Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

2004. Pünkösd

 

LELKISÉG

Isten országa – köztünk?

Jézus a tömegekre idejének alig tíz százalékát fordítja csupán. Tudja, a tömegek hamar irányt váltanak. Idejének kilencven százalékát 12 emberre, az apostolokra „pazarolja”. Közösséget formál belőlük. Napi 24 órában látják tetteit, hallják szavait. Ők kapják majd meg a Szentlelket is Pünkösdkor. Az Ő közösségüket erősíti a Szentlélek leszállása.

Amikor Jézus ezzel a közösségépítési módszerrel dolgozik, valójában stratégiát tanít nekünk: alakíts te is közösséget magad körül, ha nem akarod, hogy a nagy tömegek magukkal sodorjanak, vagy saját önzésed, beszűkülő látásod eltérítsen.

A kisközösségbe való tartozás nem egyszerűen egy a lehetőségek közül, hanem az egyedüli lehetőség. Szeretetközösségben kell lenni ahhoz, hogy a szeretet Istenét megtaláljuk. Hitkö­zös­ség­ben kell lenni ahhoz, hogy a hit forrását megleljük. Reményünk pedig csak akkor lesz valós, és időtálló, ha élő közösség táplálja azt.

Otthon lenni ebben a világban, otthon lenni ebben az egyházban azt jelenti, hogy otthon kell lennünk egy Istenre és egymásra figyelő, az apostolok kezét a liturgiában fogó közösségben is. A közösség tükör, Isten tükre. Segít helyretenni magad. Nem véletlen a gyónás személyes formája a katolikus egyházban. Az apostolok közösségének tagja tart tükröt neked, aki szintén ehhez a közösséghez tartozol. Ez a rendszeres tükörbenézés segít abban, hogy szép lehess Isten szemében is, és tagja tudj maradni egy szerető imaközösségnek is. Ez a kisközösség segít abban, hogy ne tévedj el az élet útkereszteződéseiben. Verne „Tizenöt éves kapitány” című könyvében írja le, hogy elegendő egy vasdarab a hajó iránytűje mellé, és a tapasztalatlan, egyedül irányító fiatal kapitány elvéti az irányt, s Európa helyett, Afrikában köt ki. Ez a veszély minden magányos, hívő emberre leselkedik.

Az apostolok közösségének jellemzője az, hogy együtt voltak és imádkoztak. Együtt lenni, ez a közösség fizikai részét jelzi, imádkozva együtt lenni pedig a lelki összhang alapja. E kettő kell ahhoz, hogy a Szentlélek leszállópályája lehessen a lelkünk, a közösségünk. E kettő kell ahhoz, hogy egyházunk hatékonyan hordozza Krisztust. Látható közösségi élet, és imádságos, liturgikus együttlét.

Napjainkban felgyorsult az ősegyházban jellemző kisközösségek kialakulása. Ennek oka a mindennapokból az Istent egyre inkább kiszorító életstílus. Minden eddigi érték mögé kérdőjel került. Tudatosan járatta le a pénzvilág az Isten értékrendszerét. A szakmában az lett a legjobb, aki a legjobban be tudta csapni a vevőt, a legkevesebb anyagból, a legjobban elhasználódó terméket gyártotta. A házasságban élő helyett, az egyedülálló ember lett a praktikus, aki többet fogyaszt, aki könnyebben mozgatható, akinek nincsenek eltéphetetlen kapcsolatai.

A régi forma, mely hagyományos vallásosságként eddig megtartotta a tömegeket, kevésnek bizonyult. Alapja, a család gyengült meg. Az ipari forradalom nyomán épülő gyárak az apát kiemelték a családból, mint alapvető értékeinkre megtanító is­ko­lából. A gyermekek férfimodell nélkül maradtak. Szinte kitapintható a hitben is, és a hétköznapokban is az Isten illetve az emberi problémák egyre nőiesebb kezelése, vagy minta hiányában az agresszív megoldások el­sza­po­rodása. Később a női egyenjogúságra való hivatkozással a szebbik nem is távozott otthonról. Ezzel a női minta is láthatatlanná lett. Nincs kit követni a fiúknak és a lányoknak. Az atomkor gyermekeit intézmények nevelik. És könyvekből tanulja jobb esetben az élet nehéz helyzeteiben való eligazodást. Rosszabb esetben a filmek a tanácsadók. A sokszálú szerelmi történetek, vagy a vértől csöpögő akciófilmek – ezek eredménye az érzelmi labilitás és emberi gyökértelenség.

A hagyományos kereszténységben a közösség erkölcse is része volt annak, hogy talpon maradjon a hívő. Ma már a közösségnek nincs erkölcse, sőt sokkal inkább erkölcstelensége van. Így nemcsak hogy nem tart meg, hanem sokkal inkább elsodor. A reggeli és esti ima, a vasárnapi templomba járás, a böjtök megtartása mellől, ha hiányzik a tudatos Isten-kapcsolat, az ő bevonása a döntéseinkbe, akkor egy idő után üres, szokás-kereszténnyé válik sok ember. Heti tíz perc Istenről való hallás kevés lett akkor, amikor heti ötezer percben ellentétes hatások érnek. Már a mesék is negatív életstílust programoznak a gyermekekbe. A kukkoló, 24 órás műsorok jelzik az erkölcsi és szellemi igények, illetve igénytelenség szintjét.

Ebben a világban ezek között a körülmények között megmaradni embernek, hívőnek, szülőnek, társnak, csak közösségben lehet. Mégpedig kisközösségben, melyben elérhető, megszólítható távolságban van a másik fizikailag is, szellemileg és lelkileg is. Olyan közösségben, melynek tagjai felhívnak, ha nem látnak, megkeresnek, ha nem voltam vasárnap a templomban, vagy hétközben a közösségben. Olyan közösségben kell élni, mely szeret. Észreveszi, ha lelkileg vagy szellemileg üressé váltam, amely ha kell két kezével is segít. Ahol fontos vagyok, és fontos az Isten. Ahol van minta, húzóerő, ahol élő a kapcsolat az apostolok közösségével és a liturgikus közösséggel. Ahol a társak nem a szőnyeg alá söprik a problémákat, hanem Krisztussal válaszolnak rá, követhető mintát adva.

A XXI. század egyházközsége újra hasonlít az ősegyházi formához, a nagy liturgikus közösség sok kisközösségből épül fel. Ezeknek a közösségeknek az alapja minden, ami természetes emberi érték. Bizalomra, szeretetre, emberségre alapozott közösségek ezek, melyeknek kötő­anyaga a hit. Ahol a szeretet a barátság szintjére emelkedik, ott tartós a közösség.

Ezt erősítse bennünk és egyházunkban a Szentlélek.

Polgári László görög katolikus lelkipásztor
- elhangzott a Magyar Rádió katolikus műsorában

Liturgia

A gyertya

Milyen sajátságos is a mi lelkünk! Úgy van minden dologgal, mint egykor az első ember, aki midőn Isten parancsára nevet adott az állatoknak, nem talált közöttük magához hasonlót. Minden létezővel szemben az volt az érzése: „Én más vagyok, mint te!” Semmiféle tudományos elmélet sem nyomja el benne ezt a tudatot, és semmiféle alacsonysága sem oltja ki meggyőződését: „Én más vagyok, mint bármi más a világon, mindentől különböző, egyedül Istennel rokon.”

Másrészt viszont a lélek rokon minden mással is. Mindeniknél valahogyan otthon érzi magát. Minden mond neki valamit: minden alak, minden mozgás, minden magatartás. És a lélek szüntelenül arra törekszik, hogy bennük a maga belső világát fejezze ki, hogy azt saját életének jelképévé tegye. Bárhol is találkozik valami jellegzetes alakkal, úgy érzi, hogy az a saját mivoltából fejez ki valamit, hogy saját lényének egy vonására emlékeztet.

Nem így van-e a dolog? Hiszen ez az alapja minden hasonlatnak! A lélek mivolta legmélyén idegenül áll mindennel szemben, azt mondja neki: „Nem vagyok ez!” És viszont mindennel csodálatosan rokonságban állva úgy érzi, hogy a dolgok és a történések saját mivoltának a képei.

Íme egy ilyen jelkép, amely sok másnál szebb és kifejezőbb: a gyertya. Nem mondok vele neked semmi újat, bizonyára te magad is gyakran megérezted.

Nézd csak, hogyan áll a gyertyatartón! Széles és nehéz a gyertyatartó talpa. Biztosan emelkedik ki ebből a törzse, a tetején pedig széles perem felett szorosan álló nyélből szökik a magasba a gyertya. Könnyed, vékony az alakja s mégis egyenes, ha mégoly magasra nyúlik is fel. Így áll a térben karcsún, érintetlen tisztaságban, de mégis meleg színével; határozott formája élesen kiemeli környezetéből.

Tetején lobog a láng, és ebből alakítja át a gyertya a maga tiszta testét meleg, sugárzó fénnyé.

Nem érzed-e, mikor előtte állsz, hogy valami egészen nemes érzés támad benned? Hiszen nézd csak, hogyan áll a maga helyén, szilárdan, a magasba törve, tisztán, előkelően. Érezd meg, hogy minden azt mondja benne: „Készen állok!” Semmi sem fut el belőle, semmi sem bújik ki, minden tiszta készenlét.

És feltartóztathatatlanul felemészti magát hivatása teljesítésében, miközben fénnyé és hővé alakul át.

Te erre esetleg azt mondod: „De hát mit tud minderről a gyertya? Hiszen nincs is lelke!”

Akkor adj te neki lelket!

Tedd meg saját lelked kifejezőjének! Amikor a gyertyára nézel, kelts fel magadban minden nemes tettrekészséget és mondd: „Itt vagyok, Uram!” Akkor majd úgy érzed, hogy a karcsú, tiszta gyertya a te lelkivilágodat fejezi ki. S légy rajta, hogy minden tettrekészséged igazi hűséggé erősödjön. Akkor majd megérzed: „Uram, a gyertya szim­bó­lu­má­ban én állok előtted!”

Ne fuss el hivatásod elől. Légy állhatatos. Ne kutass mindig a miért, a minek után. Az élet legmélyebb értelme az, hogy az ember feleméssze magát igazságban és szeretetben Istenért, miként a gyertya is fénybe és hőbe alakul át.

Romano Guardini

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Nyári élményeink

Népek zarándoklata – Máriacell 2004. május 22.

2003. májusában a Szentatya kezdeményezésére meghirdették az egy éven át tartó Közép-európai Katolikus Találkozót, melyre nyolc ország katolikusai készültek egymásért tartott szentmisékkel, zarándoklatokkal, imákkal. A felkészülés mottója: Krisztus Európa reménye. A találkozó záróeseményeként Máriacellben került megrendezésre a Népek Zarándoklata, melyre esperesi kerületünk plébániái közösen indítottak egy autóbuszos csoportot.

Izgalommal vártuk, hogy végre útra kelhessünk, s a nyolc ország hívőivel közösen tegyünk tanúságot kereszténységünkről. Utunk folyamán a közös imádságok, énekek segítették felkészülésünket, és közelebb hoztak minket egymáshoz. A Jó Pásztor gondoskodott is éhes nyájáról, hiszen Székesfehérváron egy kóstoló kapcsán jóllakhattunk.

Szombathelyre érkezve a ferences kolostor házfőnöke, Pál atya fogadott minket nagy szeretettel, és rendelkezésünkre bocsátotta a kolostor melletti kollégiumot. Este a rendház pincéjében üzemelő Ferences Étteremben jóízűen és jókedvűen fogyasztottuk el vacsoránkat, majd egy esti séta után készültünk a másnap hajnal 3 órai indulásra.

Az Alpok gyönyörű tájain át vezetett utunk, szakadó esőben. Máriacellben a kegyszobron Mária nekünk mutatja gyermekét: Jézust, és megerősít bennünket abban, hogy tegyük, amit Ő mond. A Madonna-szobor ez alkalomra új, hófehér ruhát kapott, melyet a nyolc közép-európai ország címere díszített, s ünnepi lovasfogat szállított a bazilikából a szentmise helyszínére, a máriacelli repülőtérre.

Mintegy nyolcezer fiatal már péntek délután megérkezett, s az éjszakát virrasztással töltötte a bazilikában. Hajnaltól érkeztek a zarándokcsoportok is busszal, kerékpárral, gyalog. Nyolc óra körül mi is megérkeztünk, de még hosszú gyalogút állt előttünk a szentmise helyszínéig, ahol sárban taposva, sok­-sok gyalog­lás­sal keres­tük azt a helyet, ahol a zarándok­cso­magot meg­kapjuk. A zuhogó eső a rende­zők dolgát is megnehezítette, ennek ellenére tiszteletre méltó módon helytálltak, és igyekeztek mindenben a segítségünkre lenni.

Átázva, vizes cipőben vár­tuk a szent­mise kez­de­tét, amelyen százötven püspök és ezer pap celebrált pün­kös­di láng­nyel­­ve­ket idé­ző narancsszínű és piros miseruhába öltözve. A szertartást – feltéve, hogy megkapta zarándok­csomagja részeként kisrádióját – minden hívő anyanyelvén hallgathatta. A Szentatya képernyőn keresztül köszöntött minket, személyes küldöttje Angelo Sodano bíboros pedig hangsúlyozta: „Azért vagyunk együtt, hogy közösen tegyünk tanússágot arról, hogy Krisztus Európa reménye.” Ezt követően átadta a pápa üzenetét, miszerint velünk együtt és értünk imádkozik azért, hogy békében élhessünk együtt. A Szűzanya vezesse imánkat, hiszen Földünk jövőjéről van szó.

A szentmise prédikációjában Schönborn bíboros Máriának a kánai mennyegzőn elhangzott szavait idézte: „Tegyétek, amit Ő mond!”, amelyet mi túl gyakran elárultunk. Tanulnunk kell a múlt század eseményeiből, s közösen kell imádkoznunk a békéért. Hálával tartozunk II. János Pál pápánknak, akinek döntő szerepe volt a vas­függöny leomlásában. „A kereszténység Európa életének forrása és az európai egység motorja.” Majd köszönetét fejezte ki a zarándokok fegyelmezettségéért, derűjéért. Miloslav Vlk bíboros, prágai érsek így fogalmazott: „Mi minden időben keresztények vagyunk, és mindenféle időjárásban is keresztények vagyunk.”

A szentmise végén nyolc nyelven énekeltük az KEKT himnuszát. Jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy nyolc nemzet, mégis egy közösség, az Egyház tagjai vagyunk. Később közelről is megtekintettük az oltárt, amely virágdíszben pompázott, és itt készítettünk egy közös fényképet. A hófehér tetőszerkezet alatt lévő ideiglenes emelvényt két daru tartotta, s ez is a találkozó egyik vezérgondolatát szimbolizálta: Európa nincs kész, együtt kell felépítenünk, s nekünk keresztényeknek ebben meghatározó szerepet kell vállalnunk.

A találkozó nyolc résztvevő országát nyolc különböző méretű harang jelképezte, melyek itt szólaltak meg először, és az Osztrák Katolikus Egyház tovább ajándékozza a háború és üldöztetés által sújtott Bosznia-Hercegovinai Katolikus Egyház számára, s a testvériség jeleiként lesznek elhelyezve a Szent Család templomban.

A szertartást követően szinte sorban állás nélkül jutottunk egy tál meleg ételhez, ami igencsak jól esett átfázott testünknek, s erőt adott az előttünk álló kb. 8 km hosszú gyalogláshoz.

Nagy örömet jelentett számunkra, hogy lehetőségünk nyílt a bazilika megtekintésére is, amely szintén felejthetetlen emlék marad mindannyiunk számára. A bazilika 2007-ben tartandó, 850 éves jubileumi ünnepségére mindenkit szeretettel várnak, amelyen én is nagy örömmel vennék részt.

Vasárnap reggeli után megtekintettük a szombathelyi székesegyházat, majd útban hazafelé meglátogattuk a kámi arborétumot, amely a virágkedvelőknek páratlan élményt nyújtott.

Az emberpróbáló körülmények ellenére mindannyiunk nevében mondhatom, hogy újból elindulnánk, hiszen ez az áldozatvállalás hozzátartozik a zarándoklat lényegéhez, s teljes búcsút nyerve, lélekben gazdagon térhettünk haza.

Géczi Kati

Miskolc – és az Avas – fénye

Mikor idén júniusban leérettségiztem, úgy éreztem, hogy érdemes beszámolnom a Miskolcon töltött éveimről a szé­csé­nyi­ek­nek.

Nyolcadik után el kellett döntenem, hol szeretnék továbbtanulni. Bálint bátyám tapasztalatai után én is mindenképpen katolikus – de koedukált! – iskolába szerettem volna menni. Az Új Emberben olvastunk a Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnáziumról, és úgy döntöttünk, elmegyünk megnézni. Nagyon megtetszett, de óriási megmérettetés várt rám: négy könyvet egy nyár alatt bepótolni. „Hát jó!” — mondtam én — „megéri, próba szerencse”.

Az első akadályt sikerrel vettem és felvettek. A második megpróbáltatással már rögtön az első napon találkoztam. Be kellett illeszkednem egy olyan osztályba, akik már négy éve együtt voltak. Elsőre lehetetlennek tűnt, de így a 4. év végére azért egész jól sikerült. Persze az ezzel járó nehézségek sem maradhattak el. Mindenesetre az első év volt talán a legnehezebb, a jezsuiták által nagyon szeretett rendet és rendszert megszokni. A zenés reggeli ébresztők, amikor mindennap egy-egy nevelő Laudetur Jesus Christus-sára és pontos időjárás-jelentésére keltünk, meghatározták a napomat. Ez viszont különbözővé tette a kollégiumot a többitől. Nálunk a családias légkör és a SZEMÉLYES odafigyelés sohasem hiányozhatott.

Nehéz volt hozzászokni ahhoz is, hogy a legtöbb osztálytársammal csak a suliban vagyok együtt és a délutánt már egy másik közösségben töltöm. Pozitív oldalát a kollégiumigazgató fogalmazta meg: a kollégista kétszer annyi diákot ismer, ami neki csak előny lehet.

Az órarendbe benne volt a heti két hittanóra. Erről igazán sokat tudnék mesélni. Sokszor nem értettem, hogy miről is beszél az igazgató atya, igaz néha ő sem tudta, hogy mit akar mondani J. Legtöbbször csendben ültem az órákon, ami sajnos az atyát arra késztette, hogy agytornáztató házi feladatok mellé még kiselőadások elkészítését is rám rója. Az iskolában, bár sokat követeltek tőlünk, a jutalom sem maradt el, így jutottam el egy londoni tanulmányi útra.

Azt is meg kell említenem, hogy nagyon sok szeretetet, odafigyelést és nevelést kaptam ebben a négy évben. Mások voltunk, mint a város többi iskolái, hiszen a fő cél az volt, hogy másokért élő emberekké neveljenek minket. Számomra a legmeghatározóbb az volt, hogy nagyon jó kapcsolatba kerültem mind a jezsuitákkal, mind a nevelőkkel. Különösen a harmadik évben sok szervezői programban vehettem rész, mint például a Mikulás-este megszervezése, melynek során valamilyen furfangos módon lába kélt az összes kollégista cipőjének. Az éjszakai mókánál csak az volt vidámabb, amikor láttuk az álmos kollégistákat papucsban és ünneplő cipőben. A rossz élmények is, mint például a kimenőmegvonás, a cipőszekrény-takarítás vagy a négy év alatti két osztályfőnökváltás megszépülnek az idő múlásával.

Azt hiszem, ez a négy év életem legszebb évei voltak. Nagy barátságok és szerelmek kötődtek, talán életre szólóak. Ellentétben a többi iskolással én vártam az évkezdést és nem szerettem az évzárókat. A legszebb, de egyben a legnehezebb is az utolsó év volt. Kihívásokkal volt tele, de erőt adott hozzá az a plusz, amit az Istenbe vetett hit jelent. Ahogy az írásbeli érettségi napján körben álltunk, egymás kezét fogva imádkoztuk a Miatyánkot, eszembe jutott, hogy a nagy feladatok elvégzése előtt mindig érdemes segítségül hívnunk Őt.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen iskolában tanulhattam négy évig, és talán lesz még egy-két „utód” Szécsényből, aki hasonlóan büszke lesz rá egyszer, hogy ő is a „Jezsuban” tanulhatott.

Csordás Veronika

Szent Ferenc útján – házaspárok zarándoklata

Egy verőfényes délután indult útjára a szécsényi házaspárok zarándoklata. Célunk, hogy a ferences rend alapítójának életútját és életének főbb helyszíneit bejárjuk, ezzel is mélyebben ma­gunkba szívjuk lelkiségének gyökereit, hiszen mi hívők is e rendhez és lelkiség­hez kapcso­ló­dunk, tar­tozunk.

A hosszú és bá­­gyasztóan me­leg út meghoz­ta gyü­­mölcsét. Assisit látni, ott lenni számomra maga a csoda. A hegyoldalba épült város megőrizte régi arculatát, olyan volt, mintha a középkorban járnánk. A szűk sikátorok, lépcsők utcák és terek hangulata, a sok szebbnél szebb virágos épület, templom és a hely légköre már az érkezés estéjén elvarázsolt bennünket.

Azután következtek a lelki „gyönyörűségek” állomáshelyei. Elsőként Alverna, ahogy Szent Ferenc nevezte „az angyalok hegye”, ahol az égig érő fák, a csendes erdő, a meredek sziklafalak, a szárnyaló madárdal és a lélek mély csendje mind-mind Isten dicsőségéről szól. Ferenc különösen is szerette ezt a hegyet, remeteségbe visszavonulva sokat elmélkedett itt Isten igéjéről, és most itt, 1128 m magasan egy csendes kápolnában, az erdő mélyén egy fa tövében, egy kősziklán vagy egy sziklahasadék mellett mi is ezt tehettük. Ferenc itt kapta meg Isten kegyelméből Krisztus sebhelyeit, a stigmákat, s mi most átelmélkedhettük: vajon saját lelki és testi „sebeinket”, keresztjeinket, szenvedéseinket milyen méltósággal tudjuk viselni?

Lelki utunk második állomása a San Damiano templomocskája, ahol Ferenchez Jézus szólt a keresztről (a kereszt mását már jól ismerjük a hittanterem faláról), hogy az Egyház megújítására hívja meg őt. A kolostor – amely a Naphimnusz bölcsője is – a maga egyszerűségében tündököl a hegyoldalban. Itt határozta el Assisi Szent Klára is, hogy Ferenc példájára ő is szegénységben követi Jézust, s szerzetesnővérei körében majdan itt adta vissza lelkét az Úrnak.

A kolostortól egy kis, leanderekkel, olajfákkal, pálmákkal és babérokkal övezett ösvény vezet a Porciunkula bazilikáig. Mi is ezen érkeztünk a hatalmas bazilikához, amely a ferences rend anyaegyháza, s amelynek közepén gyöngy­szemként ott áll ez az elmondhatatlanul szép és egyszerű kis kápolna. Porciunkula, egy apró „részecske”, ahol Ferenc és az első testvérek éltek, ahol a rend megalakult. Itt tartották a rend káptalanjait (1221-ben már több mint ötezren voltak), és ennek a kápolnának kérte Ferenc a pápától a búcsú kiváltságát. A bazilika a maga hatalmas falaival magába foglalja, körbe öleli és védi a kis templomocskát. Csodálatos ebben a kápolnában ülni, magunkba szívni Isten igéjét, megérteni valamit Ferenc lelkéből, és kéréseinkkel bátran ostromolni az Urat. Mintha az angyalok himnuszát vagy magát az Urat hallanád. A kis templom mögött áll a Tranzitus kápolna, Szent Ferenc halálának helye, ahol mezítelenül a földre fektetve, zsoltározva, boldogan lépett be Isten Országába.

Szent Ferenc sírja és a fölé épített Szent Ferenc Bazilika volt utunk következő állomása. 1226-ban, halála után Ferencet a Szent György templomban temették el, és azonnal építeni kezdték az ún. Paradicsom-dombon, a város szélén a kétszintes bazilikát, amelynek oltára alá helyezték el a szent kőszarkofágját. Ma a sír az altemplomban tekinthető meg, az alsó és a felső templom csodálatos freskói pedig művészi értékük mellett komoly hittani tanítást adnak az idelátogatóknak. A bibliai jelenetek és Szent Ferenc életének eseményei szorosan összekapcsolódnak, az arcok kifejezései, a kezek mozdulatai olyan valóságosak és közeliek, hogy szinte átélhetjük a történeteket. Számomra a legmegkapóbb látvány a hatalmas rózsaablak volt, amely a beömlő déli napfényben sziporkázó színeivel leírhatatlan élményt jelentett. Egy oldalkápolnában aztán Szent Ferenc ereklyéit (ruháját, kordáját, reguláját, a Leó testvérnek adott saját kézzel írt áldását, stb.) tekinthettük meg, amelyekből sugárzik, hogy mennyire komolyan élte a szegénység, az engedelmesség és a tisztaság fogadalmát.

Szent Ferenc életében a természet, a teremtés szépsége eszköz volt, hogy Isten iránti szeretetét még tökéletesebben tudja megélni. Sokszor időzött egy-egy hegyen, remeteségben, elvonulva, imádkozva. Felkerestük mi is a hegyoldalba simuló kicsiny kolostorokat és gyönyörű remeteségeket, Carcerit, Grecciot, Fonte Colombot, ahol Ferenc és társai kis barlangocskákban, apró cellákban laktak. Láttuk az egyszerű kápolnákat, a virágokkal díszített hangulatos kerengőket, a helyet, ahol a pápai orvos égetéssel próbálta szembetegségét gyógyítani, ahol a regulát írta rendje és testvérei számára, átélhettük azt a bizonyos Karácsonyt, amikor élő Betlehemet állítva az éjféli misén a Gyermek megjelent Ferenc kezében.

Csendesen elmélkedhettünk templomokban, a természetben, átgondolva életünket, gondjainkat, kéréseinket, hálánkat. Imádkoztunk Szent Ferenc és Szent Klára sírjánál, segítségükkel az Úr elé vihettük a szívünkben hordozottakat, az otthon lévőket, betegeket, szerzeteseket és nővéreket, plébániánkat, Egyházunkat, az ínséget szenvedőket, Szécsényt és hazánkat, és felajánlhattuk magunkat Isten szolgálatára és embertársaink javára.

Bár nem mint turisták jártuk Ferenc útját, zarándokutunkhoz a káprázatos szépségű tájak, magasságok és mélységek is hozzá tartoztak a lelki töltekezés mellett. Tudjuk, hogy azt a csodálatos tisztaságot és egyszerűséget, amit Ferenc megmutatott és ránk hagyott örökül, helyesen kell használnunk életünkben, s így talán könnyebben és áldozatosabban tudjuk vállalni és hordozni a magunk stigmáit, „szeretet-sebeit”. Van mit tanulni Szent Ferenc atyánktól: a feltétlen szeretetet, az odaadást, a bizalmat és engedelmességet Isten iránt.

Emlékezetes élmény marad utunk, amelyért köszönetet mondunk ferences atyáinknak, különösen is Kapisztrán atyának, hogy segítettek megismerni és meglátni Ferenc életét, lelkiségét.

Egy idézettel fejezem be beszámolómat, amely megfogalmazza az élményt, amit ez a zarándoklat nyújtott nekem: „Boldog az az ember, akit Te segítesz, akit zarándokútra indít szíve” (Zsolt 83:6).

Baranyi Rita

Káptalanfüredi tábor – a „nagyok” és a „kicsik” szemével

Július 12-18. között egy hittantáborban vettünk részt a Balatonnál. Bár az elmúlt években már több nyári táborban voltunk, kísérőként, „nagyként” még egy táborban sem, így új kihívás volt ez a számunkra.

Összesen hatvanan vettünk részt a táborban: 48 gyerek (3-8. osztályosok), 6 felnőtt kísérő, és hatan mi, ifjúsági hittanosok.

Együttlétünknek a hét témája adott lelki és közösségi keretet. Négy jeles szentről – Szt. Tarzíciuszról, Szt. Istvánról, Szt. Ferencről és Boldog Batthány-Strattmann Lászlóról – elnevezett csoportot alkottunk. A hét minden napján volt szentmise; esti és reggeli közös imádság. Reggeli előtt Erika elmondta nekünk az aznapi szent életét és erényeit, életükről elmélkedtünk egy-egy reggeli imában és példájukat igyekeztünk követni a napi programok során. Esténként egy-egy csoport ajándékkal lepte meg a tábor többi tagját. Úgy éltünk, mint egy nagy család, testvérekként.

Minden csoportban 12 gyerek és 2-3 kísérő volt. Nekünk, kísérőknek az volt a feladatunk, hogy vezessük, segítsük a csoportunkat és vigyázzunk rájuk.

Az idő nem igazán kedvezett, strandon a hét folyamán csak kétszer voltunk. A keddi napon a példaképekről beszél­­gettünk, szerdán egész napos túrát tettünk a Tihanyi- félszigeten. Ketten, Tihany történetét megtanulva megosztottuk a tudásunkat a tábor többi résztvevőjével. A Szárkádi erdőt bejárva, a gejzírkúpokat és az apátságot megtekintve végül hajóval és vonattal mentünk vissza táborhelyünkre. Csütörtökön a szentekhez kapcsolódóan játékokat játszottunk, majd délután kézműves foglalkozás volt a szomorkás idő miatt. Pén­teken a szentekről beszél­get­tünk csopor­to­san, majd szám­háborúz­tunk és a pályán ját­szottunk; este persze a tábortűz sem maradt el. Szombati napon sorversenyt rendeztünk, melyben kicsik és nagyok ügyesen helytálltak, majd métáz­tunk, s a nap délutánján végre lemehettünk a strandra is.

Mi a tábor alatt rengeteg új élménnyel gazdagodtunk, megismerkedtünk közelebbről 48 gyerekkel, többek kö­zü­lük jó barátaink is lettek és reméljük, hogy jövőre is mehetünk kísérőknek.

Köszönjük, hogy ez a tábor létrejöhetett!

Borik Ágnes, Balázs Balázs

 Nekünk jutott az a feladat, hogy beszámoljunk a 2004-es káptalanfüredi hittantáborról.

Az út hosszú és fárasztó volt, de épségben érkeztünk meg szálláshelyünkre, amely nagyon barátságos volt. Miután Erika néni kiosztotta a szálláshelyeket és beosztotta a csoportokat elmentünk a strandra, amire legközelebb csak szombaton volt módunk.

A tábor során sok színes program volt, köztük strand, akadályverseny, túra a Tihanyi-félszigeten, hajókázás, sorverseny, kézműves foglalkozás, számháború, méta és még sok játék. A szórakozás mellett, lelki programok is voltak: minden nap volt szentmise, csoportos beszélgetések melynek célja a szentek közelebbről való megismerése. Tizenkét felnőtt vigyázott ránk a hét során, Ria néni és Zsuzsa néni főzött nekünk, és vezetőink nagyon kedvesek – bár olykor szigorúak is – voltak velünk.

Mi tudjuk: érdemes volt elmenni, mert sok élménnyel gazdagodtunk és barátokat találtunk.

És nem felejtjük el a jelszót: Tégy jót!

Sánta Csilla, Horváth Mária, Lazsán Zsófia

Bérmálkozó tábor – Nógrád 2004.

A bérmálkozók egyik idei nyári táborának helyszíne a Börzsöny lábánál fekvő Nógrád volt. Huszonötfős csapatunk hétfő reggel indult el a kis faluba, ahol a helyi plébánia közösségi házában laktunk. Megérkezésünk után kipakoltuk a táskákat, hálózsákokat és a szükséges élelmet. A héten három csapatban felváltva segítettünk, hogy rend legyen a ház körül. Első izgalmas programunk a hétfő délutáni túra volt a nógrádi várhoz, ahol Bálint érdekes dolgokat mesélt a vár történetéről. Mikor visszaértünk a táborba, nagy locsolkodás vette kezdetét, amelybe mindenki külön-külön kapcsolódott be. Voltak, akik pohárral, kancsóval, de akadt olyan is, aki egy vödör vizet próbált a másik nyakába önteni. Ebbe a locsolkodásba még Tihamér atya is bekapcsolódott, hogy fokozza a hétfő délután vidám hangulatát. Ez a délután számomra, de szerintem mindenki számára elég izgalmas volt. Másnap a táborban beszél­gettünk, és megpróbáltunk odafigyelni egymásra és Istenre is. Délután akadályversennyel folytattuk a napot, ahol a három csapat külön-külön versenyzett. A tábortűznél alkalmunk volt sok-sok népdalt megtanulni és énekelni.

Szerda délelőtt a mesékről be­szél­get­tünk a minket meg­látogató mese­ku­tató Boldizsár Ildikó vezetésével. A beszélgetésen kiderült, hogy a mese nem gyerekműfaj és, hogy mindennek (még a betegségeknek is) más-más meséje van. A me­sék a mi gyö­ke­re­inket őrizték meg. Különösen is érdekes volt szá­mom­ra amikor Il­di­kó azt mond­­ta, hogy a me­sék nem prob­­léma­men­­te­sek. Délután Eper­jes Károly színész tar­tott előadást. Az ő előadásán megtanultuk, hogy „Az igazat mondd ne csak a valót.” Sikerült azt is megtanulnunk Istenről, hogy „Isten rajtunk végtelen könny, Isten bennünk végtelen mosoly”. Egy túra is volt a programban: nekivágtunk a Börzsöny legmagasabb csúcsára, a 938 méter magas Csóványosra. Kisebb-nagyobb pihenőkkel sikerült is felmásznunk. Nagy örömet okozott útközben, amikor láttuk, hogy egyre kevesebb van hátra a csúcsig. Én személy szerint nem gondoltam volna, hogy sikerül megmásznom a Csóványost, de úgy érzem Isten segítségével sikerült. Ezt a táborozók közül többen is mondták. Szinte az egész napot ott töltöttük, majd délután, aki akart, az még fürödhetett a diósjenői strandon.

Péntek délelőtt Bálint tartott előadást a „hitünk értékeiről”. Ezen az előadáson kiderült, hogy hitünk hat értékre épül: Isten szeret!; Bűnös vagyok!; Megváltás Jézus által; Hit és megtérés; Szentlélek és a közösség. Délután szentségimádást tartottunk. Este a szentmise után tábortüzet gyújtottunk és ismét énekelgettünk. De még várt ránk egy nemes feladat, hogy kitaláljuk ki-kinek volt az őrangyala egész héten. Az utolsó nap hajnalában elindultunk (bár kicsit fáradtan, de imával erősítve várakozásunkat), hogy megnézzük a napfelkeltét, de sajnos nem tudtuk megnézni, mert borús volt az ég. Délelőtt kitakarítottuk a házat, hogy úgy hagyjuk ott, ahogy megkaptuk és egy utolsó közös élménymegosztás után hazaindultunk.

Köszönjük Tihamér atyának a mindennapos szentmisét. Köszönjük Borika néninek és Ica néninek, hogy egész héten főztek nekünk. Erikának, Timinek, Gabinak és Bálintnak is köszönjük, hogy az egész hetüket ránk szánták. De legfőképpen Istennek adunk hálát ezért a táborért. Mindannyian jól éreztük magunkat! Szeretettel:

Kovács Rita

Regionális Ifjúsági Tábor

Az Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség immár 5. alkalommal rendezte meg nyári táborát a nógrádmegyeri plébánián. Témája idén a Szentháromság volt. Az augusztus 1-7-ig tartó sátortábor összesen több mint száz fiatalt fogadott.

Közös szentmisék, imák, kiscsoportos beszélgetések tették széppé és vidámmá az együtt töltött egy hetet. Az előző évektől eltérően idén előadások helyett színdarabok formájában ismerkedhettek a témával a résztvevők. Hagyomány immár az akadályversenyt követő szabadtéri szentmise, az egész éjszakás szentségimádás, standdélután, az utolsó este tábortüze illetve az azt követő vidám előadások és játékok. Vendégként megfordult táborunkban Stella Leontin atya, Gábriel Zoltán, valamint a zárószentmisét követően a Gável Testvérek koncerteztek nálunk. Az állandó programok mellett persze sokkal többet jelentettek a mélyreható beszélgetések, a régi barátságok megerősítése és az újak születése, a rengeteg közös játék és nevetés.

Azonban, hogy mindez megvalósulhatott, abban rengeteg munkája volt a tábort szervező „kisebb testvéreknek”, akiknek ezúton is szeretném megköszönni áldozatos munkájukat.

Hálával tartozunk dr. Beer Miklós püspök úrnak az anyagi támogatásért, illetve mindazoknak az atyáknak, akik lelki segítséget nyújtottak a táborunkban: gyóntatással, szentmisével, vagy egyszerűen csak azzal, hogy néha leültek közénk beszélgetni. Név szerint: Faragó Artúr atyának (Vác), Hartai P. Gábor SDB atyának (Balassagyarmat), Rolik Róbert atyának (Nagybárkány), Urus Attila atyának (Rimóc), valamint Tihamér atyának (Szécsény). Külön köszönet Szegedi László atyának az előadásokért, illetve Kovács Attila atyának (Nógrádmegyer) azért, hogy ismét befogadott minket.

Mindazokat, akik idén nem tudtak eljönni, de lelki felfrissülésre vágynak, sok szeretettel várjuk jövőre is augusztus első hetében, illetve az egész évben megrendezésre kerülő ifjúsági találkozókon.

egy kisebb testvér

X. Ferences Ifjúsági Zarándoklat

„Az Egyház az Eucharisztiából él.” – ez volt az idén tizedik alkalommal megrendezett, Esztergomból Szentkútra tartó ötnapos Ferences Ifjúsági Zarándoklat jelmondata. A zarándoklatot hagyományosan – egyéni szándékaink mellett – papi és szerzetesi hivatásokért ajánlottuk fel.

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepének reggelén indultunk Esztergomból. Az út során minden szálláshelyen, így Márianosztrán, Kemencén, Patakon és Szécsényben is sokan csatlakoztak hozzánk, így mintegy kétszázan vettünk részt a zarándoklaton.

Szécsénybe 18-án este érkeztünk. Már a város szélén „foga­dóbizottság” várt minket és a kolostorba érve rövid köszöntővel fogadtak. A szíves vendéglátás és a szálláshelyek – a lányoknak a kollégiumban, a fiúknak a kolostor folyosóin, hittantermében, udvarán – elfoglalása után még lehetőségünk volt az éjszaka is nyitott templomban imádkozni.

Másnap a 6 órai ébresztés, a reggeli dicséret és reggelizés után indultunk a számomra már jól ismert úton Szentkútra.

Menet közben a sor végén gyónási és beszélgetési lehetőség volt, így az atyák egész úton gyóntattak. Idén is élvezhettük Magulya néniék szíves és ízletes vendéglátását Kis­gécben, de hasonlóan kedvesen fogadtak minket Ma­gyar­gécben és Nógrádmegyerben is. Sokan jöttek oda a sor a zarándokkereszthez tiszteletüket kinyilvánítani és ezt nagyon jó volt látni. Útközben a bemondott szándékok­ra, kérésekre a rózsafüzért imádkoztuk és énekeltünk. Szent­kútra érkezésünk előtt a Márkháza fölötti hegyoldalon tartottuk a „kiengesztelődés szertartását”, és köszönet­kép­pen szerzeteseinket is feldobáltuk nagy vidámság közepette.

Megérkezésünk és a köszöntés után részt vettünk az ünnepi, Szent István tiszteletére bemutatott szentmisén, majd a templommal szembeni hegyoldalon sátorverés és a vacsora következett. Este 9-től „fényünnepséget” tartottunk a Szentkútnál és a szabadtéri oltárnál, ahol mécsesekből az Eucharisztia képét raktuk ki a lépcsőre. Ezután az esti zsolozsmát imádkoztuk és egész éjszakás virrasztás következett, benne Taize-i imaórával, szentségimádással, imaórával. A virrasztáson óránként váltottuk egymást az éjszaka során, így az Oltáriszentség sosem maradt egyedül a templomban és az elmélyülésre is kiváló alkalom nyílt.

Másnap, Szent István király ünnepén az ünnepi szentmise a szabadtéri oltárnál volt, majd ezt körmenet követte. A bőséges és finom ebédet követően a templomban a litánia és a szentségi áldás következett, majd ezután a templom előtt búcsúztunk el örömmel telt, de fájó szívvel egymástól.

Úgy hiszem, ez a zarándoklat minden résztvevőnek élmény volt, de főként hitében erősített meg mind­annyi­un­kat.

Tresó Ági

A SZH megalakult a szerkesztőségéről

A Szécsényi Harangok immár nyolcadik éve jelenik meg, úgy tűnik, a hívek megelégedésére és örömére. Az elmúlt években sokan és sokat segítettek írásaikkal, támogató megnyilatkozásukkal az újság szerkesztésében, hiszen egy-egy szám összeállítása, elkészülte bizony sok munkát igényel.

Most örömünkre négy lelkes fiatallal megalakult a Szécsényi Harangok szerkesztőbizottsága, akik a szerkesztés, gépelés, tördelés, lektorálás javát magukra vállalták, így várhatóan az újság tartalmilag és formailag is új lendületet kap a jövőben.

Köszönjük a fiatalok szorgalmát és áldozatát és kérjük a hívek visszajelzéseit, további támogatását és imádságát munkájukhoz!

Zalán atya

A képviselőtestület hírei

Dr. Beer Miklós püspök atya és az egyházmegye gazdasági bizottsága a templomtér felújításához 700 ezer, a benczúrfalvi templom padfűtésének kialakításához 400 ezer forint támogatást adott közösségünknek, illetve a nyári táborokra benyújtott pályázatunk alapján összesen 350 ezer forint támogatást kaptunk.

A nyáron a következő munkák történtek plébániánkon: a hittantermek kifestése, a padok hittanos felújítása, a hittanos kisraktár vakolatának javítása, festése, plébániai könyvtár rendezése, a templom előtt két zászlórúd felállítása, melyre nagy ünnepeinken a pápai és a nemzeti lobogót húzzuk fel, a temetőkápolna meszelése, a benczúrfalvi padok dobogójának és fűtésének szerelése, a pösténypusztai templomkertbe a víz bevezetése. Köszönjük a támogatásokat, szolgálatokat!

Bagó József, a képviselőtestület jegyzője

Nyilatkozat

Kedves Testvérek!

A szécsényi ferences közösség részéről sajnálattal tapasztaltuk, hogy az elmúlt időben számos helyen – médiában, sajtóban, nyilvánosság előtt – méltatlan vádak érték plébániánkat a Szent István napi ünnepségek kapcsán.

Az Egyház az elmúlt kétezer évben számos hasonló jellegű támadást átélt már, ezért nem kívánunk ezekre reagálni.

Mivel azonban a hívek részéről is sokan jeleztek vissza és érdeklődtek, a magunk részéről a következőket kívánjuk leszögezni:

·       Az elhangzott híradások és megnyilatkozások a valós alapokat nélkülözik.

·       A ferences kolostor és a plébánia részéről továbbra is a korrekt és kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszünk a világi szervekkel, így az Önkormányzattal is.

Áldást, békességet kívánva mindenkinek:

fr. Varga Kapisztrán gvardián,
fr. Lendvai Zalán plébános,
fr. Papp Tihamér káplán

Múltbatekintő

1935

„Iskolás gyerekek templomlátogatása, miként a felnőtteké a rossz és gyenge ruházat, nagy szegénység miatt igen gyér…

A Nagyböjt az induló választási harcok miatt több kárt hozott lelkiekben, mint hasznot. Kevés a gyónó…

A szokásos lelkigyakorlatokat ez évben is megtartottuk. Minden csoport szépen jött – csak a legények szégyenletesen…

Rákóczi halálának évfordulójának ünneplésében jó példával jártak elő katolikus egyesületeink…

Szentségimádás igen szép buzgóságot mutatott. Az esti szentbeszéden zsúfolt templom volt. Kilencvenhat gyermek járult ez évben az első szentáldozáshoz. Szülőkkel együtt. Bőséges reggelit készített nekik a jólelkek szeretete…

Május 26-án tűzoltóverseny résztvevői 7 órakor külön misét kaptak. Mintegy 200-an vettek részt. Ludány nyert első díjat a versenyen. Cserkészeink minden tűzoltó csapatot felülmúltak. … A nagy nincstelenség miatt sok szülő kikéri gyermekét az iskolából, hogy odaadhassa napi 40 fillér jövedelmet biztosító munkára.

Vasárnapi munkaszünet megtartására szószékről hívtuk fel a híveket, mert e körül sok hibát észleltünk. Az Irgalmas Nővérek kápolnája teljesen megújult a festés által. A fehérhegy alján lévő keresztet megújíttatta Valkó Erzsébet s azt aug. 14-én szentelte meg a búcsúvezető P. Tibor… A katolikus nagygyűlés a gyermekek problémájával foglalkozott. Az Actio Catholica szervezeteit tovább építjük. A Képviselőtestület kimondja: a kulturális – sajtó és hitbuzgalmi és erkölcsi-lelki szakosztály megalakítását, s elfogadja az elnök javaslatát azok tagjaira nézve. Szakosztályok gyűléseiken értékes munkát végeznek…

Sz. Cecília tiszteletére templomi énekbemutatót rendeztünk nov. 11-én – műsoron a Szent vagy Uram és a Magyar Cantuale darabjai szerepeltek. P. Dénes lelkesen végezte a betanítás munkáját az Irgalmas Nővérek és a kántor segítéségével. Az elemi iskolások – polgári iskolások a Ferences Leányénekkar igen szépen működtek...

Az esketéseknél bevezettük azt a szokást, hogy az eskető pap a templomajtóig vezeti az új házasokat, ezzel megszüntetjük azt a sok tiszteletlenséget ami szokásos volt, mikor az oltár előtt kívántak szerencsét az új párnak….

Sz. Miklós napja előtt felszólítottuk a kereskedőket, hogy ne árusítsanak krampuszt – ördögfigurákat, mert ez nem méltó a szent Püspök emlékére. A karitász szokott módon karácsonyi osztást rendezett dec. 23-án. Szilveszterkor és Újév napján a Kath. Legényegylet jól sikerült műsoros esetet és táncmulatságot rendezett.”

Eseménynapló

·Május 22-én plébániánkról is számos hívő részt vett a Közép-európai Katolikus Találkozó egyéves programját lezáró Népek Zarándoklatán Máriacellben.

·Május 29-30-án volt a szécsényi férfiak hagyományos pünkösdi zarándoklata, melyen mintegy 75-en vettek részt plébániánkról, de több környékbeli és távolabbi helyről is érkeztek zarándoktársak.

·A gyermekek Szent Antal napjához kapcsolódó megáldását június 12-én az esti mise keretében tartottuk.

·Az Úrnapi ünnepi szentmisét június 13-án Kiss Rigó László, az Esztergom-budapesti egyházmegye új segédpüspöke, egykori szécsényi káplán atya vezette.

·Június 22-én meglátogatta a szécsényi ferences kolostort Jose Rodrigez Carballo, a ferences rend miniszter generálisa, aki június 20. és 29. között a 3 magyar nyelvű ferences rendtartomány vendége volt. A rend általános főnöke számos kolostort meglátogatott, részt vett a rendtartományok vezetőinek ülésein, találkozott a nevelőkkel, provinciánk lelkipásztoraival, iskolai munkában szolgáló testvéreivel, a klarissza nővérekkel, a Ferences Világi Rend és a ferences jellegű szerzetesközösségek tagjaival, meglátogatta az idős és beteg rendtagokat. (A látogatás fényképei megtekinthetők a rendtartomány honlapján: www.ofm.hu).

·Hittancsoportjaink nyári táborai:

Ministránsok          – Esztergom, június 13-17.

4-8. osztályosok     – Káptalanfüred, július 12-18.

9-10. osztályosok   – Nógrád, július 19-24.

Családosok            – Nógrád, július 24-26.

Ifjúsági csoport      – Vácrátót, augusztus 2-4.

·Szent Anna és Joachim ünnepéhez kapcsolódóan a nagy­­szülőket köszöntöttük július 25-én az esti szentmise keretében.

·Augusztus 6-án, Színe­vál­to­zás ünnepén tartottuk templo­munk búcsúnapját.

·A Porciunkula búcsút augusztus 7-én tartottuk. Az ünnepi szentmisét fr. Hován Ágoston ferences atya, gyöngyösi gvárdián, plébános tartotta.

·Augusztus 8-án, vasárnap a 10 órás szentmisében emlékeztünk meg Boldog XI. Ince pápáról,  majd a szentmise után rövid megemlékezést tartottunk az Ince pápa téren.

·Augusztus 8-án az esti szentmise végén Kemenes Gábor atya tartott beszámolót és vetítést Medju­gor­jé­ről.

·Augusztus 14-15-én a szokott rend szerint indult a szentkúti gyalogos zarándoklat melyen mintegy 150 hívő vett részt. Köszönjük a búcsúk előkészítőinek áldozatos szolgálatát!

·A nagyboldogas­szo­nyi búcsúra idén is három autóbuszt indítottunk.

·Augusztus 18-án este érkezett városunkba a hagyományos, Esztergomból Szentkútra tartó ifjúsági zarándoklat kétszáz résztvevője, akik most is a kolostorban kaptak vacsorát és szállást. Köszönjük a vendéglátáshoz hozzájárulók nagylelkűségét!

·Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén az ünnepi szentmisét és a kenyérszentelést a 10 órás szentmisében tartottuk.

·Nyáron kereszteltük a következő gyermekeket: Tornyos Gréta, Percze Elizabet Teréz, Tihanyi Vanda Erzsébet, Rácz Elemér Roland, Szőke Donát, Virág Enikő, Horváth Emese Borbála.

Házasságot kötöttek: Vincze Tamás és Uramecz Zita, Zábrádi Attila és Lőrik Gyöngyi, Mucs Milán és Lukovszki Marianna, Dankó Kornél és Oláh Ibolya, Braun Péter és Ceglédi Katalin, Bódi Ferenc és Babcsány Brigitta.

·Halottaink május óta: Gácsi Jánosné (90), Uram Attila (38), Zsidai Ferencné (64), Mester Lajosné (92), Kómár Má­tyásné (83), Sümegi László (64), Varga Istvánné (80), Kli­necz Istvánné (61), Rácz Péterné (91), Lőrincz Jó­zsef­né (90), Ocsovai Kálmán (48), Sárközi Ferenc (81), Jászai Sán­dor (72), Ander Béla (52), Skoda András Lajos (92), An­tal Ferenc (63), Slezák István (58), Bablena Istvánné (84), Deák Rudolfné (55), Ispán Jánosné (92), Beszkid Ist­ván (82), Laczkó István (73), Józsa Istvánné (73), Varga Lászlóné (62), Juracsek István (58). Nyugodjanak béké­ben!

 

HÍRHARANG

Őszi programjaink

·A Temetőkápolna Kisbol­dog­asszony napi búcsúját idén szeptember 4-én, szombaton este 18 órakor tartjuk. Ezen az estén a templomban nem lesz szentmise.

·Szeptember 5-én 8 új testvér kezdi meg egyéves újoncévét. A noviciátus végeztével a 10 órás szentmisében teszi le első fogadalmát Posztós Erik testvér. További 3 novícius Déván illetve a pesti ferences templomban tesz fogadalmat. Imádkozzunk értük!

·A Képviselőtestület következő találkozója szeptember 7-én az esti mise után lesz a hittanteremben.

·A hitoktatás szeptember 14-étől kezdődik. Kérjük minden szülő és hittanos kísérje figyelemmel, és időben keresse meg csoportját. Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 12-én 10 órakor tartjuk, melyre minden hittanost elvárunk! A tanév során az általános iskolásokat és családjukat a 10 órás, a középiskolásokat az esti szentmisére várjuk.

·A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 12-én a reggel 8 órai szentmisében tartjuk.

·A kolostorban szeptember 20-tól kezdődik a hagyományos terménybegyűjtés. Szeretettel és köszönettel várjuk a kedves hívek terményadományait a kispapnevelés támogatására! Az adományokat a portán vagy a konyhán lehet leadni. Előre is köszönjük nagylelkű segítségüket és támogatásukat!

·Szeptember 21-25. között Medjugorjébe szervezünk zarándokutat Kemenes Gábor atya csoportjával közösen.

·Szeptember 25-én, szombaton délután tartjuk meg a Vidám Családi Napot, melynek keretében játékra és vidám együttlétre hívunk minden családot, aprókat, nagyokat és természetesen a nagyszülőket. A részletekről a templomi hirdetésekből értesülhetünk majd.

·Szeptember 26-án lesz Szentírás vasárnapja. Ezen a napon kedvezményes áron lehet majd Szentírást venni a sekrestyében.

·A téli miserend szep­tem­ber 27-én, hétfőn kezdődik: az esti misék 18 órakor kez­dődnek.

·Októberben a rózsafü­zér ájtatosságo­kat a szent­misék előtt 17.30-kor tartjuk. Sze­re­tet­­tel várjuk a testvérek segítségét az előimádkozásban!

·Október 10-én vasárnap 15.30-tól a Rózsafüzér-tár­sulat tagjai számára a hit­tanteremben lesz találkozó.

·Október 17-én a 10 órás szentmise végén minden hittanos szülő számára szülői értekezlet lesz a templomban.

·Szent Ferenc boldog halálára emlékezünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra várjuk a kolostor folyosóin.

·Október 9-én Regionális Ifjúsági Találkozó lesz Plébániákon.

·Október 24-én Missziós vasárnap lesz – a missziók működésé­ért imádkozunk miséin­ken és támogatásukra gyűjtünk a szentmiséken.

·A téli időszámítás kezdete október 31-ére virradó éjszaka lesz.

·November 1-jén, hétfőn lesz Mindenszentek ünnepe. Délután 3 órakor a temetőben imádkozunk elhunyt hozzátartozóinkért, ekkor lesz lehetőség az új sírkövek meg­­áldására is. Az esti szentmise után halottainkért imádkozunk majd.

·November 2-án, Halottak napján reggel 8-kor lesz a temetőkápolnában a szentmise. A templomban ezen a napon reggel nem lesz szentmise.

·Novemberben minden este kedves halottainkért mutatjuk be a szentmiséket. A padokra október végétől kitett borítékokban található lapokra írják majd fel mindazok nevét, akikért a közös imádságot kérik, majd a borítékba visszatéve, a szentmisékre szánt adományaikkal együtt az újságos pad melletti zárt perselybe dobják majd be.

·November 14-én és 28-án az Európai parlamenti választások következtében országgyűlési képviselő választás lesz Szécsényben. Buzdítunk minden hívőt, hogy a közügyekből a szavazással is vegye ki részét, hiszen minden hívőnek lelkiismereti kötelessége, joga és felelőssége a közjó, a keresztény erkölcs és értékrend védelme mellett állást foglalni, összhangban a katolikus hittel, tanítással (vö. II. János Pál pápa: Christifideles laici). Ki-ki lelkiismerete szerint olyan jelöltre szavazzon tehát, amelyik a keresztény értékeket elfogadja, azok képviseletét egyértelműen felvállalja és a nemzeti érdekeket valósan védi és képviseli.

·November 20-án a Karitász ismét megrendezi a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyre mindenkit szeretettel várunk! A bevételt a dévai gyermekotthon javára fordítjuk.

·Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja november 21-én, Advent 1. vasárnapja november 28-án lesz.

·November 21-én a 10-es misében lesz az elsőál­dozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása.

·November 27-én, vasárnap délután a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés.

·December 4-én, szombaton egésznapos Szentség­imá­dást tartunk templomunkban. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is, és mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába.

·December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-ától kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ¼6-kor kezdődik.

 

Apró hírek

- A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.30-11.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat!

- Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

- A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imád­kozzuk a templom­ban.

- Minden csütörtök este a szent­mi­se után csen­des szent­­ség­imádást tar­­tunk családjainkért, gyer­me­ke­ink­ért, fi­a­tal­ja­inkért és ha­zánk­­ért.

- Minden péntek este 8 órától Taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában.

- Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

- A Karitász-házban péntekenként 16-18 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni minden hónap első péntekén lehet.

- A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét.

- A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnap­ján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

- A házasságra ké­szülő fiatalok és a szülők fi­gyelmét fel­hív­juk, hogy az es­kü­vő­re - az alapos készület ér­dekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián.

- Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával meg­egyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik a 2004. évre minimálisan 2200 Ft egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. A hozzájárulást a  temp­lomban is megtalálható csekke­ken a Takarék­szövet­kezet­nél, misék után a sekrestyében, félfogadási idő­ben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Jó­zsef­nél fizethe­tik be.

- A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek meg­válthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

- A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetősége­ik­hez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük! 

 

NAPRAFORGÓ

 

Könyvtárajánló

Az itt röviden ismertetett könyvek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban, amely a plébániai iroda mellett található. A könyvtár rendelkezésre áll a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmise után.

 

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója

„Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet.”

Találó megfogalmazása a gyakorló keresztény időnként felmerülő problémájának, amikor embertársai egy kicsit talán „megnehezítik” útját a keskeny ösvényen. Az író egy valóban élő, aktívan működő közösség tagja, ahol minden nap történik valami érdekes. Például amikor tanúja annak, hogyan alapítja meg pár lelkes fiatal a „Rossz hír a sátánnak” nevű keresztény rockzenekart. A frontember természetesen a saját fia lesz, így a garázsukat használhatják próbateremnek, időnként megzavarva a család majdnem tökéletes nyugalmát. Hősünk azonban őszintén, és együgyűen vágyódik Istenre és igyekszik életét eszerint vezetni. Botlásait (például, hogy gumicukrot rágcsál a prédikáció alatt), örömeit (amikor egy kis csoportot vesz a szárnyai alá) és tapasztalatait írja le naplójába, mindössze 170 oldalon, néhol bölcs iróniával és sok humorral fűszerezve, néhol pedig kicsit komolyabb hangon.

Aki belelapoz a kegyes kétbalkezes naplójába, garantált, hogy jól fog szórakozni, és önmagára is több jókedvvel tud majd tekinteni.

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója, Budapest, Harmat Kiadó, 2000

 

Zenesarok

Új rovatunkban rövid ismertetőket olvashatnak olyan előadókról, akik vállalják az átlagostól eltérő értékrendjüket a zenei világban, és színvonalas alkotásaikkal igényes kikapcsolódást kínálnak.

 

A Kormorán

“Választott ki a múltat magában oldja fel, őrző, ki érzi a hajnalt, s tudja, ébredni kell”

Magyarország egyik őshonos madaráról kapta nevét az együttes, amit Koltay Gergely alapított 1976-ban. A csapat a magyarországi zenei életben egyedülállóan ötvözi a népzenét rock muzsikával. Első albumuk a Folk and Roll kivételes sikert aratott a merőben új stílussal. A zenekar hangszerparkjában megtalálhatók a tradicionális népi hangszerek: töröksíp, hegedű, citera, fu­ru­lyák, mely hangszerek együtt szól­nak a nemzetközi rockzene hangszereivel. Az együttes 1978 óta eljutott szinte minden európai országba, koncertezett a ten­ge­ren­túlon, valamint Erdélyben, és a Felvidéken is. Több zenealbumot pub­li­kál­tak külföldön. A zene­kar koncertprogram­ján kívül számos egyéb albumot is készített éne­ke­seknek, blues sztároknak, színészeknek. Több színpadi mű, opera, valamint filmzene jelzi a Kormorán sokszínűségét. Ezek között találhatunk olyan ismert darabokat, mint a Honfoglalás vagy a Sacra Corona filmzenéje, vagy a Megfeszített című rockopera. A zenekar a mai napig működik, alkot, és rendszeresen koncertezik, húsznál is több a kiadott albumok száma. Dalaik témája a nemzeti és népi értékek körül mozog, felvállalva az 1000 éves kereszténység hagyományát. A Kormorán dalszövegeivel és színvonalas zenéjével mindig frissességet hoz a tömeggyártásra ráállt magyar zenei világban. Nemrég kiadott albumuk a Forrás felé is a kezdetekhez való folytonos visszatérés fontosságát hangsúlyozza, ami a zenekar tulajdonképpeni eszmei motorját adja.

További információk: http://www.kormoranfolk.hu/

Csordás Bálint

Böngésző

. www.zarandok.hu – érdekes oldal, ahol számos zarándokhelyről lehet tájékozódni.

. www.taize.fr/hu/index.htm – a Taizei Közösség honlapja, hírekkel, képekkel a találkozókról, énektanulási lehetőség.

. www.emberhalasz.net – egy igazán izgalmas játék, mely a tanév során lázba hozza a hittanosokat.

 

Szól a rádió

A Magyar Katolikus Rádió Pünkösdkor megkezdte műsorainak országos sugárzását. Az országos sugárzású, a 810 kHz-es és a 1341 kHz-es középhullámhosszon fogható rádió napi 20 óra műsoridőben sugároz „jó hírt” mindenkinek. Állandó műsorok: hírek (óránként), szentmise (minden nap 7.00), rózsafüzér (minden nap 19.00), a nap szentje, a Vatikáni Rádió magyar nyelvű műsora, beszélgetős és zenei műsorok.

Gyermekvers

 

Nagy László: Elsuhogott

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó is délre,
sárgul az árva diófa
  zöld terebélye.

Lengnek a levelek, fáznak,
színarany rigószárnyak –
elzúgnak ők is a szélbe
  puszta határnak.

Rejtvény

 

A kicsik nyári rejtvényére helyes megoldást adott le: Balázs Bernadett, Daróczi Ádám, Krenács Loretta, Tornyos Boglárka; a nagyokéra Daróczi Martin, Krenács Loretta, Rigó Ferenc, Novák Pál, Balázs Balázs. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

 

Rejtvény kisebbeknek:

A mosolygós figurák arcát alkotó betűket összeolvasva a nevüket kapod megfejtésül. Ezt a két nevet juttasd el a plébániára legkésőbb szeptember 25-ig.

Rejtvény nagyobbaknak:

Az alábbi zarándokhelyek betűit megkevertük. A feladat: rakd helyes sorrendbe a betűket.

SEMYRBAIŐNÁ

OKÍSÓYCMSL

SUDEOLR

LBEETMHE

ÁPZIFÁLSŐELTS

TASWZOHCEOC

AERLMIALZ

ÚFLSÓKTLA

 

 

Humor

 

   Murphy klerikális törvényei

bullet

  Hozsánna Zsuzsanna énektörvénye: Mindig a mellettünk ülő néni énekel a leghamisabban az egész templomban.

bullet

  Trab Anti atya motorizációs törvénye: Amikor kezdő káplánként tied a fél Dunántúl, nem kapsz autót. Mire megkapod, már nem férsz bele.

bullet

  Akuszt Ica néni megfigyelése: A mikrofonok mindig a hirdetéseknél némulnak el és az orrfújásoknál erősödnek fel.

bullet

  Wasser atya bortörvénye: Mindig akkor kerül muslinca a miseborba, amikor a püspök atya celebrálja a misét.

bullet

  Kemence Bence hőtörvénye: A templom fűtése mindig az elbocsátó áldás végére produkálja az elviselhető hőmérséklet végső határát.

 

A tanév elején a plébános körlevelet írt a szülőknek. Hatalmas betűkkel kezdődött: „Kedves Szülők! Vasárnaponként ne küldjétek misére a gyermekeiteket!”

Alatta kisebb betűkkel folytatódott a levél: „Inkább hozzátok őket magatokkal!…”

 

- Mi a különbség a teológia és a geológia között?

- Ég és föld!

 

A hitoktató az osztályához: - Gyerekek!  A következő órára valószínűleg ellátogat hozzánk a püspök úr. Azt szeretném, ha minden kérdésemre mindenki jelentkezne. Aki tudja a választ, az a jobb, aki nem, az a bal kezével…

Egy alkalommal megkérdezték az öreg szerzetestől: - Miért van az, atya, hogy amíg a cellatársad zsoltárokat énekel, te odaállsz az ablakba?

- Nehogy mások azt higgyék, hogy én kínzom.

 

Egy alexandriai püspök, aki nem szokta meg a szerzetesi szigort, arra kényszerült, hogy egy éjszakát az ennatoni kolostorban töltsön. Mielőtt leterítette volna a gyékényt a földre, hogy ráfeküdjön, három hangyát pillantott meg. Mindjárt értesítette is róla az egyik testvért.

- Csak hangyákról van szó, meg aztán döglöttek is – nyugtatta a testvér.

A hajnali kelés után a püspök így panaszkodott a testvérnek:

- Az a három hangya valóban döglött volt, de hogy hányan jöttek el a temetésükre!

 

A nagypapa a kút kávájánál álldogál, elgondolkozva nézi a mélyben csillogó víztükröt, kedvenc pipája a szájában. Ekkor ér oda unokája, aki rögtön nekiszegezi a kérdést: - Mondd nagypapa, nem félsz, hogy a pipád beleesik a kútba?

- Ááá…

 

- Sajnos asszonyom, rossz hírem van. Már nincs sok hátra az életéből.

- Úristen! Mégis mennyi?

- Tíz.

- Na de micsoda? Év? Hónap?

- Kilenc… nyolc…hét…hat…

 

A székely kicsit pityókásan leesik a lováról. Felfohászkodik:

- Az ég összes szentjét kérem, segítsenek vissza a lovam hátára! – majd lendületet vesz, de akkorát, hogy a ló túlsó oldalán köt ki. Újra felnéz az égre.

- Ez jó volt, de most próbáljuk meg úgy, hogy csak minden második szent segít…

 

Egy alacsony, szemüveges férfi bebocsátásra vár a mennyországba.

- Nos, mondj egy jócselekedetet, amit földi életedben véghezvittél! – mondja Szent Péter.

- Hát például amikor láttam, hogy a bőrfejűek bandája egy idős nénit bántalmaz, én odamentem és lekevertem egy pofont a vezérnek.

- Nagyszerű! És mikor történt ez?

- Még nincs egy perce…

 

Az ősember késő hajnalban pityókásan támolyog haza.

- Nehéz napom volt – panaszkodik akadozó nyelvvel. – Mostanáig tartott, amíg sikerült elejtenem egy Kobol­do­saurust.

- Oh, igen? – mondja vészjósló hangon a felesége. – Legalább valami jobb kifogást találnál. A Koboldosaurus már tavaly nyáron kihalt!

 

Mi az? Fekete-fehér, fekete-fehér, fekete-fehér–kék-zöld.

- Apáca legurult a lépcsőn.

 

Ádám így szól Istenhez:

- Uram! Nagyon magányos vagyok. Szükségem volna valakire, aki jóban, rosszban velem lenne, életem társa lenne.

- Megértelek, Ádám. Teljesítem kívánságodat, de ahhoz oda kellene adnod a jobb karodat.

Mire Ádám:

- Uram, ez szörnyű! De mondd csak: nem tudnál kihozni valamit az egyik oldalbordámból?

 

A plébánost meghívták egy vitaestre, ahol az okkult jelenségekről folyt a szó. Kiderült például, hogy a jelenlévők nagy része hisz a telekinézisben, azaz a tárgyak érintés nélküli, pusztán akaraterővel történő mozgatásában. A plébános ekkor így szólt:

- Szeretnék tisztán látni a kérdésben! Kérem, tegye fel a kezét, aki hisz a telekinézisben!

Majdnem minden kéz a magasba lendült.

- Jó – folytatta az atya. – És most azt szeretném, hogy aki igazán hisz benne, az a helyén maradva tegye fel az én kezemet.

 

Ima, vers, vallomás

„Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője!”

Antall József

Edith Stein: Odaadás

Járjak vakon Uram, a Te utaidon,
Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.

Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök mád enyém lesz majd valamikor.

Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra késztet sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!

József Attila: Isten

Hogyha golyóznak a gyerekek,
az Isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.

 

Ő sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

 

Ő vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk csöndesen lefekszik.

 

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

 

Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem –
tetten értem az én szívemben.

Fekete István: Harangszó

Puha ostorával keletre suhint,
Szakad az ég és lelép a virradat;
Aztán elbolyong szerte a határban
Tavaszban, őszben, télben vagy a nyárban
S elpihen a nádon s az erdők alatt.

 

Pihen az érc is: néma, ősi fészek
Most nem ringatja a kopott vasszívet,
Aztán jön a dél s újra megdobban,
Zengő kondulással újra kilobban
És tenyerére veszi a Kenyeret.

 

Itt elidőzik. Hosszabban szól és száll
(néhol – tudjuk – öreg a  harangszó…)
S az Úr Angyalát is el kell kísérni,
Esőben napot, napban esőt kérni
És Nándorfehérvárról is esik szó….

 

Délután alszik. Néha rakoncátlan
Szélkölykök táncolnak fészke peremén,
Bolyongó lélek is akad akárhány,
Reszketve dohos régi bűnök árnyán
S kézen kell fogni, hogy ne féljen szegény.

 

Aztán csak Haza! Mert mire hazaér,
Ámbár a járást ismeri már régen,
Bárányfelhőkön és alkonyi árnyon
Lelkeket ringató szárnytalan szárnyon…..
Bizony, a csillag már fent van az égen.

 

Szép estéli csillag, búcsúzó csillag.
Fáradtan cseng-bong reszkető sugarán,
Az öreg szíveket még meglegyinti,
A gyerekeket álomra inti
És elhal a temető álmos alkonyán.

 

Vége. Talán csak halottak hallják,
Aztán a nagy éjszakában leng, mesél.
A régi sírokat megsimogatja,
Régi bánatokat elcsitítgatja,
S aki élt valaha, most újra él.

 

Szárny ölelését mindenek érzik,
Benne a Jóság örök csillagait,
De múlik az éjjel, fárad az álom,
Virradat ébred mindig új világon
S a harang kiröpteti új fiait.

Vissza a lap tetejére

Vissza a Szécsényi Harangok archívumába