Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

2002. szeptember

 

LELKISÉG

Gondolatok hitoktatásunkról

A hittan szó sokakban olyan emlékképeket hív elő, hogy egy teremben sok gyerek előtt egy komor, sötét ruhás ember áll és magyaráz. Való igaz, az állam több évtizedes, tudatos, embertelen beavatkozása miatt a hitoktatás leszűkült iskolai jellegű foglalkozásokra, illetve (jó esetben) a hittantermi órákra.

Valójában azonban a hittan ennél sokkal többet jelent: alkalom a hit megismerésére és megélésére.

Annak idején Kossuth Lajos a börtönévek alatt könyvből tanult meg angolul. Amikor aztán a szabadságharc bukása után külföldre került és eljutott Amerikába, elővette angoltudását. Beszéde végén megjegyezték, hogy mennyire hasonlít a magyar nyelv az angolra... Annyira rossz volt a kiejtése, hogy azt hitték, Kossuth magyarul beszél; - hiszen csak könyvből tanulta!

Mi is járhatunk így, ha a hittant tananyagnak, egy megtanulandó szóhasználatnak és szokásrendnek fogjuk fel. Súlyos árat kell fizetni azért, ha ebben a tévedésben élünk. Többek között azért is, mert ma a szülők többsége azt akarja, hogy gyermeke járjon hittanra („ott úgysem tanul rosszat!”), de maga nem eszerint él, vagy életmódja éppen ellentétes a kereszténységgel, a keresztény értékrenddel.

A hittan hasonlatos a nyelvtanuláshoz: szükségünk van azok közösségére, akik már beszélik a hit „nyelvét”, vagyis eszerint élnek. A hitoktatás számít és épít a szülői, családi háttérre. E nélkül rendkívül nehéz megtapasztalni és megélni a hitet.

Sokan a hittan „szolgáltatás” jellegét kívánják hangsúlyozni, főképp akik koruk szerint felnőttek, de hitük szerint még gyermekek. Ez utóbbi a kisebbik probléma, a nagyobb baj a torz elvárás. Mi sem áll távolabb a hittől, mint a személytelen, a személyesség nélküli „szolgáltatás”. A hit egyéni meggyőződésre épít, amely kibontakozik és társakra lel a közösségben.

Egy tizenéves gyermeknek még nincs önálló döntési képessége, igényli és alapvetően elvárja a szülői, családi és közösségi segítséget és támogatást. Ha a felnőtt emberektől nem lát és nem kap mintát és példát, valamint nem látja a felnőttek között élő és működő közösséget, akkor lehetetlen számára a kereszténységet „megtanítani”!

Három egymásra épülő és egymást kisegítő dolgokról van szó: a családi háttér, a hittanos csoport és a plébániai közösség egymást kölcsönö­sen kiegészí­tő közeg. Ha az egyik kiesik, a másik kettő bajba kerül.

Hitoktatáson elsősorban hit­átadást értünk. Tanúság­tevést egy életmódról. Vagyis nem elsősorban szavakat, hanem tetteket, konkrét életpéldát. Ha nem tapasztalja meg a gyermek élete minden fontos színterén, akkor csak egynek fogja tartani a sok dolog közül, méghozzá elég haszontalannak. (Ilyen esetben történik meg például, hogy a teniszóra fontosabb lesz a hittannál.) A közös ügy ez esetben nem közhely, hanem létszükséglet.

Az üres, a kiüresedett beidegződések és megszokások mérgezik mindennapjainkat, mert meghagynak egy már élettelen, sivár világban. Szükségünk lenne készségesnek lenni kérdéseket megfogalmazni és feltenni egymásnak. Csak ilyen úton-módon sikerülhet kitörni egyhangúságunk és fásultságunk köréből. A hitünk fejlődése is igényli, hogy személyes aggodalmainkat, kérdéseinket és örömeinket ki tudjuk mondani.

Ez a néhány fésületlen gondolat arra akar indítani, hogy vegyük észre és ismerjük fel egyéni felelősségünket egymás iránt a hitoktatás, hitátadás területén. A világ annyival lesz jobb, amennyit én képes vagyok megváltozni.

A jó pap holtig tanul, mint ahogy egy jó keresztény is. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy az új tanévben valóban Isten szeretete szerint alakuljunk, változzunk – kicsik és nagyok egyaránt!

Dénes atya

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Kandid testvér emlékére

Életének 89., szerzetességének 71. évében 2002. május 8-án elhunyt Gosztonyi Mátyás Kandid testvér, akit mi szécsényiek az elmúlt évtizedben szívünkbe zártunk.

Kandid testvér 1914. február 13-án Jánoshalmán született. A noviciátus után 1931. szeptember 3-án tette le első fogadalmát, 1935-ben pedig ünnepélyes örökfogadalmát.

Dolgos, imádságos életet élt. 1931-től a pécsi Collegium Seraphicum vicemagisztere és mindenese volt, 1932-ben Máriagyűdre helyezték sekrestyésnek, 1933-tól a váci Kapisztrán Nyomdában szolgált, majd 1939-től Budapesten a Magyar Szentföld irodavezetője lett. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után a rendi keretek közül kényszerűen kikerülve civil foglalkozást kellett vállalnia.

Amikor 1989-ben lehetővé vált, hogy Szécsényben újra induljon a ferences élet, 75 évesen is örömmel vállalkozott rá, hogy e közösség tagja és az újjáépítés résztvevője legyen. Fáradhatatlan munkájával és imádságával a megújuló noviciátusház buzgó tagjaként írta magát a növendékek és a hívek szívébe. A civil világban töltött évtizedei alatt összegyűlt pénzéből komoly összeggel támogatta többek közt a templomtető, a torony és a hangosító rendszer felújítását, neki köszönhetjük a toronyóra megújítását, a Lourdes-i barlang kialakítását, és szorgos munkáját dicséri a kolostorkert is.

Temetése május 11-én, szombaton délelőtt volt, a templom kriptájában helyeztük örök nyugalomra. Nyugodjék békében!

Nyári táboraink - 2002

Tábornapló

Június 30-tól július 4-ig Tápiószentmártonban voltunk a Nagyboldogasszony Közösség „kistáborában” a 4. osztályos hittanosokkal és Irénke nénivel.

A tábor szentmisével és zászlófelvonással kezdődött, majd este bábjátékot mutattak be, amelynek címe „A só” volt, ugyanis a tábor jelmondata: „Te vagy a föld sója, te vagy a világ világossága” volt, majd arról énekeltünk, hogy Isten még álmunkban is velünk van és vigyáz ránk.

Július 1., hétfő – Délelőtt Szent István királyról láttunk kosztümös előadást. Ezt a kiscsoportos beszélgetés követte, ahol megbeszéltük, hogy Szent István életében mindig arra törekedett, hogy nemzete jövőjét Isten kezébe helyezze. Buzdítást kaptunk arra, hogy az ő példáját követve mi is „ízesítsük” életünket és törekedjünk az életszentségre. Hogyan tegyük? Például egy szeretet-dobókocka segítségével, amelynek mind a hat oldalán más-más meghívás vár bennünket a szeretet megélésére. Délután együtt énekeltünk a Gézengúz együttessel. A közös éneklést a kézműves foglalkozás követte, ahol alkalmunk nyílt arra, hogy ajándékot készítsünk szüleinknek, testvéreinknek. Az esti szentmisében a nap példájához kapcsolódóan Tibor atya a magyar szentekről beszélt, akik Istvánhoz hasonlóan a maguk egyszerűségével mutatták be, hogyan lehetnek a föld sója és a világ világossága.

Július 2., kedd – A ma délelőtti előadás a fatimai jelenésekről szólt, ahol megtudtuk, hogy kisgyermekeket is avattak szentté, fiatal koruk ellenére. Délután akadályverseny volt. A kerettörténetben két „szent” papunk, Zsolt és Tibor atya űrlényeket alakítottak, akik 2200-ból érkeztek hozzánk, hogy elvigyék a táborlakókat egy űrutazásra. A táborvezető nem akart elengedni bennünket, mégis elindultunk, hiszen az időutazás maga volt az akadályverseny. Találkoztunk Szent István királlyal és a többi magyar szenttel, Imrével, Gellérttel, Lászlóval, Erzsébettel, Margittal és Apor Vilmos vértanú püspökkel. Nagyon jól sikerült a verseny. Az esti misében Ferenc atya arra buzdított bennünket, hogy tegyük kezünket a Szűzanya kezébe, induljunk el, tegyünk jót, imádkozzunk, és így szentek lehetünk.

Július 3., szerda – A reggeli Misében Zsolt atya arra hívott meg minket, hogy mindenkiben meglátva Jézust, szeressünk mindenkit. A délelőtti előadásból megtudhattuk, hogy mindenkinek van védőszentje, és ha még sincs olyan nevű szent, nosza rajta, itt az alkalom, hogy mi legyünk az elsők. Délután strandon voltunk, ahol nagyon jó volt. Este tábortűz  és „Ki mit tud?” volt. Volt zene, vers, varázslat, bohóctréfa, mese. Mi a „Pitt és Patt” című jelenetet adtuk elő.

Július 4., csütörtök – Ma a búcsú napjára ébredtünk. Utoljára jöttünk össze a kiscsoporttal, ahová egész héten tartoztunk, elbúcsúztunk egymástól, majd szentmisével zártuk a tábort. Végül félárbocra eresztettük a zászlót a kápolnában, mivel táborunk véget ért.

Úr Jézus, Szűzanyánk, köszönjük ezt a tábort, és kérünk segítsetek szentté válni!

Jusztin Zsanett, Kiss Dalma, Kuris Annamária, Petrovics Diána, Szabó Eszter és Tornyos Józsefné

Hittanos tábor – Nógrád, 2002. augusztus 16-18.

Augusztus 16-án a kora reggeli vonattal indultunk Nógrád felé. Az utazás kényelmes volt, bár kicsit hosszúnak tűnt.

A vasútállomásra érkezésünk után, elindultunk a nógrádi plébánia parókiájához, ahol a szállásunk volt. A csomagjaink, amiket külön hozott Géczi Zsolt, már vártak bennünket. A lepakolás után elfoglaltuk alvóhelyünket – mindenki keresett magának egy matracot – külön szobában a lányok, és külön a fiúk. Ezután kicsit kifújtuk magunkat. Még ebéd előtt mindenki csapatokba rendeződött. A csapatokat Ábrahámról, Józsefről, Dávidról, és Mózesről nevezte el Erika néni. Ezen csapatok feladatához tartozott a terítés, majd az evés utáni edények leszedése, és mosogatása. Mindenkire tábori őrangyal vigyázott, és kihúztuk, hogy ebben a pár napban mire figyeljük különösen: jóság, vidámság, türelem, kitartás, engedelmesség stb.

Ebéd után felmentünk a várba, alapos terepszemlét tartottunk, majd a várfal árnyékában daloltunk. A szálláshelyre visszaérkezvén, sorverseny következett, ha még eddig nem mozogtunk volna ki magunkból az utazást. Az első esti tábortűzhöz készülődtünk, de sajnos nem lett belőle semmi, mert elmosta az eső. De nem keseredtünk el, benn a szobában mondtuk el esi imánkat majd nyugovóra tértünk.

A második nap reggeli után, egy kicsit a lelkünkbe tekintettünk. Erika nénivel a templom háta mögött énekeltünk, míg Betti néni, Márti néni és Vera elfoglalták helyüket az udvaron a lelki-állomásokon. A csapatok a Biblia szerinti időrendbe indultak. Az első állomáson Betti nénivel arról beszélgettünk, hogy mi vezet minket az Isten felé. A második állomáson Márti néni várt bennünket, vele a korlátokról beszélgettünk, hogy mi nem vezet az Isten felé. Végül Verával azt tárgyaltuk ki, hogy mit szeretnénk megváltoztatni a világon.

Délután kezünk ügyességét próbálhattuk ki: mindenki pólót rajzolhatott magának textil festék segítségével, – az elején a tábor jelképe, hátán pedig a nevünk volt. Miután a kezünk jól elfáradt, a sportpályáról induló akadályversenyen a többi izmunkat is megmozgathattuk: volt hídon átkelés, észtorna, vizes lufi pukkasztása, bátorság próba.

A kemény nap vacsorája után tábortüzet gyújtottunk, énekeltünk, és bibliai jeleneteket adtunk elő. A vidám este után az elalvás kicsit nehézre sikeredett…

Az utolsó nap reggelén összepakoltunk, kitakarítottunk, majd ünnepi szentmisén vettünk részt, ugyanis ekkor volt a templom búcsúja, majd ünnepi ebéd várt bennünket.

Indulás előtt Erika néniék még megajándékoztak minket egy kis tábori medállal. Hazafelé szintén vonattal jöttünk. A balassagyarmati állomáson várakozva minden őrangyal felfedte kilétét.

Gyorsan elrepült ez a pár nap, de reméljük a jövő nyár hamarosan itt lesz!

Szerémi Kristóf és Zsolt

Bodony 2002

Az idei hittantábor egy 947 lelket számláló mát­rai falucskában, Bo­donyban volt július 28. és augusztus 3. között Zalán testvérrel, Pol­ner Andival és Krisztivel (az Ikrekkel), Marcival és Gyö­resszel, akiknek sokat köszönhetünk.

Vasárnap délután indultunk a templom elől busszal, és rögtön sok olyan ember vett körül, akiket eddig csak látásból ismertem. Most voltam először hittantáborban, de minden évben csak jót meséltek róla. Idén úgy döntöttem, én is kipróbálom. Nagyon jól éreztem magam az egy hét alatt, és most már sajnálom, hogy még egyszer sem vettem részt előtte. A tábor végén közvetlen baráti társaságomból senki sem akart még hazamenni. Új barátságok kötődtek, s most már mindenkivel legalább köszönő viszonyban vagyok. A bérmálkozókat is jobban megismertem, hiszen a táborban csak egymásra számíthattunk.

Az első éjszakán számháborúzni mentünk egy félig tisztás, félig erdős részre. Éjfélre mindenki nagyon álmos volt már, ráadásul reggel korán keltünk, mert indultunk, hogy megmásszuk a Kékestetőt. Végig tűzött a nap, mindenki alaposan elfáradt, de a csúcson, 1014 m-en jó hideg jégkrémet kaptunk.

A keddi és a csütörtöki napunk lelkinap volt, sokat beszélgettünk, énekeltünk és imádkoztunk. Három csoportra voltunk osztva, és e kisközösségekben jobban, felszabadultan tudtunk beszélgetni is. A keddi nap éjszakai szentségimádással zárult – egymást váltva mindenki egy félórányi időt kettesben maradt Jézussal a gyertyafényes sötét templomban.

A következő nap elmentünk a mátraderecskei strandra, de sajnos csak térdig érő víz volt a medencében, így választ­hat­tunk: bemegyünk-e vagy fa­gyiz­ni menjünk. Mindig megérte a nagy túrákat megtenni, mert utána igen jól esett pihenni és a jégkrémet elnyalni. Esténként kimentünk a bodonyi sportpályára, ahol a mieink fociban többször összecsaptak a helyi fiatalsággal – több-kevesebb sikerrel.

Az ételeinket is mindig mi készítettük egy-egy kísérőnk segítségével. A csoportoknak minden napra más feladat jutott – volt amikor mosogatni, máskor meg takarítani, teríteni, vásárolni, pakolni vagy főzni kellett. Ezek a munkák nem voltak megerőltetők, mert nem kényszerből csináltuk és közben rengeteget nevettünk. Jókedvben ugyanis nem szenvedtünk hiányt.

A tábor legmaradandóbb élménye számomra az utolsó esti tábortűz volt. Szalonnát sütöttünk, énekeltünk, az Ikrek meg furulyáztak nekünk. Szombat reggel rákerült a medálunkra az a közösségtől kapott név, ami a legjobban illett ránk a tábor alatt. A délelőtt rendrakással, takarítással és a holmik összepakolásával ment el.

A csoportképnél eldöntöttem, hogy jövőre is megyek hittantáborba, mert nagyon jól éreztem magam. Úgy érzem, be tudtam kapcsolódni a közösség életébe és még jobban megismertem a többieket is. Új élményekkel lettem gazdagabb, s rosszként csak a Kékes utáni izomlázat tudnám említeni.

Köszönet mindezekért Zalán testvérnek, hogy megszervezte ezt az egy hetet, és a kísérőknek. Remélem jövőre is ilyen jól sikerül majd a bérmálkozós tábor!

Borik Ági

Hittantábor a Gerecsében

A bérmálkozásra készülők egyik csoportjaként augusztus 5-10-ig hittantáborban voltunk a Gerecsében Erika és Dénes testvér vezetésével és kísérőinkkel, Péterrel és Bálinttal.

A korai indulás mindenkit megviselt, ezért eléggé kimerülten érünk fel szálláshelyünkre, a Gerecse tetejére, az egykori prímási üdülőbe, ami később gyermektáborként szolgált, az elmúlt években pedig ismét egyházi csoportok vehették birtokba. Mindezek után még előttünk állt egy éjszakai túra, amelyre aznap este fájdalmasan emlékeztünk, de most már legizgalmasabb élményeink közé soroljuk.

A keddi és a csütörtöki nap lelkinap volt. Vezetőink törekedtek, hogy játékok segítségével jobban megismerjük önmagunkat és egymást is. A játékokban végül a számháború vitte el a prímet, bár kísérőinket – tapasztaltságuk miatt – nagyon nehéz volt leolvasnunk.

Szerdán a nagy sárban lecsúszkáltunk a 633 m magas hegyről és nekivágtunk, hogy felfedezzük Tata látványosságait: az Öreg-tavat, a várat, a kilátót, a parkokat, az ottani templomot, ahol miséztünk is. A város nagyon tetszett mindenkinek, mert emberek között lehettünk, és bár táborhelyünkön nagyon szép volt az erdő és a kilátás, jó volt kicsit kimozdulni a természet csendjéből.

Esténként, amikor az időjárás engedte, tábortűz mellett ültünk, mesét hallgattunk, és mindenki elmondhatta élményeit, véleményét az aznapi program kapcsán.

Ottlétünk legfélelmetesebb pillanatai voltak, amikor két táborozónk egy este eltévedt az erdőben, de hála összetartásunknak, megtaláltuk őket.

Utolsó éjszaka megpróbáltuk a közelben táborozó rákospalotai cserkészek zászlóját megszerezni – kevés sikerrel, s ennek következménye egy óra tábori közmunka lett. Ugyanaznap este derült fény arra, hogy ki kinek volt őrangyala, és ki kinek állt „oltalmában”.

Ennek a hétnek az volt a célja, hogy kizökkenve a hétköznapokból, távol a külvilágtól közelebb kerüljünk Istenhez és egymáshoz, ami – nyugodtan állíthatjuk – mindenkinek sikerült.

Fülöp Erna és Varga Kitti

Családos tábor – Káptalanfüred 2002

Júliusban a családos hittanosok egy hetet tölthettek el Káptalanfüreden, a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány és a pesti ferences templom üdülőjében.

Káptalanfüred a Balaton északi partján, Balatonalmáditól 5 km-re fekvő település. Gyönyörű környezet, a Balaton néhány percre, ideális hely családok és közösségek számára. Negyvennégyen, kilenc család apraja-nagyja vágott neki a táborozásnak. A legfiatalabbak 3 illetve 6 hónaposan vettek részt életük „első táborában”.

Szállásunk mellett – még csodálatosabb környezetben – egy gyönyörű kis kápolna adott helyet mindennapi imáinknak, szentmiséinknek, és a szentségimádásnak is.

Jó érzés volt kiszakadni a hétköznapok egyoldalúságából, a megszokott környezetből és kipróbálni egy kicsit másfajta életet, de próbatétel is volt ez minden család számára, hiszen a másokhoz való alkalmazkodás, a másik megértése, elfogadása szép feladat, ám nem mindig könnyű. De épp ezt tanultuk: ezt az egy hetet nemcsak pihenésre, hanem lelki feltöltődésre is szántuk. Olyan témakört igyekeztünk körbejárni, megbeszélni, amelyek a keresztény családok belső megerősödését és külső kapcsolataik fejlesztését segítik elő. Családi táborunk programjának címe: „A nyitott szemű, fülű és szívű kapcsolat, avagy kommunikáció a keresztény családban és közösségben.” A szervezők törekedtek arra, hogy a gyermekeket is bevonják a témával kapcsolatos foglalkozásokba, természetesen életkori sajátosságaiknak megfelelően. A fentieken túl lehetőség nyílott a résztvevő családoknak a kötetlen együttlétre, játékra, kirándulásra, strandolásra is.

Különösen nagy élményt jelentett a Tihanyi Apátság megtekintése, majd az azt követő balatoni hajóút, és nem kevésbé a veszprémi székesegyház gondnokának történelmi ismereteket nyújtó – legkevésbé sem tankönyvízű – előadása. A folyamatosan szemerkélő eső ellenére is élmény volt a veszprémi állatkert megtekintése is, s nem csak a gyermekeknek.

A napi kikapcsolódást a délutáni strandon eltöltött idő, fürdőzés, s többünknek a forró homokban való röplabdázás jelentette.

A közösen eltöltött idő élményei – a pihenés és a kikapcsolódás mellett – megerősítettek minket, és még inkább felismertük az egymás közötti beszélgetés, kommunikáció fontosságát, sokrétűségét, illetve gyümölcsöző hatását családi életünkre és közösségi életünkre is: „Tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.” (Iz 48,17)

Bagó család

Keresztényként e világban…

…Időről időre éhező emberekről készült képsorokat mutat be a televízió. Látunk csonttá-bőrré soványodott gyermekeket, Afrikában, Indiában vagy másutt a világban. Mit gondolunk, mit teszünk eközben? Átváltunk egy másik csatornára, mivel ezeket a képeket nem kívánjuk éppen, mert nem vagyunk képesek ezeket nézni? Azt gondoljuk, hogy ezekkel az emberekkel az államnak vagy az egyházaknak kéne többet törődniük? Vagy úgy érezzük-e, hogy a képek épp hozzánk szólnak? Jézus azt akarja, hogy ezeknek az embereknek a gondja a mi problémánk legyen. Ezért adja a kenyérszaporításkor is tanítványainak a megbízást: „Ti adjatok nekik enni!”

Amint a tanítványoknak, úgy nekünk is felelősséget kell vállalnunk a világért, minden emberért. Hiszen az éhező emberek testvéreink – Isten az ő Teremtőjük is, az ő életük irányítója is, nem csak a mienké. Sosem lehet számunkra közömbös nélkülözésük és szenvedésük. Sokkal inkább azt kell éreznünk, hogy felszólítást kapunk, hogy a világban lévő nélkülözés és szenvedés enyhítéséhez egészen személyesen, lehetőségeink szerint járuljunk hozzá.

De a világért való felelősségünk nem merülhet ki anyagi adományokban. Észre kell vennünk, meg kell látnunk felelősségünket napjaink szellemi konfliktusaiban. Ebben példakép számunkra boldog XI. Ince pápa, aki magas szellemi tisztségét nem tekintette olyan élethelyzetnek, amelynek semmi kapcsolata sincs azokkal a veszélyekkel, amelyek akkoriban fenyegették és szorongatták a keresztény világot.

Korunk eseményeit nem engedhetjük úgy elmenni magunk mellett, mint a tévé képernyőjén megjelenő képeket. Nem szabad csupán egy kívülálló néző szerepébe menekülnünk, vagy hagynunk, hogy erre a kívülállásra, külső szemlélésre kényszerítsenek minket. Nekünk cselekvőknek kell lennünk és maradnunk. Mint keresztényeknek ez kötelességünk.

Ma az állam pluralista jellegű. Nincs már tisztán keresztény értékeken alapuló állam, egységesen keresztény társadalom, jóllehet, mi keresztények létezünk, s az állam felépítésében és feladatainak végrehajtásában együtt kell működnünk, mégpedig teljes mértékben keresztény küldetésünk szellemében. Ez azt jelenti, hogy egyértelmű hűséggel és minden eltérés nélkül ragaszkodnunk kell keresztény világképünkhöz, s az élet minden területén – a közéletben és a magánszférában egyaránt – ennek megfelelően kell cselekednünk: megalkuvás, kompromisszumok nélkül kiállva az emberi élet méltósága, az emberi jogok tisztelete és védelme mellett. Ne röstelljük még a kereszténységtől távol álló vagy éppen a keresztény értékekhez ellenségesen viszonyuló nyilvánosság előtt sem a következetes tanúságtételt keresztény hitünkről, egyházias beállítottságunkról.

Ami cselekvésmódunkat illeti, szándékainknak mindenkor tisztának kell lenniük. Sosem szabad önző érdekek fondorlatos játékába belemennünk, sosem szabad egyéni előnyök kedvéért feláldozni hitünket, meggyőződésünket, és nem szabad arra törekednünk, hogy kíméletlen eszközökkel jussunk a hatalom kormányrúdjához. Sokkal inkább azon kell fáradoznunk, hogy tiszteljük a másképp gondolkodókat és őszinte párbeszédbe bocsátkozzunk velük, hogy támogassuk azokat a törekvéseket, amelyek egyértelműen a haza és a társadalom javára vannak.

A mindennapi kenyeret sem könnyű, sőt lehetetlen személyes áldozathozatal nélkül megosztani. Éppígy nem lehet elszánt bátorság, civil kurázsi nélkül tevékenykednünk, keresztény értékeinket megmutatnunk és érvényre juttatnunk a szekularizált világ, a materializálódó korszellem ellenében sem. Boldog XI. Ince pápa a maga korában vállalta ezt a felelősséget és áldozatot: felismerte a veszélyeket és magát sem kímélve bátran fellépett a hit ellenségeivel szemben.

Jól tesszük, ha példájából bátorítást és közbenjárá­sára Istennél erőt merítünk. „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van” (Mt 10,32-33)

Részlet Karl-Josef Rauber pápai nuncius úrnak
2002. augusztus 4-én templomunkban elmondott beszédéből

Vándorbot

A Ferences Rendtartomány vezetése Dénes atyát, aki az elmúlt évben káplánként szolgálta plébániaközösségünket, augusztus közepétől Szegedre helyezte hasonló feladattal. Megköszönjük áldozatos szolgálatát!

Helyére Németh Imre testvér érkezett.

Imre atya 1994-95-ben már volt szécsényi káplán, azóta Kárpátalján tevékenykedett: Nagyszőlősön lelkipásztorként, majd Munkácson a megalakuló püspökségen Majnek Antal püspök atya titkáraként és irodaigazgatójaként szolgált, s mellette több plébániát és filiát vezetett. Fogadjuk és segítsük őt szeretettel!

Dénes atyát augusztus 18-án este, a zarándokok érkezésekor búcsúztattuk, és ekkor köszöntöttük Imre atyát.

Szeretettel imádkozzunk értük!

„Ismételt” bemutatkozás

Kedves Szécsényi Testvérek!

Nagyon sok szeretettel köszöntelek Benneteket újból. Amikor 1995 nyarán elbúcsúztam Tőletek, még nem gondoltam volna, hogy az Ipolyra is áll az a mondás, hogy ”Ki a Tisza vízét issza, annak a szíve vágyik oda vissza.”

Missziós feladattal érkeztem Szécsényből Nagyszőlősre plébánosnak. Az ottani katolikus híveknek lettem a pásztoruk, lelki segítőjük. Egy év elteltével Munkácsra hívott Majnek Antal ferences püspök atya a megalakuló püspökség szolgálatára.

Munkács és Szécsény több szállal is kapcsolódik egymáshoz: elsősorban II. Rákóczi Ferenc életével, munkásságával, aztán a ferences család jeles tagján, Bárkányi János atyán keresztül,  aki a kis Rákóczi Ferkónak volt a nevelője Munkácson és Szécsényben is szolgált, harmadrészt pedig a Rákóczi-emlékfutókat említem, akik minden évben érintik Munkácsot is, – így hát joggal tekinthetjük a két várost testvérnek.

Munkácson a Kárpátaljai Római Katolikus püspökségen dolgoztam különböző feladatkörökben – püspöki titkár, irodaigazgató, – és emellett Munkács és Szolyva városok és a hozzátartozó egyházközségek szolgálatát bízták rám.

Van az evangéliumban egy számomra kedves jelenet, amikor Jézus megsokasítja a kenyeret és a halat, előtte egy kisfiú felajánlja erre a célra az uzsonnáját, amit a mamája készített neki. Örülök és hálát adok, hogy már több helyen az életemben  így Kárpátalján is felajánlhattam Jézusnak a „szogálataim uzsonnáját”. Most szeretném újból itt is megtenni, remélem az Úr megsokasítja és éltetővé teszi szolgálatomat. Ezért imádkozzunk és köszönöm, hogy újból itt lehetek veletek!

Imre testvér

Liturgia

Az állás

Már szóltunk arról, hogy az Istennek kijáró tisztelet bizonyos meghatározott testtartást kíván. Isten olyan végtelenül nagy, mi pedig olyan parányiak vagyunk, hogy e tudat külsőleg is megnyilvánul: megkicsinyít, térdre kényszerít bennünket.

A hódolatos lelkület azonban még másképpen is megnyilvánulhat. Képzeld el, hogy ülsz, és pihensz vagy beszélgetsz valakivel. Most olyan személy jön, akit nagyon tisztelsz, és hozzád fordul. Ugye ilyen esetben rögtön fölkelnél, egyenes állásban hallgatnád meg szavait és válaszolnál neki? Mit jelent ez? Az állás mindenek előtt összeszedettséget jelent, mert ilyenkor az ülés kényelmes testtartásával szemben fegyelmezett, feszes testállást veszünk fel. Annyit is jelent, hogy figyelünk, mert az állásban van valami feszültség, éberség. És végül azt is jelenti, hogy készen állunk, mert aki áll, minden további nélkül útnak is indulhat. Haladéktalanul végrehajthat egy megbízatást, hozzáfoghat valamilyen munkához, mihelyt erre parancsot kap.

Az állás tehát az Isten előtti hódolat másik oldalát mutatja meg. A térdelésben kifejezésre jutott az imádás, nyugodt kitartás, - itt pedig az éber, tevékeny lelkület. Ilyen tisztelet tölti el a készenlétben álló szolgát, a harcra kész katonát. Az ilyen hódolattal teljes tisztelet állást kíván.

Fölállunk, midőn elhangzik a szentmisében az örömhír, az evangélium. Állnak a keresztszülők, amikor a gyermek helyett leteszik a keresztségi fogadást. Állnak a gyermekek is, midőn első áldozásuk alkalmával megújítják ezt a fogadást. Állnak a jegyesek, amikor az oltár előtt örök hűséget fogadnak egymásnak. És még sok más szertartásnál is állunk…

Némelykor a magánimádságban is igen kifejező lehet az állás. Az első keresztények szívesen imádkoztak állva. Bizonyára ismerős a katakombák Orante-képe: egyenes testtartású alak, nemesen leomló ruhában, kitárt karokkal. Szabadon és fegyelmezetten áll, hallgatva az igét és készen arra, hogy vidám lélekkel lásson neki teljesítéséhez.

Van úgy is, hogy nem megy a térdelés, az ember feszélyezve érzi magát általa. Ilyenkor jót tesz az állás: felszabadít. De csakis a helyes állás! Akkor, ha mindkét lábunkon állunk, és nem támaszkodunk. Egyenes térdekkel, nem pedig hanyagul, meghajlítva azokat. Ki kell húznunk magunkat, uralkodnunk kell önmagunkon.

Ezzel az imádság fegyelmezett, de ugyanakkor szabad is lesz, telve hódolattal és tettrekészséggel.

Romano Guardini

A képviselőtestület hírei

A nyár előtt, május 9-én tartotta legutóbbi ülését a testület. Mindenekelőtt megemlékeztünk az elhunyt Kandid testvérről, és megbeszéltük a temetésével kapcsolatos tennivalókat. Ezt követően a műszaki csoport ismertette, hogy milyen munkálatokra, felújításokra kell sort keríteni az év hátralévő részében. Így többek között a gyóntatóhelység lakkozására, 3 db toronyajtó ill. ablak felújítására, hirdetőállvány készítésére várunk segítő kezeket. A Karitász-ház gáz-terveit őszre ígérték, akkor indulhatnak meg az ottani munkálatok. A benczúrfalvi templom felújításához a szécsényi hívek a perselyen keresztül 67 eFt-tal járultak hozzá, ezen felül érkezett egy 20 eFt-os egyszeri felajánlás is. A teljes költségvetés 1,9 mFt-ról szól, eddig kb. 1,6 mFt gyűlt össze a különböző forrásokból. A toronyóra nagyobb karbantartásra szorul, a Szentháromság-szobrot is javítani kell. Szó esett a templom megvilágításának lehetőségéről: közel 1 mFt-os alaptőke szükséges a kiépítéshez, ezt adományokból próbáljuk a kolostorral közösen összegyűjteni.

A gazdasági bizottság arról számolt be, hogy az új elszámolási rend szerint vezetett pénztárkönyv első négy hónapjának ellenőrzése során hiányosságot nem tapasztalt.

A továbbiakban programjainkról folytattunk megbeszélést, így a pünkösdi férfibúcsú, az úrnapi körmenet, a nyári zarándoklat szervezéséről, lebonyolításáról, a szegedi zarándoklattal kapcsolatos teendőkről, és egy késő őszi lelkigyakorlatról a testület részére, ahol lehetőségünk nyílik a megújulásra.

Kérjük a kedves híveket, hogy munkánkat mind lelki, mind anyagi támogatásaikkal segítsék.

A találkozó végén imádsággal köszöntünk el. A következő testületi ülés szeptemberben lesz. 

 Szabó Ferencné, jegyző

A nyár folyamán is sokféle munkálat történt plébániánkon:

· Augusztus elejére elkészült a benczúrfalvai templom tetőszerkezetének teljes felújítása: új lécezés és a pala helyett új cserép került a tetőre. A vakolat javítására és a kőporozásra ezután kerül majd sor. A munkákat a püspökség 800 eFt-tal, a Pán Alapítvány 100 eFt-tal támogatta.

· A Szentháromság-szobor felújítását az Önkormányzattal közösen az idei nyárra terveztük. A kőrestaurátori szakvélemény alapján a szobormű állapota miatt azonban nem csupán felújításról van szó, hanem teljes restaurálásról, amelynek költsége is jelentősen magasabb. A pontos szakértői felmérés, a tervek és a költségvetés elkészítése, ill. az engedélyeztetés folyamatban van. A munkákra valószínűleg jövőre kerül sor.

· Július folyamán a toronyóra mechanikus és elektronikus szerkezete teljes karbantartáson esett át. Az augusztus eleji vihar során a tornyot ért villámcsapás következtében újra meghibásodott óra vezérlőművét, a riasztórendszert, a telefonközpontot, a kaputelefont és a számítógépet – nem kis anyagi terhek mellett – szeptember elejére sikerült megjavíttatni.

· Kolostor felújítása is folytatódott a nyár folyamán. Elkészült a kolostorbejárat feletti Szécsényi György címerét ábrázoló freskó restaurálása, a kolostor belső udvarának (kvadrum) kőburkolata, betegkocsival is járható, ízlésesen szép lépcső készült a sekrestye mellett, új, biztonsági zár került a sekrestyeajtóra, műemlékileg is megfelelő előtető a bejárati ajtók fölé, befejeződött a gazdasági épületek omladozó tetőzetének cseréje, a falak vakolása, a kert kerítésének javítása, folyamatban van a gazdasági udvar végső rendezése. A korábban rossz szigetelésű, lapostetős mosoda tetejére kis terasz és teljesen új tetőszerkezet készült, a nyílászárókat és az elektromos hálózatot kicseréltük, az új kis lépcsőház pedig lehetővé teszi, hogy a hittanosokkal a kertbe könnyen lejuthassunk. A plébánia, a kolostor és a város közös vállalkozásaként folyamatosan készül a templom és a torony külső díszkivilágítása, melyhez több helyi vállalkozás és személy is hozzájárult anyagilag. A város önkormányzata augusztusban megkezdte a templom és az óvoda előtti töredezett, baleset­veszélyes járda cseréjét, – így az új felület a műemléki környezetnek is megfelelő lesz, – és a közvilágítás korszerűsítését. Remélhetőleg az ősszel befejeződik a sokféle munkálat, elcsendesednek a betonkeverők és a gépek, mi pedig közösen birtokba vehetjük az igényesen felújított épületrészeket. Köszönjük mindazok segítségét, munkáját és adományát, akik hozzájárultak közös értékünk megőrzéséhez, megszépüléséhez!

Karitász hírek

A nagyböjti időben a Magyar Katolikus Püspöki Kar gyűjtést hirdetett az erdélyi, dévai Magyarok Nagyasszonya gyermekotthon javára. Plébániánkon 104.750 Ft gyűlt össze, ami a püspökségen keresztül, az országos gyűjtés eredményével (13,5 mFt) együtt eljutott Dévára.

Érdemes néhány szót szólni e gyermekotthonról.

Erdélyben, ahol a jelenlegi határtól alig 160 km-re kiégett, ablaktalan, salétromos panelházakban gyermekek tengetik az éhhalál szélén életüket, néhány év alatt született e kis édenkert. A „csoda” 1992-ben kezdődött, amikor a dévai utcákon éhesen és piszkosan kóborló árva gyerekek feltartott kézzel kéregető kántálására valaki egy öleléssel válaszolt. Csaba atya és az árva gyerekek az elhagyott, romos dévai ferences kolostor lakatjait leverték, és lépésről lépésre új otthont teremtettek maguknak. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona, a kolostorból iskola. Mára több mint 300 gyermek nevelkedik itt. Van már óvoda, lesz középiskola, s 30 km-rel odébb, Szászvároson újabb árvaház… Az erdélyiek tudják, aki Csaba testvér gyermekotthonába bekerül, az megmenekül: sokan itt találkoznak először folyóvízzel, fésűvel, iskolával, jó szóval, Istennel. Itt szinte minden a nagylelkű emberek adakozásának gyümölcse, ami nélkül a gyermekek otthona néhány hét alatt összeomlana.

A támogatásukra létrehozott alapítvány szeretettel vár mindenkit, aki bekapcsolódna az otthon munkájába (több nyugati egyetemista fiatal töltött már itt egy-egy évet az „Adj egy évet Jézusnak az életedből” mozgalom keretében), aki imájával, adományával, áldozatvállalásával segítené a gyermekek nevelését.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány

irodájának címe: Budapest, Szendi árok 2-4., 1124;
levélcíme: Budapest, Pf. 234. 1536;
telefonja: 06-20-466-1210;
email: devaisztfalapitvanyebmail.hu,
honlapja: www.devaigyerekek.hu;
bankszámlaszáma: 10300002-20145639-00003258.

Szülőklub

Nem könnyű szülőnek lenni! Ki ne érezte volna már ezt, sóhajtott volna fel így, akinek gyermeke van. És mégis, ennek a feladatnak napról-napra igyekszünk megfelelni. Szülővé válunk, – mondhatjuk belesodródunk (esetleg belekényszerülünk) – de igazán nem készülünk fel rá, ezt sehol sem tanítják. Az erre vonatkozó észrevételeket innen-onnan összeszedjük, szülőktől, családtagoktól, barátnőktől, TV-ből, újságokból; a lelkiismeretesebbek még néhány gyermeknevelésről szóló könyvet is elolvasnak. Próbálgatjuk a módszereket, alkalmazunk különféle eszközöket, miközben egyik vagy másik végletbe esünk. Vannak, akik a kor divatjának, szellemének megfelelően „modern” elvek szerint, „szabadon” próbálják nevelni gyermekeiket, vannak, akik határozott elképzelésekkel indulnak e feladatnak, tulajdonképpen saját megálmodott, de meg nem valósított énjüket szeretnék látni gyermekükben – a gyermek az enyém, úgy nevelem, ahogy jónak látom.

Pedig a keresztény nevelés más. A gyermek Istené, a gyermek a családban Istentől kapott ajándék, szülőnek lenni Istentől kapott hivatás. Erre a házasság megkötésekor mondtunk igent, amikor ígéretet tettünk Isten előtt, hogy nem csak elfogadjuk a gyermekeket Istentől, hanem az ő akarata, tervei és törvényei szerint neveljük őket, felelősséggel, hittel és szeretettel formáljuk és bontakoztatjuk ki mindazt a szépet, ami bennük van, segítjük őket Istentől kapott hivatásuk felismerésében és megvalósításában.

Édesapának és édesanyának lenni életre szóló hivatás, ami az évek folyamán komoly feladatokat és kihívásokat jelent.

Szülőként magam is tapasztalom, hitoktatóként pedig a családokon látom, hogy ennek a nagyon szép és örömteli hivatásnak megfelelni – pedig őszintén törekszünk rá – nem könnyű. Időnként kifejezetten nehéz. Néha úgy érezzük, hogy mindenki másnak könnyebb, mindenki más jobban csinálja, senkinek sincs ennyi és ilyen gondja, mint nekem.

Pedig van! És ezeket jó egymással megbeszélni, egymásnak segítséget adni és kapni.

Ezért született meg az ötlet, hogy erre lehetőséget keresve, a megszülető Szülőklubban szülők (édesanyák és édesapák) havonta egy alkalommal összejőve megosszuk tapasztalatainkat. Találkozóinknak egy-egy téma ad majd irányt, melyről szabadon olykor szakembereket is meghívva beszélgethetünk együtt.

Szeretettel hívok és várok minden kis- és nagygyermekes szülőt, akinek kérdései, problémái vannak, aki kíváncsi mások véleményére.

Az első találkozó időpontjáról a vasárnapi szentmisék után és a templomból elvihető szórólapokon tájékoztatjuk majd a szülőket.

Sántáné Udvardy Erika

Eseménynapló

 

·  Május 11-én, szombaton vettünk búcsút Kandid testvértől, aki életének 89. évében hunyt el. Nyugodjék békében!

·  Május 18-án, szombaton reggel rövid imádsággal indult Szentkútra a szécsényi férfiak hagyományos pünkösdi zarándoklata, melyen 65-en vettek részt.

·  A gyermekek Szent Antal napjához kapcsolódó megáldása június 13-án az esti mise keretében volt.

·  Az Úrnapi ünnepi szentmisét és körmenetet június 2-án 10 órakor tartottuk.

·  Hittancsoportjaink nyári táborai:

Ministránsok – Esztergom, június 23-27.

4. osztályosok – Tápiószentmárton, június 30-július 4.

Családosok – Káptalanfüred, július 14-20.

Bérmálkozó fiatalok  – Bodony, július 28-augusztus 3.

                               Gerecse, augusztus 5-10.

5-6-7. osztályosok – Nógrád, augusztus 16-18.

· A nyáron több csoport is táborozott plébániánkon: a kőszegi domonkos nővérek 73 fős gyermekcsoportja, a pasaréti fiatalok „kerékpáros-építőtábora”, akik a közös bicajozás mellett a kolostorkert rendezésében sokat segítettek, a rákospalotai plébánia ifjúsági hittanosai, valamint az ifjúsági zarándoklat 180 fiatalja.

· Június 29-30-án 2 napos, jászberényi, kecskeméti megállókkal ópusz­ta­szeri és szegedi autóbuszos zarándoklatot szerveztünk, melyen 45-en vettek részt. A zarándokok élményekkel gazdagon tértek haza.

·  Szent Anna és Joachim ünnepéhez kapcsolódóan a nagyszülőket köszöntöttük július 21-én délután a hittanteremben. Köszönjük a gyerekek és Tornyosné Irénke néni, illetve a Karitász-csoport segítségét.

· A Porziunkula búcsút augusztus 3-án tartottuk. Az ünnepi szentmisét Kubovics Konrád ferences atya, füleki házfőnök tartotta. Köszönjük az adományokat és a szolgálatot, amelyekkel lehetővé tették a búcsúsok megvendégelését az agapén.

· Augusztus 4-én Boldog XI. Ince pápára emlékeztünk a délelőtti szentmisében. A misét Karl-Josef Rauber pápai nuncius úr mutatta be, majd a kastély előtti, Boldog XI. Ince pápáról elnevezett téren rövid megemlékezés volt, melyen beszédet mondott Surján László, a szécsényi körzet országgyűlési képviselője.

· Augusztus 6-án, Színe­vál­to­zás ünnepén tartottuk templo­munk búcsúnapját.

· Augusztus elejére elkészült a benczúrfalvai templom tetőszerkezetének teljes felújítása. A vakolat javítására ezután kerül majd sor.

· Augusztus 17-18-án a szokott rend szerint zajlott a szentkúti gyalogos zarándoklat. A zarándoklaton mintegy 120-an vettek részt. Köszönjük a szervezők munkáját! A nagyboldogas­szo­nyi búcsúra idén is szerveztünk autóbuszos utazási lehetőséget is. A zarándokokért ajánlottuk fel az augusztus 25-i 10 órás szentmisét.

· Augusztus 25-27. között a Karitász-csoport tagjai lelkigyakorlaton vettek részt a plébánia szentkúti házában.

·       Nyáron kereszteltük a következő gyermekeket: Géczi Norbert, Mikó Jázmin Zsuzsanna, Molnár Kristóf Gábor, Szabó Balázs, Danyi Kitti Katalin, Vizi Petra.

·       Házasságot kötöttek a nyáron: Miklós Tamás – Saját Stella, Szita Zoltán – Kővágó Szilvia, Pálmány András – Kovács Gabriella, Barinyák Péter – Gyurovics Anett, Danyi Krisztián – Bakos Tünde, Vidu Tamás – Gyurovics Klára, Gyüre András – Pásztor Zsuzsanna, Molnár Gábor – Tállai Ágnes, John Carl Askenback – Végh Anita, Serfőző Elemér – Hajdu Erika, Tóth Róbert – Varga Szilvia, Moldován Péter - Velenczei Petra, Majoros Miklós – Vizoviczki Zsuzsanna, Várszögi Balázs – Vincze Bernadett, Mészáros Gábor – Radvánszky Ivett, Kovács János – Percze Violetta, Péter Gábor – Kuris Krisztina, Kiss László – Gyulavári Ildikó.

·       Halottaink május óta: Gosztonyi Mátyás fr. Kandid (89), Szabó József (50), Makovinyi Sándorné (52), Méhész Ferenc (56), Rádi Istvánné (77), Varga János (76), Tupcsa Béla (80), Sánta Sándorné (99), Koczalik Ferencné (57), Tolnai István (64), Szabó Árpád (58), Juhász László (62), Juhász Erzsébet (70), Balya József (68), Butkai József (66). Nyugodjanak békében!

 

Őszi programjaink

 

· A nyári miserend szeptember 1-ig tart, szeptember 8-tól újra az évközi rend szerint lesznek a vasárnapi szentmisék (7, 9.30, 11, 19).

· A Temetőkápolna Kisbol­dog­asszony napi búcsúját idén szeptember 7-én, szombaton este 19 órakor tartjuk.

· Szeptember 8-án 10 új testvér kezdi meg egyéves újoncévét. A noviciátus végeztével a 11 órás szentmisében 3 testvér teszi le első fogadalmát. További 2 novícius Máriaradnán tesz fogadalmat. Imádkozzunk értük!

·  A hitoktatás szeptember 9-től kezdődik. Kérjük, minden szülő és hittanos kísérje figyelemmel, és időben keresse meg csoportját. Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 15-én ½ 10-kor tartjuk, melyre minden hittanost elvárunk!

·       Az 55 évvel ezelőtti, 1947-es, Mindszenty József bíboros úr által vezetett engesztelő zarándoklat emlékére szeptember 14-én, Budapesten idén is megszervezik a gyalogos engesztelő zarándoklatot a Városmajorból Máriaremetére. A zarándoklatot, amely kb. 8 km-es gyalogutat jelent, Bíró László püspök atya vezeti, az ünnepi szentmisét Paskai László bíboros úr mutatja be. Elegendő számú jelentkező esetén autóbuszt indítunk az eseményre. Jelentkezni a sekrestyében lehet 1200 Ft útiköltség befizetésével szeptember 7-ig.

·  A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 15-én a reggel 8 órai szentmisében tartjuk.

·  A kolostorban szeptember 16-től kezdődik a hagyományos terménybegyűjtés. Szeretettel és köszönettel várjuk a kedves hívek terményadományait! Az adományokat a portán vagy a konyhán lehet leadni. Előre is köszönjük nagylelkű segítségüket és támogatásukat!

·  Szeptember 21-én Rimócon lesz ifjúsági találkozó az Ipoly-menti plébániák fiataljai számára, amelyre minden 14 év feletti fiatalt szeretettel várnak.

· Aranymiséje alkalmából szeptember 21-én, szombaton este a 19 órai szentmisében köszöntjük Tarnai Imre atyát, aki 1952 és 1958 között volt szécsényi káplán. Imre atya jelenleg Nagyoroszi plébánosa.

·  Szeptember 28-án, szombaton délután tartjuk meg a Vidám Családi Napot, melynek keretében játékra és vidám együttlétre hívunk minden családot, aprókat, nagyokat és természetesen a nagyszülőket. A részletekről a templomi hirdetésekből értesülhetünk majd.

·  Szeptember 29-én lesz Szentírás vasárnapja.

·  A téli miserend szeptember 30-án, hétfőn lép életbe: az esti misék 18 órakor kezdődnek.

·  Októberben a rózsafüzér ájtatosságokat a szentmisék előtt 17.30-kor tartjuk. Szeretettel várjuk a testvérek segítségét az előimádkozásban!

· Szent Ferenc boldog halálára emlékezünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra várjuk a kolostor folyosóin.

·  A téli időszámítás kezdete október 27-re virradó éjszaka lesz.

·  Október 27-én Missziós vasárnap lesz – a missziók működéséért imádkozunk miséinken és támogatásukra gyűjtünk a szentmiséken.

·  November 1-én, szerdán lesz Mindenszentek ünnepe. Délután 3 órakor a temetőben imádkozunk elhunyt hozzátartozóinkért, ekkor lesz lehetőség az új sírkövek meg­­áldására is. Az esti szentmise után halottainkért imádkozunk majd.

·  November 2-án, csütörtökön, Halottak napján reggel 8-kor lesz a temetőkápolnában szentmise (a templomban ezen a napon reggel 7-kor nem lesz szentmise).

·      Novemberben minden este kedves halottainkért mutatjuk be a szentmiséket. A padokra október végétől kitett borítékokban található lapokra írják majd fel mindazok nevét, akikért a közös imádságot kérik, majd a borítékba visszatéve, a szentmisékre szánt adományaikkal együtt az újságos pad melletti zárt perselybe dobják majd be.

·      November 8-10. között a képviselőtestület és a plébániai csoportok számára Iszkaszentgyörgyön szervezünk közösségépítő lelkigyakorlatot.

·      November 23-án a Karitász ismét megrendezi a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyre mindenkit szeretettel várunk!

·      Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja november 24-én, Advent 1. vasárnapja december 1-én lesz.

·      November 24-én a ½ 10-es misében lesz az elsőál­dozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása.

·       November 30-án, szombaton délután a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés.

·  December 7-én, szombaton egésznapos Szentség­imá­dást tartunk templomunkban. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is, és mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába.

·      December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-tól, szombattól kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ¼ 6-kor kezdődik.

·      Előre jelezzük, hogy december 14-én, szombaton idén is megrendezzük az Adventi lelkinapot, melyet fr. Bécser Róbert ferences atya vezet majd.

 

HíRHARANG

Könyvtár-ajánló

Néhány könyv a könyvtár polcairól:

&   Michael Lafon: Imádság 15 napon át – Charles de Foucauld elmélkedéseiből való válogatás.

&   Gyökössy Endre: Kulcs a boldogsághoz – Kulcs a Hegyi beszédhez és az ószövetségi boldogságmondások megértéséhez egyszerű és közérthető nyelven.

&   Mark Twain: Jean d’Arc – regény az orleans-i szűz életéről.

¹  A New Age - keresztény szemmel – a keresztény körökbe is beszivárgó szellemi irányzat – a keleti vallások, a spiritizmus, az okkultizmus és a titkos tanítások szintézise – bemutatása, a hiteles keresztény tanítással való összevetése segíti a helyes eligazodást.

A Könyvtár folyamatosan bővül.

Az érdeklődőket minden szombaton az esti mise után, illetve vasárnap 10.30-11.00-ig várjuk.

Böngésző

Az Internethez hozzáférőknek néhány böngészésre érdemes keresztény honlap:

:  www.kereszteny.hu/kurir - Félhivatalos katolikus hírlap friss egyházi információkkal

:  www.kephangtar.plebania.net - Katolikus zenei albumok, előadások, lelkigyakorlatok hang- és videóanyagait találod itt.

:  www.devaigyerekek.hu – a dévai ferencesek által vezetett gyermekotthont bemutató honlap.

Apró hírek

§ A plébániai irodán hétfőtől péntekig 9.30-11.00 és 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy lehetőleg ezekben az időpontokban keressék lelkipásztorainkat.

§ Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

§ A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imád­kozzuk a templom­ban.

§ Minden csütörtök este a szent­mi­se után csen­des szentségimádást tar­­tunk családjainkért, gyer­me­ke­ink­ért, fiatal­ja­inkért és ha­zánk­­ért. Mindenkit hí­vunk és vá­runk, hogy kapcsolódjon be imádságunk­ba!

§ Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

§ Jót tenni jó! A Karitász-ház minden pénteken 16 és 18 óra között van nyitva.

§ A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti szentmisét.

§ A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnap­ján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

§ A házasságra ké­szülő fiatalok és a szülők fi­gyelmét fel­hív­juk, hogy az es­kü­vő­re - az alapos készület ér­dekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián.

§ A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

§ A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy-egy példány előállítási költsége kb. 50 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten az újságos perselyen keresztül támogassák az előállítást. Köszönjük! 

NAPRAFORGÓ

Gyermekvers

Szergej Jeszenyin: Ősz

Csönd lepi borókás patakok meredélyét.
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.

Folyamszegély hűs leple felett
patkói kék csengése lebeg.

Remete szél, óvakodva, lassan
avart tapos útkanyarulatban.

Égő-piros csipkebokorra hajolva
láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

Weöres Sándor fordítása

Rejtvény

A kicsik nyári rejtvényének megoldása ez: A Szentlélek az egység lelke

A nagyok rejtvényének megoldása: a deszkát a négyzet alakú árok egyik csúcsánál kell egymásra merőlegesen elhelyezni, az egyik deszka két vége a külső partokon legyen, a másik végei a belső parton és az első deszkán támaszkodjanak.

A nyári rejtvényekre helyes megoldást adott le a kicsiknél: Török-Székely Zsolti (Szeged), a nagyoknál: ifj. Balázs János. Gratulálunk! Jutalmukat átadtuk.

Rejtvény kisebbeknek:

Rajzolj az ábrába egy olyan folytonos és zárt vo­nalat, amely valamennyi koron­gon áthalad, minden ko­rongon 90 fok­ban megtörik.

(A vonalfolya­ma­tos, nincs eleje és vége, csak vízszintesen, vagy függőlegesen haladhat, átlósan sosem.)

Rejtvény nagyobbaknak:


Vándor érkezett a fogadóba. Útközben a rablók úgy kifosztották, hogy csak egy láncszemekkel összekapcsolt, hét érméből álló nyaklánca maradt. A fogadóssal megállapodott, hogy naponta egy érmét fizet a szállásért és az ellátásért, mégpedig minden nap pontosan a vacsora után.

Hogyan oldották meg, hogy ne kelljen minden nap 1-1 érmét levágni a láncról, ám a vendég mégis hét napig maradhasson?

A megfejtést szeptember 29-ig lehet leadni a sekrestyében.

Humor

¥     Csőrepedés van a szívsebésznél. A vízvezeték-szerelő három perc alatt rendbe hozza, majd húszezer forintot kér.

- De kérem, – mondja felháborodottan az orvos – én szívsebész létemre sem kapok ennyit egy műtétért!

- Tudom, – mondja a szerelő – én se kaptam, amikor még szívsebész voltam.

¥     A piacon a kofa kínálja a portékáját:

- Öt csirkém van még eladó, nagysád!

- Rendben, válassza ki a három legöregebbet.

- Örömmel – vigyorog a kofa, – becsomagolhatom?

- Igen. A másik kettőt.

¥     Két szibériai favágó beszélget:

- Te, gyere csak közelebb, hallottam egy jó politikai viccet.

- Megőrültél? Elvisznek…

- Innen? Hová?

¥     Egy angol és egy francia golfozik. Egyszer csak a golfpálya mellett egy gyászmenet halad el. Az angol leteszi a golfütőt és leveszi a kalapját.

- Milyen megható gesztus ez öntől – mondja a francia.

- Igaz, de végül is huszonöt évig voltunk házasok…

Ima, vers, vallomás

 

Uram, ölelj szíved mélységes mélyére.
Ott égess ki, tisztíts meg,
gyújts lángra, tégy tökéletessé,
legszentebb tetszésed szerint,
egészen a tökéletes egyesülésig.

Teilhard de Chardin

Reményik Sándor: A gondolat szabad

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!

Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: „állj!”

Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!

Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!

Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!

Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester - téged ki látott?

Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.

Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed a korlát, határ.

Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát - az Isten egyedül.

Sztevanovity Dusán: Sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
A pódium áll, a rivalda kész
Zajlik az össznépi nagy megtévesztés
Nézd, az ott a kincs
Csiribi-csiribá, s híre sincs
Az elme villog, dől a szöveg
S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek.

Tapsra vár, ha becsapott már,
S él belőled, mint a király
S minden csaláshoz van elég ész
És a bilincsből mindig kifér a kéz
Kérdezed, s félrevezet
s jól esik, hogy elhiheted
Egy széles mosoly, csak neked
S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek.

Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
De jegyet veszek, s ráfizetek
Megismétlik trükkjeiket
Nézek, mintha látnék
S ő minden törvényt átlép
A szemembe küldi a fényt
Így lesz a fejben sötét

Óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek.

Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
Itt a piros, ott a piros
Itt úgysem lehetsz túl okos
Tudom mindez játék
Szabályos, csak másképp
A szemembe küldi a fényt
Így lesz a fejben sötét

Óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek.

Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
Ott lenn  tömegben, ott a helyed
Kiválaszt és beköti a szemed
Táncolj körbe, jó bohóc
Annyira jó, hogy meghatódsz
Hallod a tapsot, s nagyra nősz
Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek.

Ősi ír áldás

Azt kívánom neked,
hogy tudj mindig egészségesen, boldogan nevetni.
Életed során mindig jó szíved legyen!
És hogy ne száradjon ki sohasem a torkod!

éVissza a lap tetejére

éVissza a Szécsényi Harangok archívumába