honlapja német, angol, francia, spanyol és olasz nyelven, ahol fel lehet iratkozni is a találkozóra.

 

Zenesarok

Zene testnek és léleknek - A Ghymes

 „Mennyi méz a madzagon, / Bamba a báj, / Venni, venni, venni muszáj! / Ritka szó a szánalom / Élvez a nyáj / Jaj de szép a messzi halál!” (részlet a Pörög a méz című számból).

Kevés olyan csa­­pat van Ma­gyar­országon, mint a Ghymes. Az idén 20. szü­le­tés­napját ün­nep­lő, felvidéki for­­má­ció több do­­log miatt is kü­­lön­­le­ges. Elsőként a zené­jük ragadja meg az embert. A nép­zene határán mozgó, néhol a könnyűzene ele­me­it fel­hasz­ná­ló varázsnak ereje van. A népi (hegedű, nagybőgő, brácsa, cimbalom) és a modern hangszereket (dob, gitár, szaxofon) szerencsés arányban felhasználó csapat olyan zenét alkot, amire megmozdul az emberben valami. A Ghymes művészetének másik hatásos összetevője a szöveg. Az aktuális problémákat is feszegető, az istenhit mindkét oldalát megjáró szövegek elsősorban kérdeznek. Mondanivalójuk, keresztény szemmel nem mindig fogadható el egyértelműen, értékességük a kimondani tudás bátorságában van. A kétségekkel teli, útkereső, néhol kritikus ember vágyai, gondolatai fogalmazódnak meg a dalokban.

A zenekar 15 ki­adott lemezt tud a háta mö­gött, ebből kettő a­rany, négy pla­ti­na. A lemezek té­­mája nagyon sok­­színű, van gye­­rekdalokat fel­­dolgozó (Bennünk van a kutyavér, 1997), részt vettek me­séket tartalmazó album munkáiban (A nagy mesealbum I-II., 2001, 2003) és van még koncertfilmjük is (Ghymes kon­cert, 2003). Fellépéseik (az elmúlt években Szé­csény­ben, Hollókőn és Nagymaroson is) állandó teltházzal zajlanak.

A sokoldalú munka kiegyensúlyozottságot takar, és talán benne van még 20 év ígérete. Érdeklődve várjuk!

A Ghymesről – tagok: Szarka Gyula, Szarka Tamás, Buják Andor, Pukkai Attila; honlap: http://www.ghymes.hu/

Csordás Bálint

Szól a rádió

Magyar Katolikus Rádió – a Jó Hír hangja

Isten azért adta a szót, hogy gondolatainkat közölni tudjuk egymással, megértsük egymást. A szó az emberiség legnagyobb kincse. Gazdálkodjunk vele okosan!

Az ötvenes években minden házba be volt vezetve az úgynevezett „néprádió”, egyetlen műsorral, és csak ezt lehetett hallgatni. Majd megjelentek és már lehetett kapni „világvevő” rádiókat több csatornával, több információval.

A rendszerváltás óta már sokféle adóval rendelkezünk, mindenki azt hallgathatja, ami az érdeklődési körének megfelel. Most 2004-ben nekünk, a katolikusoknak is megnyílt a lehetőség, hogy hitünk és vallásunk szerint rádiót és műsort hallgathassunk.

Kik hallgathatják? Mindenkinek szól, mindenki megtalálhatja azt, amit hallani szeretne. Így Jézussal többször is lehet találkozni a napi elfoglaltságokban, ami bizony még személyiségformáló is lehet, amennyiben ezt felismerjük.

Mit hallgathatunk? Minden reggel 7 órakor szentmisét sugároznak az egri székesegyházból. Aki nem jut el, vagy nem tudja meghallgatni a reggeli liturgiát, az is naponta több alkalommal hallhatja a napi evangéliumot. Így a mellénk szegődő Jézusra figyelve lángol a szívünk, mert mintha életünk megoldásának módozatairól beszélne.

A rózsafüzért október hónapban minden este együtt mondhatjuk. Ám híreket, időjárás jelentést, egyházzenei műveket is sugároz a rádió, és ezen kívül még nagyon sok mindent, ami a katolikus embereknek szól.

Mindazt, amit az életről és az emberekről, az élet igazságairól tudni kell és lehet, arról hallani az egyházi rádió adásaiban.

(URH sávon <FM>: 91,8 és 94,0 Mhz-en az egri Katolikus Rádió, középhullámon <AM vagy MW> 1341 kHz-en a Magyar Katolikus Rádió műsora hallgatható, interneten mindkét rádió hallgatható)

Tornyosné Molnáry Irén

Rejtvény

Az őszi rejtvényekre helyes megoldást adtak le: Liki Dorina, Krenács Loretta, Deák Tímea, Kovács Balázs és Rita.

Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

 

Rejtvény kisebbeknek:

Írd be a meghatározások megfelelőjét a rejtvénybe, és ha ügyesen dolgoztál, Jézus szülőhelyét kapod megfejtésül.

1. Az egyik napkeleti bölcs - 2. Jézus nevelőapja – 3. Az egyik evangélista – 4. A boldogságok száma – 5. Ennyi napig volt Jézus a sivatagban – 6. Szent… (Atya, Fiú, Szentlélek) – 7. Ő vezette ki a zsidókat Egyiptomból – 8. Éva párja

1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Rejtvény nagyobbaknak:

Egy asszony tojást vitt a piacra kosarában. Egy vigyázatlan járókelővel találkozott, aki úgy meglökte, hogy a kosár leesett a földre, és az összes tojás összetörött. A járókelő ki akarta fizetni az asszonynak a tojások árát, és ezért megkérdezte, hány tojás volt a kosárban.

- „Erre nem emlékszem pontosan - mondta az asszony - csak arra emlékszem jól, hogy ha kettesével raktam a tojásokat, akkor egy maradt. Pontosan ugyanúgy mindig egy tojás maradt a végén, akár hármasával, akár négyesével, ötösével vagy hatosával raktam át őket. Ha azonban 7-esével raktam át a tojásokat, akkor nem maradt egy sem.”

Legkevesebb hány tojás volt az asszonynál?

 

A megfejtésedet a plébániára juttasd el legkésőbb december 26-ig, névvel ellátott borítékban.

 

Humor

¥   Kopogtatnak a mennynek ajtaján. Péter kinéz, és meglepve látja, hogy egy nevető férfi áll ott.

- Te meg min nevetsz a halálod órájában? - kérdezi tőle.

- Hát nem mulatságos? Én már itt beszélgetek veled, odalent pedig még mindig az én műtétem folyik!

 

¥   A mennyországban sétálgatva feltűnik Jézusnak, hogy mindenféle gyanús alakok bujkálnak odabent, akiknek nem sok keresnivalójuk volna ott. Kérdőre vonja Pétert, aki így védekezik:

- Uram, te valóban nekem adtad a kulcsokat, és én csak akkor engedek be valakit, miután lelkiismeretesen kivizsgáltam az ügyét. Azonban Édesanyád állandóan kinyitja az ablakot, hogy minden jöttment bemászhasson!

 

¥   Egy jótékony célú előadáson a műsorvezető így jelenti be a következő szónokot:

- Átadom a szót szeretett János atyánknak! Mindent neki köszönhetünk! Ő az, aki a legtöbb támogatást gyűjtötte nekünk egész évben, aki nemcsak a lelki programjainkat vezeti, de a teherautó-pakolásokon ugyanúgy jelen van, mint a közösségi ház építésénél; aki nem sajnálta az időt sem az öregek otthonára, sem az árvaházra; emellett elvállalta a kerületünkben lévő mindkét katolikus iskola hittanári és igazgatói posztját, pedig sajnos tavaly elhelyezték a káplánt… Tapsoljuk meg őt jó hangosan, hogy felébredjen…

 

¥   Petike imádkozik:

- Édes Jézusom, megígérem, hogy ha karácsonyra kapok végre egy biciklit, egy évig nem veszekszem a húgommal.

Gondolkodik még egy kicsit, aztán hozzáteszi:

- De csak ha ő se piszkál engem… - még egy kis szünet, majd módosít: - …És ebben az esetben is csak fél évig…

Hirtelen jó ötlete támad. Leveszi a képet a falról a Szűzanya-képet, eldugja a fiókba:

- Figyelj, Jézus! Ha még látni akarod az Édesanyádat…

 

Ima, vers, vallomás

„Iratkozzunk be, testvéreim, a szentek iskolájába, akik az igaz eucharisztikus jámborság nagy mesterei. Bennük az Eucharisztia teológiája teljes fényében ragyog, ’átragad ránk’, mondhatni ’fölhevít’ minket. Mindenekelőtt hallgassuk a Szent Szüzet, Máriát, akiben mindenki másnál jobban megjelenik az eucharisztikus misztérium mint a világosság misztériuma.”

II. János Pál pápa

Pilinszky János: A fényességes angyal is
    
Emlékezés egy világháborús karácsonyra

 

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.
Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.
Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

 

Szent-Gály Kata: Karácsony előtt

 

Már hó szitál a fenyvesek között és
koránbeálló esték fénye ég,
oly mély a csend és én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.

Most én megyek. Te voltál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem
egymásután: egy hosszú életet.

Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.

 

ÁLDOTT, BÉKÉS
KARÁCSONYI ÜNNEPET
ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET
KíVÁNUNK
MINDENKINEK!

 

Vissza a lap tetejére

Vissza a Szécsényi Harangok archívumába