Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

2004. Pünkösd

 

LELKISÉG

 

Az Egyház Európában

 

A kinyilatkoztatás ad értelmet a történelemnek.

„Vedd a nyitott könyvet ... és nyeld le” (Jel 10,8–9). A Jelenések könyvének szerzője „egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset” látott, me­lyet a tró­non ülő tartott a jobb ke­zében (vö. Jel 5). Ami a könyvtekercsben írva van, az Isten te­remtő és üdvözítő terve, az ő minden lé­tezőre, személyre, dologra, történésre vo­natkozó, rész­letes elgondolása. A teremtmények közül sem az égben, sem a földön senki nem képes „kibontani tekercset és elolvasni azt”, azaz megérteni a tartalmát. Az emberi történések zavaros halmazáról senki nem tudja megmondani a dolgok irányát és végső értelmét.

Egyedül Jézus Krisztus kapja meg a lepecsételt könyvtekercset, egyedül „méltó arra, hogy átvegye a könyvet és feltörje pecsétjeit”. Ugyanis egyedül Jézus képes kinyilatkoztatni és megvalósítani Istennek e könyvtekercsbe foglalt tervét. Magára hagyva az ember nem tud értelmet adni sem a történelem egészének, sem egyes történéseinek: az élet reménytelen marad. Egyedül Isten Fia képes eloszlatni a sötétséget és megmutatni az utat.

A kinyitott könyvtekercset Jánosra bízták, s rajta keresztül az egész Egyházra. János hallja a parancsot, hogy fogja és nyelje le. … Csak miután egészen meg­emésztette, lesz képes megfelelően elmondani máso­knak, akik felé kapta a parancsot: „jövendölnöd kell sok népről, nemzetről és királyról” (Jel 10,8–11).

Az evangélium hirdetésének szükséges volta

A remény evangéliuma, melyet az Egyház megkapott és egészen magáévá tett, megköveteli, hogy minden nap hirdesse és tanúskodjék róla. Ez az Egyház sajátos hivatása mindig és mindenütt. Ez a mai európai Egyház küldetése is. „Az evangelizálás ugyanis az Egyház sajátos kegyelme és hivatása, legmélyebb identitása. Az evangelizálásért létezik, azaz azért, hogy prédikáljon és tanítson, a kegyelem ajándékának csatornája legyen, megbékéltesse a bűnösöket Istennel, megörökítse Krisztus áldozatát a szentmisében” (VI. Pál pápa).

Európai Egyház! „Új evangelizáció” feladata vár rád! Találd meg újra a lelkes igehirdetést. Itt, a harmadik évezred elején halld meg azt az esengő szót, mely az első évezred elején hangzott föl, amikor Pál apostolnak látomásban megjelent egy macedón férfi (vö. ApCsel 16,9). Olykor kimondatlanul vagy egyenesen elfojtottan ez a legmélyebb és legigazabb vágy fakad föl a mai európaiak szívéből, akik szomjazzák a reményt, mely nem csal meg. Európai Egyház, ezt a reményt te ajándékba megkaptad, hogy örömmel ajándékozd tovább, mindig és mindenhová. Jézus hirdetése, aki a remény evangéliuma, legyen a te dicsőséged és léted értelme. Ugyanazzal a missziós lelkülettel, mely Szent Péter és Szent Pál prédikációjától kezdve 2000 éven át oly sok szent férfit és nőt lelkesített és tett az evangélium hiteles hirdetőjévé az európai földrészen.

Az evangélium első és ismételt hirdetése

Európa különböző részein első evangelizálásra van szükség: növekszik a meg nem kereszteltek száma, részben a másvallásúak bevándorlása miatt, részben mert keresztény hagyományú családok gyermekei nem lettek megkeresztelve, akár a kommunista uralom, akár az elterjedt vallási közömbösség miatt. Ma már Európa is azok közé a hagyományosan keresztény helyek közé tartozik, ahol az új evangelizáció mellett bizonyos esetekben az első evangelizálásra is szükség van.

Az Egyház nem térhet ki a bátor helyzetfölmérés kötelezettsége elől, ami a megfelelő gyógyszerek megtalálásának előfeltétele. Az „öreg” kontinensen is széles társadalmi és kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell teljesíteni.

Mindenütt szükség van a megújított igehirdetésre, még a már megkereszteltek felé is. Sok európai kortársunk úgy gondolja, hogy tudja, mi a kereszténység, de valójában nem ismeri. Gyakran a hit legalapvetőbb fogalmai és elemei sem ismertek. Sok keresztény él úgy, mintha Krisztus nem létezne: ismételgetik a hit gesztusait és jeleit bizonyos szertartásokban, de a cselekedeteknek nincs megfelelő háttere a hit tartalmának befogadásában és a személyes Jézushoz-tartozásban. A hívő bizonyosság helyén sokakban homályos és elkötelezettség nélküli vallásos érzés van; terjednek az agnoszticizmus és a gyakorlati ateizmus különböző formái, melyek elmélyítik a hit és az élet között a szakadékot; sokakat megfertőzött az immanens humanizmus szelleme, mely elgyöngítette a hitet és sajnos sokakat hitetlenné tett. Látjuk a keresztény hit elvilá­gia­so­dott értelmezését, mely roncsolja a hitet s a lelkiismeret és az erkölcsi gyakorlat mély krízise kíséri. Nagy evangéliumi értékeket, melyek áthatották az európai kultúrát, elszakítanak az evan­gé­li­um­tól, s így lényegüket veszítik el, és sok eltévelyedés előtt nyílik tér. „Az Emberfia, majd ha eljön, talál-e hitet a Földön?” (Lk 18,8) Talál-e hitet az ősi keresztény ha­gyo­má­nyú Európánk földjén? Nyitott kérdés ez, mely nagyon világosan megmutatja az egyik – egy­házaink felé hangzó – legkomolyabb kihívás mély­ségét és drámai voltát. … Ez a kihívás nem csupán az újonnan megtértek megkeresztelésére vonatkozik, hanem a megkereszteltek Krisztushoz és az evangéliumhoz való megtérítésére is.

Hűség az egyetlen üzenethez

Ahhoz, hogy hirdethessük a remény evangéliumát, nagyon hűségesnek kell lennünk magához az evan­gé­lium­hoz. Ezért az Egyháznak igehirdetése minden formájában egyre inkább Jézus személyére kell koncentrálnia, s egyre inkább feléje kell irányulnia. Ügyelnünk kell arra, hogy a maga teljességében mutassuk be őt: nem csupán mint etikai példaképet, hanem elsősorban mint Isten Fiát, mindenek egyetlen és szükséges Üdvözítőjét, aki él és tevékenykedik Egyházában. Ahhoz, hogy a remény igazi és lerombolhatatlan legyen, „a föltámadott Krisztus, a föltámadás és az élet csorbítatlan, világos és eleven hirdetésének” elsőbbséget kell élveznie a következő évek lelkipásztori tevékenységében.

Az evangélium, melyet hirdetnünk kell, mindig ugyanaz marad, de a módok, ahogyan hirdetjük, különbözők lehetnek. Mindenki hivatása, hogy minden körülmények között „hirdesse” Jézust és a belévetett hitet; „vonzzon” másokat a hitre, az evangéliumot tükröző személyes, családi, hivatásbeli és társas életmódjával; „sugározzon” maga körül örömet, szeretetet és reményt, hogy látván jó tetteinket, sokan dicsőítsék mennyei Atyánkat (vö. Mt 5,16), s mintegy „fertőzze meg” és győzze meg őket a jóság; „kovásszá” kell lenni, mely belülről alakítja át és élteti az összes kulturális megnyilvánulásokat.

Az élet tanúságtételével

Európa hiteles evangéliumhirdetőket vár, akiknek életében a Krisztus keresztjével és föltámadásával való egységből fölragyog az evangélium szépsége. Ilyen evangéliumhirdetőket nevelni kell. Ma a korábbiaknál is nagyobb szükség van rá, hogy küldetéstudat éljen minden keresztényben, kezdve a püspökökön, a papokon, a diakónusokon, a szerzeteseken, a hitoktatókon: „Minden megkeresztelt embernek mint Krisztus tanújának, állapotának megfelelő nevelésben kell részesülnie.”

A mai ember „szívesebben hallgatja a tanúkat, mint a tanítómestereket, vagy ha meghallgatja a tanítókat, azért teszi, mert tanút lát bennük” (VI. Pál pápa). Ezért döntőek az életszentség jelei: lényeges követelményei ezek a hiteles evangelizálásnak. … Nem elég ugyanis, hogy az igazságot és a kegyelmet az igehirdetéssel és a szentségek kiszolgáltatásával fölkínálják; konkrét körülmények közepette be kell fogadni és meg kell élni az egyes keresztények és az egyházi közösségek életmódjában. Ez az egyik legnagyobb vállalkozás, ami az európai egyházra vár a harmadik évezred kezdetén.

 Felnőtt hitre nevelés

Európa mai kulturális és vallási helyzete hitben felnőtt katolikusokat és olyan missziós keresztény közösségeket vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden embernek. A remény evangéliumának hirdetésével tehát se­gíteni kell a fejlődést az önmagukban értékes tár­sa­dal­mi szokások által támogatott hitből a személyesebb és felnőtt, világosan látó és meggyőződéses hitre. A keresztények arra hivatottak, hogy hitükkel képesek legyenek kritikusan megítélni a jelenlegi kultúrát és ellenállni a megtévesztésekkel szemben; tudjanak hatni kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai környezetükre; mutassák meg, hogy a katolikus Egyház tagjainak egymással és más keresztényekkel való kapcsolata erősebb minden etnikai köteléknél; örömmel tudják átadni a hitet a következő nemzedékeknek; olyan keresztény kultúrát alakítsanak ki, mely képes átadni az evangéliumot a környezet kultúrájának. …

Az evangélium: a mai és a mindenkori Európa könyve

Amikor a 2000. év Nagy Jubileumának megnyitásakor átléptem a szent kapun, az Egyház és a világ színe előtt magasba emeltem az evangéliumos könyvet. Ez a gesztus, melyet minden püspök szerte a világon a maga székesegyházában megtett, utal a feladatra, ami ma és mindig vár az Egyházra kontinensünkön.

Európai Egyház, az evangéliumos könyvvel lépj az új évezredbe! Minden hívő hallja meg a zsinati buzdítást, hogy a Szentírás gyakori olvasásával „jussanak el »Krisztus fönsége ismeretére« (Fil 3,8), »aki ugyanis nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust«”(Dei Verbum 25.) A Szentírás változatlanul kincsesház az Egyház és minden keresztény számára: az Ige figyelmes tanulmányozásában táplálékot és erőt találunk minden nap küldetésünk teljesítéséhez.

Vegyük kézbe ezt a könyvet! Az Úrtól fogadjuk el, aki állandóan kínálja nekünk Egyháza által. Nyeljük le és emésszük meg, hogy életünk élete legyen. Aprólékosan ízleljük: fáradságos lesz, de örömet fog okozni, mert édes, mint a méz (vö. Jel 10,9–10). Be fog tölteni minket a remény, és képesek leszünk minden férfinak és nőnek átadni, akikkel csak találkozunk. …

Az emberhez méltó város építése

A tevékeny szeretet arra kötelez, hogy siettessük az Isten Országának eljövetelét. … E hitbeli bizonyosságtól lelkesítve veszünk részt egy emberhez méltóbb város építésében. Ha a történelemben lehetetlen is a tökéletes társadal­mi rend megvalósítása, mégis tudjuk, hogy minden őszinte erőfeszítést egy jobb világért Isten áldása kísér, s hogy az igazságosságnak és a szeretetnek minden most elvetett magva az örökkévalóságra hoz virágot.

Az emberhez méltó város építésénél el kell ismerni az Egyház szociális tanításának irányt mutató szerepét. … A megfogalmazott elvek összességével e tanítás hozzájárul egy igazságosságban, igazságban, szabadságban és szolidaritásban kibontakozó, emberies együttélés megalapozásához. Védeni és előmozdítani akarván a személy méltóságát – ami nem csupán a gazdasági és politikai élet, hanem a társadalmi igazságosság és a béke alapja is –, az Egyház szociális tanítása képesnek mutatkozik arra, hogy megtámassza a földrész jövőjét tartó oszlopokat. E tanításban megvannak azok az elemek, melyek meg tudják védeni a szabadság erkölcsi struktúráját, úgy, hogy megmentik az európai kultúrát és társadalmat mind a „szabadság nélküli igazságosság” , mind az „igazság nélküli szabadság” totalitárius utópiájától, melyhez a „tolerancia” hamis fogalma kapcsolódik. Mindkét utópia tévedések és borzalmak hírnökei az emberiség számára, miként Európa legutóbbi történelmi időszaka mutatja.

Az Egyház szociális tanítását, mivel szorosan és bensőségesen kapcsolódik a személyes méltósággal, azok is megértik, akik nem tartoznak a hívők közösségéhez. Ezért szorgalmazni kell terjesztését és tanulmányozását, legyőzve a még a keresztények között is meglévő tudatlanságot. Ezt kívánja az épülő új Európa, melynek szüksége van az ezen értékek szerint nevelt olyan személyekre, akik készek a közjó szolgálatára. Ezért van szükség olyan laikus hívőkre, akik a polgári, gazdasági, kulturális élet, az egészségügy, a nevelés és a politika legkülönbözőbb területein úgy dolgoznak, hogy be tudják oda vinni Isten országának értékeit. …

Az evangéliumból fakadó új lendület Európa számára

Európának minőségi ugrásra van szüksége spirituális örökségének tudatosításában. Ilyen ösztönzést csak Krisztus evangéliumának újra-meghallgatá­sá­ból kaphat. Az összes kereszténynek törekednie kell arra, hogy kielégítse ezen élet utáni éhséget és szomjúságot.

Ezért „az Egyház kötelességének érzi, hogy újra elmondja a remény üzenetét, melyet Isten bízott rá”, és megismételje Európának: „»A körödben lévő Urad és Istened a te üdvözítőd”« (Szof 3,17). Felhívása a reményre nem utópisztikus ideológiára alapszik, hanem ellenkezőleg, a Krisztus által meghirdetett üdvösségnek soha el nem múló üzenetére (vö. Mk 1,15). Azzal a tekintéllyel, melyet Urától kapott, az Egyház megismétli a mai Európának: Harmadik évezred Európája, „»ne lankadjon a kezed!« (Szof 3,16) Ne higgy a rémhíreknek, ne engedj a jövőtlen gondolkodás- és életmódoknak, mert azok nem Isten igéjének bizonyosságára támaszkodnak!”

Idézve e reményt keltő fölhívást, megismétlem ma is neked, a harmadik évezred kezdetén álló Európának: „Térj magadhoz. Légy önmagad. Fedezd föl eredetedet. Éleszd föl gyökereidet.” A századok folyamán megkaptad a keresztény hit kincsét. Ez az evangéliumból fakadó elvekre alapozza életedet, és belőle fakadnak a termővesszők nemzeteid művészetében, irodalmában, gondolkodásában és kultúrájában. De ez az örökség nemcsak a múlthoz tartozik; terv is a jövőre, amit át kell adnod az eljövendő nemzedékeknek, mert a személyek és a népek életének forrása, melyek együtt alkotják az európai földrészt.

Ne félj! Az evangélium nem ellenedre van, hanem a javadra szolgál. Ezt igazolja a tény, hogy a keresztény gondolkodás át tudja alakítani a politikai, kulturális és gazdasági halmazokat olyan együttéléssé, melyben minden európai ember otthon érezheti magát, s a nemzetek egy családját alkotják, melyre a világ egyéb tájai is tanulva tekinthetnek.

Légy bizakodó! Jézusban, az evangéliumban meg fogod találni a tartós és szilárd reménységet, melyre vágyódsz. Ez a remény Krisztus bűn és halál fölötti győzelmére támaszkodik. ő azt akarta, hogy ez a győzelem üdvösségedre és örömödre a tiéd legyen.

Ne kételkedj! A remény evangéliuma nem csal meg! Tegnapi és mai történelmedben olyan fényesség az evangélium, mely megvilágít és irányt mutat utadon; erő, mely támogat megpróbáltatásaidban; egy új világ próféciája; egy új kezdet jele; fölhívás mindenki, hívők és nem hívők felé, hogy lépjenek új utakra, melyek „a lélek Európájába” vezetnek, hogy valóban „közös ház” legyen belőle, melyben életöröm uralkodik.

II. János Pál pápa: Az Egyház Európában című apostoli leveléből

Keresztény közéleti kötelességeink

A keresztény ember közéleti felelősségének bőséges irodalma van. Nem ennek átfogó ismertetésére vállalkozom, inkább egy elmélkedésre, önvizsgálatra hívok; értsük és érezzük át, hogy miről van szó.

Odafigyelés

A nyolcvanas években, még a nagy olvadás előtt, de már a gorbacsovi időkben az egyik ifjúsági hittantábor végén a gyerekek még tomboltak egyet, s közben mi szülők elbeszélgettünk. Többen jelezték azóta, hogy akkor egy szavamat sem hitték el. Arról beszéltem, hogy más idők jönnek, s ezekre fel kell készülni. Nem mondtam vad dolgokat, bár tíz évvel korábban még könnyen börtön lett volna a dologból…

El lehet játszani a gondolattal: mi lett volna, ha többen rezonálnak, ha az ott felvetettek beszélgetéseinkben folytatódnak…? A politikában, a történelemben persze értelmetlen a „mi lett volna, ha” felvetése. De nem értelmetlen, ha egy keresztény ember végiggondolja életének fordulatait és felméri: mikor tett helyesen, mikor nem. Mi ott a táborban, s majd itthon Zugligetben léphettünk volna jobban és nagyobbat. Nem léptünk. Nem volt fogalmunk, hogy milyen lehetőségek szunnyadnak az idők méhében. Tény: sok mindent elszalasztottunk. A tanulságot így fogalmazhatjuk meg: figyelő, értő szemmel kell járnunk a világban, és felelnünk kell kihívásaira.

Persze, mondhatja valaki: édes mindegy, mit gondolt és mit tett volna egy maroknyi kis csoport, akkoriban semmiképp sem léphettünk ki megszokott életünkből, nem volt erőnk a meglévő feladatok mellett még valami egészen más, ismeretlen számára. Ez igaz. De tartsunk szem előtt a – Platónnak tulajdonított – mondást: „Ha az okosak és a szelídek félrevonulnak, ne csodálkozzanak, ha rövidesen a buták és az erőszakosak fogják intézni a város ügyeit.”

Imádság

Mindszenty bíboros mondta: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem féltem Magyarországot.” Azóta eltelt több mint fél évszázad. Rettenetes pusztítást hozott emberéletben, lélekben, egészségben, tudásban, kultúrában. Ha érvényes a bíboros mondása, akkor nem volt egymillió imádkozó.

Talán nem vagyunk felelősek az egymillió hiányáért, de egyéért igen. Az önmagáért viselt felelősség alól nem bújhat ki az ember. Minden elmulasztott imához, minden elkövetett bűnhöz hozzákapcsolódik valami rossz, ami elkerülhető volt.

Mindszenty bíboros talán előre látta, hogy mi kö­vet­ke­zik. Nem a szervezkedés, pártoskodás, szellemi vagy fegyveres ellenállás útját jelölte ki, hanem egy olyan utat, amely minden elnyomás és jogfosztás kö­zepette is járható: az imádság útját. És ez az út nem­csak nehéz időkben áll rendel­kezésünkre, hanem állandóan. Most is. Épp ezért a magyar millennium nemcsak a nemzeti büszkeség ünnepe volt. A millenniumi zászlókban nemcsak egy magára találó nemzet lassan kiegyenesedő gerincét kell látnunk, hanem a meghajló térdeket is. Szentistváni a helyzet ma is: ha a magunk gyarló erejéből nem futja, az ő példáját kell követnünk. Ma is fel kell ajánlani a Koronát és vele hazánkat, magunkat – ahogy tettük közösen 2001. augusztus 15-én Esztergomban.

Cselekvés

Ezek után egy lépéssel tovább kell mennünk, mert „nem mindenki, aki mondja nekem, Uram, Uram, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, az megy be a mennyek országába.” A cselekvésnek ezen a téren több lehetséges szintje, módja van.

1. A keresztény ember köteles felelősen részt venni a közéletben. El kell menni választani, és lelkiismeretünk szerint kell szavazni. Mindannyiunknak kötelessége végiggondolni, ki mit kínál, és mit valósít meg. Döntésed legyen megalapozott, azaz világosan megokolható, – a keresztény tanítással összhangban lévő – érvekkel alátámasztott.

2. A második, még mindenkit érintő szint, hogy saját döntését kisugározza környezetére. Ne határozzuk meg, hogy mekkora ez a környezet. Van, akinek a szűk családot, másoknak már egy nagyobb baráti kört is jelent. Van, akinél beletartozik a munkatársak sora, másoknál a szomszédság is.

3. A harmadik szint, hogy tudatosan végiggondolva ezt a kisugárzási kört, láss hozzá annak kiszélesítéséhez. Nekünk, keresztényeknek kötelességünk jó kapcsolatokat ápolni embertársainkkal, szeretni őket. A „kisugárzás” növelhető úgy is, hogy fokozatosan mélyíted ezeket a kapcsolatokat, vagy eljárhatsz meghirdetett összejövetelekre, beszélgethetsz, vitázhatsz. Kihasználhatsz minden alkalmat, hogy szóba állj emberekkel és hass rájuk.

4. Aki komolyan veszi ezt a feladatot, hamar rádöbben, hogy nem eléggé felkészült. A keresztény közéleti felelősség felkészülést kíván tőlünk. Ne csak saját józan eszedre és a médián keresztül hozzád eljutott – sokszor torz, torzított – információk megítélésére támaszkodj. Egyházadnak hiteles és fontos szava van a társadalomról, az emberről, a családról, a gazdaságról, s aligha mondhatod magad ezen Egyház élő tagjának, ha ezt nem ismered.

Évtizedeken át óvatosan kezeltük ezt a kérdést. Pár éve alapvetően megváltozott a helyzet. Nemcsak a nehéz nyelvezetű enciklikák és zsinati dokumentumok álnak rendelkezésünkre, hanem a mindenki számára érthetően megfogalmazott magyar püspökkari körlevelek is. (Igazságosabb és testvériesebb világot – 1996, A boldogabb családokért – 1999) Ezeket minden katolikus hívőnek el kellene olvasnia, meg kellene értenie és a benne foglaltakat tovább kellene adnia. Kérdezzük csak meg magunkat, elolvastuk-e, megértettük-e, használjuk-e gondolataink, értékeink vezérfonalának? Segítségével mérjük-e meg a politikai életben vitézkedőket?

5. Egy további szintet jelent, ha az ember kézbe, majd észbe és szívbe veszi az eredeti szövegeket, a nagy pápai enciklikákat.

6. Ha eljutunk erre a szintre, válaszútra kerülünk. Dönteni kell: Lesznek, akik a megszerzett és felismert ismeretek valóra váltásán akarnak dolgozni, konkrét dolgokat tenni a társadalom egészéért.

Aki erre érez indítást, és belép valamelyik politikai pártba vagy közéleti egyesületbe, nagy kitartást és komoly önfegyelmet kívánó lépésre szánja el magát. Könnyű ugyanis hamar és nagyot csalódni. Az első csalódás idején gondoljunk a már említett platóni mondásra: „Ha az okosak és a szelídek félrevonulnak, ne csodálkozzanak, ha rövidesen a buták és az erőszakosak fogják intézni a város ügyeit.”

7. Vehetünk azonban egy másik irány is, amely talán a hetedik szint, mégpedig az evangelizáció.

Robert Schuman, a jeles kereszténydemokrata politikus, az egyesült Európa megálmodója, egy könyvében így fogalmaz: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Majd ezt írja: „Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed."

A zsarnokságot mi már megtapasztaltuk, s ma is sokan vannak, akik az anarchia felé löknének bennünket.

Van-e felelősségünk azért, hogy Európa és azon belül Magyarország egyre kevésbé nevezhető joggal kereszténynek? Ha átérezzük ezt a felelősséget, tetteknek is kell fakadnia ebből az érzésből. Tettnek, amely egyben válasz II. János Pál pápának, aki Európa újra-evangelizálását sürgeti.

E két utolsó pont egymásra támaszkodik. Az államhatalom erejével nem lehet kereszténnyé tenni már senkit. Ilyen értelemben elmúltak a szentistváni idők. Lehet azonban olyan törvényeket hozni, amelyek megkönnyítik az emberek szabad döntéseit és a jó, a közjó irányába terelik őket. Ilyen például a család-politika, a gyermekvállalás elősegítése, a segély helyett munkaalkalom.

Ha világít a világosság, és magához vonzza az embereket, ha hiteles a kereszténység, akkor egy valóban igazságosabb és testvériesebb világ bontakozik ki. A missziós lelkület és cselekvés valósan közéleti tett, sőt talán a legteljesebb mértékben az.

dr. Surján László
- a Budapest-zugligeti plébánia „házas hittanán” 2001-ben elhangzott előadás szerkesztett változata.
Megjelent az egyházközség lapjában

Fohász Szent István királlyal Magyarok Nagyasszonyához

Keresztény hitünkben, magyar létünkben megfogyatkozva, reményszegetten várjuk a jövőt.

Hiányzik belőlünk, István, a te Nagyasszonyt kérlelő, országfelajánló, szent hited.

Körülvett s elborít a pogányság.
Veszedelmesebb, mint a te idődben.

Sem Istene, sem erkölcse,
elrágja a nemzet éltető gyökereit;

a szeretetre teremtett, megismételhetetlenül egyedi, s ezért végtelenül értékes embert

öncsaló, boldogságot tömegcikkek vásárlásától remélő, személytelen, önző lénnyé silányítaná.

Rá kell találnunk ismét önmagunkra,
az emberebb emberre, magyarabb magyarra.

A kereszténység újrafelvétele nélkül eltűnünk,
miként elpusztultunk volna kereszteletlenül akkor,
ha engeded.

Nincs többé királyunk.

Törvény szavára, király parancsára nem teremthető már keresztény Magyarország,
az csak szabad polgárok
önkéntes döntéséből születhet újjá.

Magyarország akkor újul meg, ha népe felismeri,

hogy a valódi jólét nem a nicstelenek kifosztásából,

nem a magzatok elpusztításából, hanem munkából

és egymás iránti felelősségből fakad;
s hogy az ember nem elég önmagának,

másokra és az embernél nagyobb Másra
van szüksége a boldogsághoz.

E felismerésből lesz igazságosabb és testvériesebb ország.

Meg kell tanulnunk Tőled
a gondviselésre való cselekvő ráhagyatkozást,

ami olyan áldozattal is járhat,
mint a boldog emlékű Apor Vilmos élete,

Mindszenty József börtönévei és számkivetettsége,

a XX. századot átélt névtelen magyarok
sok-sok szenvedése.

(fogságban, kisebbségben, Recsken, Hortobágyon,
idegenben)

Példád nyomán mi is Nagyasszonyunkhoz fohászkodunk:

Boldogasszony Anyánk!

Köszönjük, hogy ezer év múltán is élnek magyarok s keresztények e tájon.

Rád bízzuk újra magunkat.
Neked ajánlunk ismét Koronát, Országot.

Segíts, hogy meglássuk embertársunkban a rászorulót,

hogy megtanuljuk a javakkal bánás felelősségét,

a gazdálkodás erkölcsét, a kimondott szó hitelét,
a szabadságból fakadó kötelesség felismerését.

Kérd Fiadat, hogy kezünk nyomán ne a törtetőknek,
a megcsalatás versenyében győzteseknek,
hanem a mindenkivel közösséget vállalóknak

épüljön az ország, és földjén, - földeden -
megalkossuk a valódi szeretet társadalmát.

Ez legyen a mi nemzedékünk által a jövendő korok hitben megújult magyarságának és az új évezrednek küldött okos üzenet.

 

Liturgia

A kehely

Egyszer, évekkel ezelőtt találkoztam a ke­hellyel. Természetesen már sok kelyhet láttam életemben, de találkozni, ott Beu­ronban találkoztam vele, amikor az a ba­rátságos szerzetes, akire a szent edények voltak bízva, megmutatta nekem a sek­restye kincseit.

Széles lábon nyugodott a kehely, szilár­dan, biztosan állva talapzatán. Karcsú szá­ra keményen nyúlt ki belőle. Az ember megérezte rajta a felfelé törő, összepréselt tartóerőt. Valamivel a közepe fölött volt az éles körvonalú gombja, és végre a szár vé­gén, ott, ahol egy keskeny gyűrű a nemes erőt még egyszer fegyelmezetten összefog­ta, nyúlt ki egy finoman, szigorúan megfor­mált virágkehely, és benne nyugodott a ke­hely szíveburka, a cuppa.

Mennyire megéreztem akkor a szent tit­kot?

Mintha biztos, mély alapból emelkednék ki a tartószár, összeszedett, fegyelmezett erővel, és ebből virágoznék ki az a forma, amely csak egyet tud: felfogni és őrizni.

Ó te tiszta, ó te szent, ó te titokzatos edény, mely csillogó mélyedben rejted az isteni vércseppeket, a termékenyítő édes vérnek kimondhatatlan misztériumát, mely tiszta tűz, tiszta szeretet!

És tovább szőttem gondolataimat. De nem, ezek nem voltak gondolatok, ez meg­érzés volt, látás volt: nem az egész világ áll-e itt előttem? Az egész teremtés, amely­nek végső elemzésben csak egyetlen értel­me van? Az ember, az élő ember, a testből és lélekből álló ember, az ő dobogó szívé­vel... Nem mondta-e ki Szent Ágoston azt a fenséges gondolatot: Az az én emberi­ségem legmélyebb lényege, hogy „képes vagyok felfogni Istent?”

Romano Guardini

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Tavaszi élményeink

Ferences Plébániai Találkozó – ketten ugyanarról

Amikor a ferences plébániák szécsényi találkozójának ötlete megszületett, a programok tervezésekor többféle célt tartottunk szem előtt: hogy egymással megismerkedve tapasztalatot cserélhessenek, ugyanakkor alkalom legyen ez a közös ünneplésre, az együttgondolkodásra, kapcsolatépítésre, közösségi együttlétre is.

A résztvevők hét plébániáról jöttek: Budáról, Gyöngyösről, Pasarétről, Szegedről, Szécsényből, Nagyszőlősről és Nevetlenfaluból (Kárpátalja).

Kérésemre egy szegedi résztvevő így számol be az élményeiről: „A találkozó április 23-25 között került megrendezésre. A szegedi résztvevők utolsó csoportja pénteken csak este fél 7-kor tudott elindulni, így már az érkezésnél próbára tettük házigazdáink türelmét.

Nagy várakozással tekintettem a ta­lálkozó elé, hiszen jómagam nem rendelkezem nagy tapasztalatokkal más plébániák belső életéről. A magam részéről megtettem a legtöbbet, amit ilyenkor lehet: jót vártam. Ez a várakozásom teljesült is, hiszen késői érkezésem ellenére máris jó szívvel fogadtak, és a családoknál történő elhelyezést is igen nagy bizalomnak tekintettem, mert bármennyire is egy másik plébánia kül­döttsége tagjaként érkeztem, még­is idegen voltam.

Szombaton 8 órakor kez­dődött a prog­ram közös zsolozs­má­val. Ezt követően a kolostor idegenvezetője bemutatta a templom és a hozzá tartozó műemlékek érdekességeit.

A délelőtt előadással folytatódott, ahol a keresztény közösségek életéről szóló tanulmány és a plébániáinkról előzetesen megküldött kérdőívek feldolgozásából származó eredményeket értékelte Dr. Gorove László előadó. A kérdőív témakörei – az elfogadott vezetés, az adományközpontúan tevékenykedő munkatársak, a szenvedélyesen megélt lelkiség, a célokhoz igazított struktúrák, a liturgiák ösztönző hatása, széleskörű kiscsoportok, az mély igényeket szolgáló evangelizáció, a szeretetteljes személyes és közösségi kapcsolatok elemzése – a két nap folyamán a beszélgetések kiváló vezérfonalául szolgáltak mind a kiscsoportos mind a baráti beszélgetések során.

Vendéglátóink ezután elkalauzoltak bennünket Ipolytarnócra, ahol a földtörténeti régmúltból fennmaradt emlékeket tekinthettük meg, majd a Ráróspusztán ebédre elfogyasztott ízletes gulyást is együtt költöttünk el, s ezalatt megtanultam a kárpátaljai testvérektől, hogy mi is az a „zákúszká” (előétel). Kihasználva az utazás, a várakozás és az étkezés idejét a társplébániák küldötteivel beszélgettünk. Főleg arról folyt a szó, hogy ki hogyan szervezi a hétköznapjait ahhoz, hogy beleférjen a munka mellett a plébániai feladatok sora. Ki a plébánia dolgozójaként, ki külső segítőként vállalt valamit, a jegyesoktatás, hitoktatás, szegények étkeztetése területén. Ezek a beszámolók arról árulkodtak, hogy a mozgatórúgója valahol mindennek az odaadás, a hasznossá válás. Fontos, hogy az ember nem önmagáért van, hanem hogy aktív részese legyen az életnek, a közösségnek. Ahogy mondani szokták: ’az élet nem közönségsport! Ha csak nézed, kimaradsz belőle!’

Visszaérkezve Szécsénybe a plébánián vállalt feladataink szerint négy csoportban házigazdáink vezetésével tevékenységeinket tekintettük át.

Minderre a szentmise tette fel a koronát. Részemről áldásosnak éreztem azt a napot.

Az este folyamán későig beszélgettünk szállásadóimmal. Vasárnap délelőtt a szentmisén már jó ismerősként köszöntöttük egymást az előző nap szerzett új barátainkkal. Azután már szinte elröppent az idő, és a családoknál elköltött finom ebéd után búcsúzkodnunk kellett. Voltam olyan hanyag, hogy nem vittem képet a családról – persze ilyenek a férfiak – de megígértem, hogy majd a nyáron megmutatom őket, ha arra járunk, mert ’most már van miért Szécsény felé menni’.

Sok kellemes emlékkel és azzal a hittel jöttem haza, hogy nincs egyedül a közösségünk itt Szegeden, hiszen a magam szemével láthattam, hogy milyen nagyszerű emberek vannak szerte a tartományban.”

Véleményem szerint aki nyitott szívvel vett részt – vendégként, szállásadóként, szervezőként, házigazdaként – a találkozón, az egy szép élménnyel, és számos hasznos tapasztalattal, baráttal gazdagodott.

Novák Tibor (Szeged) és Csordás Gáborné

Ki volt boldog Temesvári Pelbárt?

A kolostorban május 16-án nyitottuk meg az „Egy európai hírű magyar író: 500 éve halt meg Temesvári Pelbárt” című kiállítást. Ki is volt ő?

Származásáról, családjáról bizonyosat nem tudunk – a középkori névadási gyakorlat általában a szülőhelyet vagy a közelében fekvő nagyobb várost jelöli meg – innen a Temesvári név.

Első emléke a krakkói egyetem évkönyvében van: 1458-ban iratkozott be, 1464-ben fejezte be filozófiai tanulmányait, és 1471 körül mint teológiai doktor hagyta el Krakkót. Belépett a ferences rendbe, 1480-ban az ozorai kolostorban élt.

Hamarosan nagy hírű hitszónok lett. Írásra a Boldogságos Szűz iránti tisztelete késztette: 1480 táján az országban pestisjárvány volt, s Pelbárt testvér többször is elkapta a betegséget. Vallomása szerint egyedül a Boldogságos Szűz jósága mentette meg a haláltól. Ezért írta meg Mária magasztalására, Jézus Krisztus dicséretére, Szent Ferenc atyának és minden szenteknek tisztességére a Stellariumot („A Boldogságos Szűz Mária Csillagkoszorúja”). Könyvével forrást akart adni kevésbé művelt testvéreinek és a falusi lelkipásztoroknak, hogy prédikációikat könnyebben elkészíthessék.

Elöljárói Budára küldték a provincia növendékeinek tanítására. 1483-tól Budán és Esztergomban fölváltva tanított. A Stellarium oly hasznosnak bizonyult, hogy szerzetestársai lemásolták, és a kolostorokban terjesztették.

Elöljárói parancsára készítette 1485-1500 között a három részből álló nagy beszédgyűjteményét, a Po­me­riumot („Gyümölcsöskert”). Ebben a szentekről, az ünnepek­ről és a nagyböjt hétköznap­jairól szóló beszédeket közöl. Tanári munkásságának gyümölcse a zsol­tárokat magyarázó Ex­positio, és az Aureum Ro­sarium Theologiae („Az isteni tudománynak aranyos rózsakoszorúja”), amely nem beszédvázlat-gyűjtemény, hanem egy mindent magába foglaló tudományos szintézis, olyasféle összegző enciklopédia, mint Petrus Lombardus Négyeskönyve volt. 1503 tavaszáig elkészült a négy kötetesre tervezett mű első három része. 1504. január 22-én Budán úgy érte a halál, hogy csupán a negyedik könyv maradt torzóban, ezt rendtársa: Laskai Osvát fejezte be.

Műveit – főként a Stellariumot és a Pomeriumot – első németországi megjelenésük (1498) után folyamatosan kinyomtatták. S bár Magyarországon e korban szinte alig volt nyomda, 1526-ig mégis húsz alkalommal bocsátották közre írásait. Népszerűségük csupán a török és a reformáció terjeszkedésének következtében lanyhult.

Irodalomtörténeti jelentőségük sem lebecsülendő, hiszen késő középkori beszédirodalmunk jelentős része Temesvári Pelbárt munkáinak fordítása és átdolgozása. Míg mintáiban, forrásaiban a középkori skolasztika legjelesebbjeihez ragasz­kodott (Petrus Lom­­bar­dus, Albertus Mag­nus, Joannes Duns Sco­tus, Petrus Co­mes­tor), addig stílusában „kora gyerme­ke” volt ő is: erősen hatott rá a XV. századi re­neszánsz. Természet­írásai, vagy Szűz Mária-portréja a „Stel­la­­rium­ban”, beépültek a magyar nyel­vű szépirodalmi hagyományba. Előfutára lett a hazai reneszánsz költészet képábrázolásainak is, sőt, egyes frázisai kimutathatók Zrínyi Miklós és Csokonai Vizét Mihály műveiben is.

A magyarországi obszerváns ferencesek rendtörténetét tartalmazó krónikában rendtársai úgy emlékeztek meg róla, hogy még életében megkapta a „híres szónok” megtisztelő címet, ugyanakkor tisztán látták legfőbb érdemét is: ő az, aki a „népet tanította”.

A Temesvári Pelbártról szóló kiállítás 2004. október 31-ig tekinthető meg a kolostorban.

az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium honlapja alapján

Karitász-hírek

Jót tenni jó !

Mi katolikusok minden szentmisében azért könyörgünk, hogy megnyissuk szívünket a rászorulók előtt, s legyen bátorságunk az evangéliumot tettekre váltani. Ez minden keresztény feladata és kötelessége!

Mi, a Karitász tagjai különösen is szeretnék megtalálni azokat, akik nem szólnak, nem követelnek, csak titkon remélik, hogy őket is meglátogatja valaki, és segít a gondok, a problémák megoldásában, vagy legalább meghallgatja panaszukat.

Szeretettel hívunk munkatársnak körünkbe minden tenni akaró, szolgálatkész hívőt, korra és nemre való tekintet nélkül.

Kérjük, jelezzék, ha rokon, szomszéd, ismerős betegségben, magányban, anyagiakban, valamilyen ellátásban hiányt szenved, és az újsághoz csatolt nyomtatványt kitöltve dobják be a templomban elhelyezett gyűjtőládába.

Legyünk mindannyian Jézus munkatársai! Mert jót tenni jó!

dr. Percze Ágnes, Karitász-vezető

A képviselőtestület hírei

Az új képviselő-testület megalakulását követően az elmúlt időszakban három alkalommal ülésezett.

A 2004. március 10-én megtartott ülésen a fő téma a Plébániai Lelkipásztori Terv elkészítésének előkészítése volt, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egyházközségünk élő közösséget alkosson, s ez az élő közösség együtt haladjon a kijelölt úton a közös cél, Isten országa felé. Plébániánknak, illetve egyházközségünknek a működése eddig is előre meghatározottak szerint, munkaterv alapján folyt. A Plébániai Lelkipásztori Tervnek azonban hosszabb távra szólónak kell lennie, amely minden területre kiterjedően tartalmazza a  meghatározott feladatokat. Hogy miért jó ez? Mert az Isten Országa felé való haladás eszköze, utat jelöl ki, és nem kapkodva, ötletszerűen határozzuk meg tennivalóinkat. Minden területen meg kell határoznunk jelenlegi helyzetünket: azt, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezünk; milyen tényezők segítik, vagy buktatják a cél elérését; vannak-e aktív közösségeink (a plébánia egész közösségét is meg kell vizsgálni); tisztában kell lennünk azokkal a törésvonalakkal, amelyek az elsőáldozók, a bérmálkozók, a jegyesek életében a szentségek kiszolgáltatása után következnek be; meg kell találnunk azokat a kötéspontokat (keresztelő, farsang, majális, ...), amelyekkel a plébánia közösségébe be tudjuk fogadni, megerősíteni és megtartani a híveket. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy kik és miben tudnak segíteni bennünket, és kik a támogatóink, mik az erőforrásaink. A fejlődés nem 2-3 ember ügyét szolgálja, hanem az egész egyházközséget. A plébániai lelkipásztori terv a gondolkodás és a cselekvés koordinációja. Ennek alapján a területek felmérése nem csak elméleti, hanem gyakorlati feladatot jelent mindenki számára. Éves programterv is kidolgozásra kerül a plébánia egészére, majd megbontva csoportokra, munkacsoportokra, egyénekre is. A testület munkacsoportjai saját területükre vonatkozóan beszélik meg teendőiket, s a munkacsoportokban kialakított terveket május végéig készítik el.

A Plébániai Lelkipásztori Terv mindannyiunk közös stratégiai programja kell hogy legyen, ezért kérünk mindenkit, hogy javaslataival, ötleteivel, gondolataival segítse munkánkat.  

Ezt követően megválasztottuk a Képviselőtestület tisztségviselőit és megalakítottuk a munkacsoportokat. Ennek eredményeként a testület az új időszaknak a következő beosztással vág neki:

Elnök (hivatalból a plébános): fr. Lendvai Zalán; Világi elnök (elnök helyettes): Gajzinger László; Jegyző: Bagó József

Gazdasági bizottság: Pénztáros: Lazsán Mihályné; Gazdasági gondnok: Sánta Zsolt; Gazdasági felügyelő: Tőzsér Bálint; Számvizsgálók: Csordás Gáborné, Dr. Percze Ágnes; tagja még a 2 elnök: fr. Zalán és Gajzinger László

Lelkipásztori Bizottság: (tagja mindenki)

Liturgikus munkacsoport: Szajkó István, Gajzinger László, Pifka Zsoltné, Sánta Zsolt, Sántáné Udvardy Erika, fr. Tihamér

Karitatív munkacsoport: Percze Ágnes, Lazsán Mihályné, Pifka Zsolt, Ocsovai János, Takács M. Klarissza nővér, fr. Zalán.

Hitoktatási munkacsoport: Sántáné Udvardy Erika, Csernákné Betti, Pifka Zsoltné, fr. Zalán.

Családgondozási munkacsoport: Bagó József, Csordás Gáborné, Csernákné Galcsik Beatrix, Szeréminé Lazsán Zsuzsanna, fr. Tihamér, fr. Zalán.

Média, pályázat és társadalmi kapcsolatok munkacsoport: Tőzsér Bálint, Bagó József, Csordás Gáborné, Szeréminé Lazsán Zsuzsanna, fr. Zalán.

Műszaki, karbantartási és akció munkacsoport: Sánta Zsolt, Géczi Zsolt, Kovács Attila, Ocsovai János, Gajzinger László, Pifka Zsolt, Szajkó István, Tőzsér Bálint, fr. Tihamér.

Az Egyházközségi tanács tagjai: elnök, világi elnök, jegyző, pénztáros, munkacsoportok vezetői közül egy (a plébános jelöli ki): fr. Zalán, Gajzinger László, Bagó József, Lazsán Mihályné és dr. Percze Ágnes.

A találkozó végén a pályázati lehetőségekről, a húsvét szervezéséről és a közelgő plébániai találkozó szervezéséről esett szó.

Az április 13-i találkozón a Ferences Plébániák Találkozójának konkrét előkészítését, feladatait beszéltük meg, s kijelöltük a programokért felelős személyeket. Majd többek között szót váltottunk a jegyes­ok­ta­tás­ról, az elsőáldozásról, a pünkösdi férfi zarándoklatról, az egyházi hozzájárulásokról szóló püspöki rendeletről és az egyházmegyei támogatásokról illetve azok új feltételrendszeréről.

2004. május 5-én került sor a következő testületi ülésre, amelyre a Ferences Plébániák Találkozójának előkészítésében és lebonyolításában segítő résztvevőket is meghívtuk. Az ülésen a találkozó értékelésére helyeztük a hangsúlyt. Egybehangzó véleménye volt mindenkinek, hogy a találkozó nagyon tartalmasra és jól szervezettre sikerült (a szombati időjárástól eltekintve). Ugyancsak megállapítható, hogy a találkozó jó lehetőséget teremtett arra – a célja is ez volt –, hogy megismerjük más plébániák életét. Működésüket, gondjaikat, nálunk is megvalósítható ötleteiket. A találkozó alkalmával feldolgozásra került kérdőívek, és az előadás anyaga alapja lehet a plébániai Lelkipásztori Tervnek is!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazon családoknak, segítőknek, szervezőknek, akik a találkozó előkészítésében, lebonyolításában, a vendégek elszállásolásában, étkeztetésében segítségünkre voltak. Vendégeink magukkal vitték a plébánia és Szécsény jó hírét.

A találkozó végén a szentkúti ház szerződésének meghosszabbításáról, a férfibúcsú szervezéséről, a nyári programokról esett szó.

Bagó József, a képviselőtestület jegyzője

Indul a Magyar Katolikus Rádió

A Magyar Katolikus Rádió Pünkösdkor megkezdi műsorainak országos sugárzását. A rádió országos, közműsor-szolgáltató jogosultsága hétéves időszakra szól a 810 kHz-es és a 1341 kHz-es középhullámhosszon. Az első adás május 30-án, pünkösd napján lesz hall­ható, és a rádió ettől kezdve napi 20 óra műsoridőben sugároz „jó hírt” mindenkinek.

A rádiót üzemelte­tő Magyar Kato­li­kus Rádió Rt. ve­zér­igazgatója Spányi Antal püspök atya elmondta: szeretnének igaz információkat, pozitív szemléletet közvetíteni, összhangban a katolikus egyház tanításával. Ez nem jámborságot jelent, hanem hogy a műsorokban markánsan legyenek jelen a keresztény értékek és így segíteni tudjanak abban, hogy az emberek életük konfliktus­hely­zeteiben képesek legyenek a keresztény erkölcsök alap­ján cselekedni. Ugyanakkor a mű­sor minden em­berhez felelősség­gel szól, segítsé­get, erősítést, tá­mo­gatást nyújt mind­azoknak, akik életükben a szilárd erkölcsi támpontokat keresik. A rádió elkötelezett a magyar kultúra és nyelv értékeinek megőrzése, az ökumenikus kapcsolatok, a nemzeti kisebbségek kultúrájának ápolása mellett.

A műsorszerkesztési és szakmai munkát irányító Juhász Judit elmondta: a napi több mint 120 elemből álló műsorfolyam 80 százaléka közszolgálati jellegű lesz, míg a vallási és liturgikus műsorok aránya 9 százalék lesz.

A Magyar Kurír tudósítása alapján

Múltbatekintő

1934

Főbb események: az egyházközség keretében megalakítottuk a farkas kölykök és cserkészek egyletét. A rozsafüzér társulat P. Körösztös Krizosztom vezetése alatt új lendületnek indult tagok száma: 500-600 között mozog.

Egyházközségi választások voltak ez évben, melynek során Dr. Essősy Béla világi elnök, Valent István gondnok, Ruzsonyi Jenő pénztáros, Trauth János jegyző lett.

A nyár folyamán megtartott rendtartományi káptalan változást hozott a plébánia életében, amennyiben P. Kiefer Szilvért szentkúti praesidensnek nevezte ki, s helyébe p. Jenei Jenőt tette házfőnöknek s adminisztrátornak. …

Szép számmal indultak a szentkúti búcsúra aug. 14-én a hívek a plébános vezetésével. Érkezésük után P. Kiefer Szilvér áldotta meg a jól rendbe hozott menedékházat. Ruzsonyi Jenő tanító buzgóságát dicséri az alapos munka. …

Szeptember 8-án a plébános vezetésével szokatlanul nagy tömeg vonult a temető kápolna búcsújára. Igen megkapó volt a férfiak nagyszámú részvétele.

Október 21-én szép számú hívősereget vezetett Mráz György ker. esperes a Báró Orosdy Fülöpné képviselő jóvoltából megújított Szentháromság szoborhoz, melyet nagy beszéd keretében ünnepélyesen fölszentelt. Dr. Essősy egyházközs. vil. elnöke mondott köszönetet a jótevőknek.

Baptista apostolok járják a községet s irataikat terjesztik, de eredménytelenül. …

Sz. Erzsébet triduum volt a Bíboros Főpásztor rendeletére, szegények javára adománygyűjtéssel.

Egyesületeinkben szép kulturmunka folyik. Legényegylet, Karitász, Mária Leányok, III. Rend, Iskolák, cserkészek, előadásokat rendeznek. Az advent kissé zsúfolt is ilyenekben. Az ősz folyamán a plébános megszervezte az Actio Catholica „szervezeti szakosztályát”. 8 kerületbe osztották a községet, ezek élén áll egy-egy körzetvezető, s ennek vezetése alatt minden 8-10 család élén egy utcamegbízott. E szervezettel egy óra alatt megmozdítható a község.

P. Oslay Oswald dec. 17. 18. 19. az intelligens hívek részére konferenciabeszédeket tartott.

December havában családvédelmi triduumot tartottunk.

Eseménynapló

·Az új Képviselőtestület ígérettételére és első találkozójára február 21-én az esti szentmisében került sor Gruber Géza esperes atya jelenlétében, majd a testület megtartotta alakuló ülését.

·Február 28-án, szombaton Varga Péter, a Spielhózni című nagysikerű könyv szerzője tartott előadást 17-25 év közötti fiatalok számára a férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, párkeresésről, szexualitásról a Művelődési Házban. Az előadáson mintegy 30 fiatal vett részt.

·Február 28-tól idén is 7 előadással segítettük jegyeseink felkészülését esküvőjükre, melyeken varsányi, nógrád­me­gyeri és sóshartyáni párok is részt vettek.

·A keresztutat Nagyböjt péntekein a szentmise előtt imádkoztuk plébániai csoportjaink vezetésével.

·A plébánia nagyböjti lelki napja március 13-án, szombaton volt Zatykó László ferences atya, a szegedi kolostor gvardiánja, a ferences növendékek magisztere vezetésével. A prog­ramba mintegy nyolcvanan kapcsolódtak be.

·A bérmálkozásra meghívott fiatalok bemutatási szertartása március 14-én, a családos szentmisében volt: 30 fiatal kezdte meg felkészülését a szentség vételére. Imádkozzunk értük!

·Az elsőáldozók kiválasztási szertartása március 28-án, a családos szentmisében volt. A szentmisét dr. Udvardy György atya, az Esztergom-budapesti főegyházmegye új segédpüspöke, városunk és plébániánk szülötte mutatta be.

·A templom tavaszi nagytakarítását április 3-án, szom­baton tartottuk. Köszönjük a hívek segítőkészségét!

·Nagyhétfőn, Nagykedden és Nagyszerdán az esti 7 órás szentmise keretében lelkigyakorlatos beszédeket mondott dr. Nagy Imre atya, aki 1963 és 1965 között volt Szécsény lelkipásztora, és jelenleg a Budapest-Zugló plébánosa. A keddi szentmise után baráti „emlékkereső” találkozóra is sor került a hittanteremben.

·Köszönjük a nagyheti és húsvéti szertartásokon segédkezők szolgálatát!

·Az elsőáldozók bűnbánati szertartása és gyónása  áp­rilis 17-én szombaton volt a templomban.

·Szécsényben április 23. péntek este kezdődött és vasárnap délig tartott a Ferences Plébániák Találkozója, melyen a budai, gyöngyösi, kárpátaljai, pasaréti és a szegedi plébániák munkatársai mintegy hetvenen vettek részt. Köszönjük a vendégek elszállásolásában segítő családok áldozatkészségét!

·Május minden estéjén litániával kö­szönt­öttük a Boldogságos Szent Szüzet.

·Az Elsőáldozás május 2-án, vasárnap a családos szentmisén volt – 57 gyermek vette először magához az Oltáriszetséget. Imádkozzunk, hogy családjaik segítségével hűségesek maradjanak az Úr Jézushoz!

·Húsvét 4. vasárnapján (május 2.), a Hivatások vi­lág­napján papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztunk.

·Május 9-én, vasárnap a plébániai közösség együtt tekintette meg a Művelődési Házban Mel Gibson A passió című nagysikerű filmjét, majd rövid beszélgetés volt Csordás Bálint vezetésével.

·A nagymarosi ifjúsági találkozó május 15-én volt, melyen fiataljaink is részt vettek.

·Május 16-án a 10 órás szentmisén emlékeztünk meg Temesvári Pelbárt halálának 500. évfordulójáról. A mise végén az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gim­názium növendékei rövid műsorral idézték meg névadó­jukat, majd megnyitottuk a kolostorban idei, Temesvári Pelbárt korát és munkásságát bemutató kiállításunkat.

·Május 22-én plébániánkról is számos hívő részt vett a Közép-európai Katolikus Találkozó egyéves programját lezáró Népek Zarándoklata című programon Marizellben.

·Tavasszal kereszteltük a következő gyermekeket: Varga Jázmin Mária, Percze Patrícia, Gazsi Boglárka, Mester Balázs, Bartus Babett Teréz.

·Házasságot kötöttek:

Kuris Szabolcs - Szeles Annamária               április 24.

Szabó László Gábor - Oravecz Tímea             május 8.

Homor Norbert - Hajdú Judit                        május 15.

Kanyó Gergely - Cseh Etelka                       május 15.

Révay Norbert - Mócsány Mónika                május 22.

·Halottaink február óta: Jusztin Istvánné (62), Sa­ran­kó Ist­ván (75), Csíkány Pálné (88), Tóth Sándorné (94), Dénes Já­nosné (48), Percze Pál Ferenc (57), Deák Bertalanné (82), Majoros János (73), Rigó István (95), Madaczki József (67), Lehoczki József (41), Tor­da Jánosné (61), Mata Jó­zsef (72), Riczi Rozália (85), Ha­bony Sándorné (84), Sa­ran­kó István (66), Tőzsér Ferenc (81), Zsíros Ferenc (75). Nyugodjanak békében!

 

HÍRHARANG

Nyári programjaink

· Május 29-én, szombaton reggel 6 órakor rövid imádsággal indul Szentkútra a szécsényi férfiak hagyományos pünkösdi zarándoklata, melyre minden fiút, fiatalt és férfit szeretettel várunk. A visszaérkezés vasárnap este 8 órára várható.

· Május 30-án, Pünkösd napján tartja esperesi kerületünk zarándoklatát Szentkútra, mely egyben a Közép-Európai Katolikus Találkozó egyházmegyei lezárása is lesz. Az ünnepi szentmisét Stella Leontin püspöki szertartó, a Vác-hétkápolnai búcsújáróhely vezetője tartja. A búcsúra autóbusz indítását tervezzük, melyre a sekrestyében lehet jelentkezni.

· Pünkösdhétfőn szentmisék 7 és 19 órakor lesznek.

· A gyermekek Szent Antal napjához kapcsolódó megáldása június 12-én az esti mise keretében lesz.

· Június 13-án Európai parlamenti választások lesznek hazánkban. Buzdítunk minden hívőt, hogy a közügyekből a szavazással is vegye ki részét, hiszen minden hívőnek lelkiismereti kötelessége, joga és felelőssége a közjó, a keresztény erkölcs és értékrend védelme mellett állást foglalni, összhangban a katolikus hittel, tanítással (vö. II. János Pál pápa: Christifideles laici). Ki-ki lelkiismerete szerint olyan pártra szavazzon tehát, amelyik a keresztény értékeket elfogadja, azok képviseletét egyértelműen felvállalja és a nemzeti érdekeket valósan védi és képviseli.

· Az Úrnapi ünnepi szentmise június 13-án 10 órakor kezdődik és körmenettel zárul.

· Hittancsoportjaink nyári táborai:

Ministránsok          – Esztergom, június 13-17.

4-8. osztályosok     – Káptalanfüred, július 12-18.

9-10. osztályosok   – Nógrád, július 19-24.

Családosok            – Nógrád, július 24-26.

· Esküvők a nyáron:

Vincze Tamás - Uramecz Zita                 május 29.

Zábrádi Attila - Lőrik Gyöngyi                 június 26.

Mucs Milán - Lukovszki Marianna           július 10.

Dankó Kornél - Oláh Ibolya                     július 17.

Braun Péter - Ceglédi Katalin                  július 31.

Bódi Ferenc - Babcsány Brigitta              aug. 28.

· Szent Anna és Joachim ünnepéhez kapcsolódóan a nagy­szülők köszöntése július 25-én az esti szentmise keretében lesz.

· Augusztus 6-án, Színe­vál­to­zás ünnepén tartjuk templo­munk búcsúnapját - ünnepi szentmise 19 órakor lesz.

· A Porciunkula búcsút augusztus 7-én tartjuk.

  A program a következő:

17 órától gyóntatás

18.00 Litánia

19.30 Ünnepi vecsernye

20.00 Ünnepi szentmise

– fr. Hován Ágoston ferences atya,
gyöngyösi gvárdián, plébános

22.00 Szentségimádás

23.30 Olvasmányos imaóra

24.00 Éjféli szentmise

· Augusztus 8-án, vasárnap a 10 órás szentmisében emlékezünk meg Boldog XI. Ince pápáról. A szentmise után rövid megemlékezést tartunk az Ince pápa téren.

· Augusztus 14-15-én a szokott rend szerint indul a szentkúti gyalogos zarándoklat. Mindenkit szeretettel várunk!

· A nagyboldogas­szo­nyi búcsúra idén is szervezünk autóbuszos utazási lehetőséget. Rész­le­teket a szentmisék utáni hirdetésekből tudhatnak majd meg a testvérek.

· Augusztus 18-án este érkezik városunkba a hagyományos, Esztergomból Szentkútra tartó ifjúsági zarándoklat. A fiatalok most is a kolostorban kapnak vacsorát, illetve itt lesznek elszállásolva. A zarándokok kedd reggel indulnak tovább és minden csatlakozó fiatalt szívesen fogadnak.

· Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén szent­misék 7, 10 és 19 órakor lesznek. A 10 órás szentmise végén kenyérszentelés lesz.

· A Temetőkápolna Kisbol­dog­asszony napi búcsúját idén szeptember 4-én, szombaton este 18 órakor tartjuk. Ezen az estén a templomban nem lesz szentmise.

Apró hírek

- A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.30-11.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat!

- Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

- A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imád­kozzuk a templom­ban.

- Minden csütörtök este a szent­mi­se után csen­des szent­­ség­imádást tar­­tunk családjainkért, gyer­me­ke­ink­ért, fi­a­tal­ja­inkért és ha­zánk­­ért.

- Minden péntek este 8 órától Taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában.

- Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

- A Karitász-házban péntekenként 16-18 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni minden hónap első péntekén lehet.

- A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét.

- A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnap­ján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

- A házasságra ké­szülő fiatalok és a szülők fi­gyelmét fel­hív­juk, hogy az es­kü­vő­re - az alapos készület ér­dekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián.

- Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával meg­egyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik a 2004. évre minimálisan 2200 Ft egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. A hozzájárulást a  temp­lomban is megtalálható csekke­ken a Takarék­szövet­kezet­nél, misék után a sekrestyében, félfogadási idő­ben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Jó­zsef­nél fizethe­tik be.

- A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek meg­válthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

- A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetősége­ik­hez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük! 

 

Könyvtár-ajánló

-   Gary Chapman: Kamaszokra hangolva – A tinédzserek öt szeretet-nyelve – a kamaszkor minden szülő számára nehéz korszak, ehhez a nem könnyű periódushoz mutat utat a népszerű szerző a szereteten és az elfogadáson keresztül.

-   Pierre Blet SJ: XII. Piusz és a második világháború – Egy történelmi rágalom leleplezése a vatikáni archívumok dokumentumai alapján: a II. világháború idején a pápa valóban csak csöndben asszisztált-e az emberiség elleni bűntettekhez?

-   A fény felé – nők imakönyve: bölcs gondolatok a női létről, és imádságok a Szentírásból, szent asszonyoktól.

-  Bánk bán – az Erkel Ferenc operája alapján 2002-ben készült magyar zenés történelmi filmdráma nagysikerű videó-változata kiemelkedő szereposztással, nagyszerű rendezésben. (116’)

Filmajánló

A passió (The Passion of the Christ)

Az utóbbi hónapokban rengeteg különféle véleményt hallottunk Mel Gibson filmjéről. Mindenki fűzött hozzá valamit, a téma senkit sem hagyott hidegen, dicséretet és bírálatot egyházi és világi részről is bőségesen hallottunk. Én azt hiszem, hogy nekünk, keresztényeknek, különösen is fontos ez a film. Évek óta nem készült jó és elfogadható alkotás Jézus életéről, és ez a látomás-szerű képsorozat az lett. A cselekmény szigorúan ragaszkodik Jézus utolsó 12 órájához, megdöbbentő képekkel és történelmileg is elfogadható körülményekkel hangsúlyozva a tényt: Jézus annyira szeretett minket, hogy vállalta az iszonyatos szenvedést.

Jöhetnek kritikák, lehet fanyalogni a sok vér miatt, mondhatják antiszemitának a filmet, mégis, keresztények merítenek belőle erőt világszerte és az új evangelizáció egyik eszközévé vált. Az átimádkozott képsorozat lehengerlő, hatásos és kimerítő, lelki élményt nyújtva a befogadó nézőnek. Talán mindez azért, mert Mel Gibson hívő, szenvedélyesen szereti egyházát és Istenét. És ez az, ami hat.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné mélyebben átélni Krisztus értünk hozott áldozatát.

(www.apassio.hu)

Csordás Bálint

Böngésző

- www.katolikusradio.hu – a Pünkösdkor induló Magyar Katolikus Rádió honlapja.

- www.metnet.hu – ha tudni akarod, hogy milyen idő lesz holnap és az elkövetkező napokban, a nyári táborban vagy a családi nyaralás alatt. Ügyesebbek az előrejelzési versenybe is beszállhatnak.

- http://ttkde4.sci.u-szeged.hu/pollinfo/ – az aktuális pollen­információk ország bármely pontján.

NAPRAFORGÓ

Gyermekvers

Döbrentei Kornél: Nyár

Itt van a nyár,
Zöldbe öltözött a táj.
Virágos mező ontja illatát,
Kis patak fut héthatáron át.
A selymes fű között tücsök hegedül,
Dalát a gyenge szellő hallgatja egyedül.

Rejtvény

A kicsik tavaszi rejtvényére helyes megoldást adott le Balázs Bernadett, Daróczi Ádám és Laczkó Lilla; a nagyokéra nem érkezett megoldás. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.Rejtvény kisebbeknek:

A két

Rejtvény kisebbeknek:

Milyen örömhír van elrejtve a labirintusban?

 

Rejtvény nagyobbaknak:

Dobjuk az ábra mellett található nyilakat a céltáblába úgy, hogy a dobások összege 100 legyen! Mindegyik számot csak egyszer szabad eltalálni.

 

Humor

 

Két székely fát vág az erdőn. Egyszer csak az egyik odakiált a másiknak:

- Gyere komám, mert fogtam egy medvét.

Erre a másik:

- Akkor hozd ide.

- Igen de nem akar elengedni.

 

Vágja a fát a székely az erdőn, amikor jön a sógora a hírrel, hogy meghalt a székely anyósa. Az nem szól egy szót sem, csak nagyot pök a tenyerébe és még nagyobb erővel vágja a fát.

- No, hallod, Ábris, meghalt a mama, gyere haza – adja tudtára még egyszer.

- Várjál sógor, előbb a munka aztán a szórakozás...

 

- Mennyi ideje vagy házas?

- Éppen öt éve!

- No, és még nem ért semmi családi öröm?

- Dehogynem! Tavaly temettük az anyósomat.

 

- Öregem, ha én az anyósommal veszekszem mindig enyém az utolsó szó!

- És mit mondasz neki?

- Igenis, mama!

 

Az élet nagy kérdései:

- Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?

- Hogy kerülnek a „fűre lépni tilos” táblák a gyep közepére?

- Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?

- Miért olyan hosszú az a szó, hogy „megrövidebbí­ten­dő”?

- Hogyan vesszük észre, hogy a láthatatlan tinta kifogyott a tollból?

- Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?

- Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?

- A vajas kenyér mindig a megkent oldalára esik, a macska mindig a talpára esik. Mi történik, ha a macska hátára vajat kenünk?

- A juhok miért nem mennek össze az esőben?

- Miért kell a koporsó fedelét odaszögezni?

- Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?

- Az olívaolaj olívabogyóból készül, a napraforgóolaj napraforgómagból készül. De miből készül a babaolaj?

- Ha egy jármű fénysebességgel halad, mi történik, ha bekapcsoljuk a fényszórót?

- Ha az ember a majom továbbfejlesztett változata, akkor miért vannak még mindig majmok?

 

Miben egyezik meg a Ferrari és a kis Polski?

- Csak piros színben néz ki igazán jól.

- Farmotor, hátsó-kerékhajtás.

- A műszerfal csak a legszükségesebb információkat mutatja.

- A csomagtartó mérete minimális.

- Egyesben, padlógázzal indulva jellegzetes hangot hallunk.

- Padlógáznál igen nagy zajszintet produkál.

- A hátsó ülés meglehetősen kényelmetlen.

- Ha nem vigyázunk, könnyen összetörhetjük magunkat vele.

- Az emberek általában anyagi helyzetükből kifolyólag vásárolják.

- Az alváz és futómű védelme érdekében nem célszerű vele terepezni.

- A tulajdonos általában maximálisan kihasználja a motor teljesítményét.

- A nők általában nyíltan megmondják, mi a véleményük róla.

- Némely embernek csak a mérete miatt tetszik.

- Minél újabb gyártmány, annál több extra van benne.

- Ha nagy sebességgel repeszt, mindenki megbámulja.

- Aki egyszer megszereti, tuti, hogy soha többé nem fogja megutálni!

 

Ima, vers, vallomás

Az amboni ima

Uram, ki megáldod a téged áldókat, és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet, és áldd meg örökségedet, egyházad teljességét őrizd meg. Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik. Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk.

Ajándékozz békességet a te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától.

És téged dicsőítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

ima a görög katolikus szentmisében

 

Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van
Van gyermekem és feleségem
Szívem minek is szomorítsam
Van mindig elég eleségem

Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamba
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétül öregbül a kamra

Van egyszerű jó takaróm is
Telefonom, úti böröndöm
Van jószivű jótakaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm

Nem többet, az egykori ködkép
Részegje a ködnek, a könnynek
Ha néha magam köszönök még
Bár sokszor előre köszönnek

Van villanyom, izzik a villany
Tárcám van igaz szinezüstből
Tollam ceruzám vigan illan
Szájamban öreg pipa füstöl

Fürdőm van üdíteni testem
Langy tea beteg idegemnek
Ha járok a bús Budapesten
Nem tudnak egész idegennek

Mit eldalolok az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát
És énekes ifjú fiának
Vall engem a vén Magyarország

De néha megállok az éjen
Gyötrődve halálba hanyatlón
Úgy ásom a kincset, a mélyen
A kincset, a régit, a padlón

Mint lázbeteg, aki föleszmél
Álmát hüvelyezve, zavartan
Kezem kotorászva keresgél
Hogy jajj valaha mit akartam

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam
A kincs, amiért porig égtem
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben

 

Jó vakációt, kellemes pihenést kívánunk mindenkinek!

 

Vissza a lap tetejére

Vissza a Szécsényi Harangok archívumába