Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

2001. Advent  - Karácsony

 

LELKISÉG

Karácsony

-  a be nem fogadottal – dideregni,

-  az el nem fogadottat – átölelni,

-  a meg nem értettet – meghallgatni,

-  az üldözöttel – menekülni,

-  az otthontalanokkal – sátorozni,

-  a csüggedteket – felemelni,

-  a szomorkodókat – vigasztalni,

-  a kishitűek felé – kart kitárni,

-  az ellenséget – túl-szeretni,

-  a sebesültért – szenvedni,

-  a bűnösökért – áldozattá válni,

az emberért, értem, értünk – Emberfiává lenni,

-  ezért születtél Máriától,

-  ezért akarsz megszületni bennem,

-  akarsz életre születni belőlem,

a Mindenségnek félelmetesen szép rendjében,

-  mely sóvárogva-vajúdva vágyakozik utánad,

a Történelemnek mostani üdv-pillanatában,

-  melyben nekem kell kiegészítenem, ami híjával van a Te Megváltó Szeretetednek,

az Egyház keresztrefeszítésének e századi titkában,

-  hogy a Víz és Vér túlcsordulhasson a világra,

-  hívsz magaddal egyesülni,

-  hívsz a bűntől megfagyott embert hazahívni, ölelni,

-  hívsz a Te Békességedről és Igazságodról énekelni,

mert Tiéd a hatalom és a dicsőség,

-  az idő és az örökkévalóság,

-  egyedül Tiéd,

élni egyedül Érted, Veled, Neked érdemes.

- ch -

 „Emberré lett imádság” - A Megtestesülés misztériumának szemlélése

„Isten Fia megtestesülésének misztériumára emelve figyelő tekintetét…” írta a jubileumi évet meghirdető bullában II. János Pál pápa, és nem szűnik meg mind a mai napig erre, a misztériumot szemlélő tekintetre buzdítani bennünket. Ezt tette legutóbb „Az új évezred küszöbén” című apostoli levelében is.

Istent, akit soha senki nem látott, az Egyszülött Fiú láthatóvá tette, amikor az idők teljességében testet öltött Mária méhében és emberré lett. Az Ő arcát nézve megmutatkozik, hogy Isten a szó legmélyebb értelmében Atya, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világot. A Fiú azért jött közénk, hogy – a bűn rabszolgaságából kimentve minket – Őbenne szívünk visszaforduljon az Atya felé.

***

Amikor Megváltónk megjelenését ünnepeljük kiderül, hogy saját eredetünket ünnepeljük” – mondja Nagy Szt. Leó pápa. A karácsony ünneplésében arra is emlékezünk, hogy Isten hasonlatosságára és képmására teremtettünk. Az Egyházatyák azt mondják a megtestesülésről, hogy „Isten emberré lett, hogy az ember megistenüljön”. Szent Ferenc tanítása pedig az, hogy Isten azért lett emberré, hogy az ember igazán megtanulja, mit jelent Isten szíve, szándéka, szeretete szerinti embernek lenni”.

Szent Ferencet „másik Krisztus” néven is sokszor említik. A Krisztushoz való hasonulás útja Ferenc földi életében a stigmák elnyerésével érkezett a csúcsra. Életrajzírói megegyeznek abban, hogy a krisztusi sebek csupán láthatóvá tettek egy benső történést, és Ferenc Krisztussal való láthatatlan egyesülése tört felszínre. „a valódi szeretet átalakította Krisztus barátját annak a pontos hasonmásává, akit szeretett…” (LM 13.5). „Ferenc már meghalt a világ számára, de élt benne Krisztus… És testén kívülről talán ezért fénylettek a szent sebhelyek, mert bent, lelkében olyan mély gyökeret vert a Kereszt.” (2Cel 211).

Amint Ferenc istenszeretete az átalakulásban fejeződött ki, úgy ez a hasonulás az út mindannyiunk számára is.

Maga Ferenc is használja a hasonlóság fogalmát írásaiban. Az Intelmekben ezt mondja: „… Isten test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig hasonlatosságára teremtette és alakította” az embert. Ferenc azt mutatja ezzel, hogy az ember egész lényében, testében és lelkében Krisztus képmására teremtetett, vagy ha Tertullianus szavaira gondolunk: „Az agyagot formázva Isten Krisztusra gondolt… És Isten az általa formált embert Istennek, azaz Krisztusnak képére teremtette…” A ferences teológus, Duns Scotus azt mondja: Isten mindent az ő Krisztusáért teremtett. Így a Fiú nem csupán a bűnbeesés következményeként öltött testet, hanem hogy a testben közénk „csupán szeretetből” jövő Ige teljesítse be a teremtett világnak Istenhez emelését.

A Megtestesülés szemlélésének gyakorlati-lelki jelentése tehát az a mód, ahogyan kibontakozik bennünk a Krisztus-képiség, az ember Isten hajlékává lesz, egész lényünk a „Szentlélek gyakorlati tere” lesz.

Szent Klára is egyértelmű utalást tesz erre az útra. „Fordulj az örökkévalóság tükre elé, öltöztesd lelkedet a dicsőség sugárözönébe, állítsd szívedet az isteni miben­lét képe elé, és elmél­ke­dés­sel hasonulj át az istenség tö­ké­letes hasonmásává…”. Ha Klára megtapasztalhatta ezt a szem­lélődésből fakadó át­ala­ku­lást, és ha Ferenc a re­me­te­ség­ben élve „többé már nem csu­pán imádkozó embernek, hanem emberré lett imád­ság­nak” látszott, nyomdokaikon ma mi is erre az átalakulásra kap­tunk meghívást.

A Zsidókhoz írt levél emlékeztet arra, hogy ez az imádság lelkületében, belülről vezérelt, Isten akaratában, az Ő örömére leélt életben való­sul meg. Az imádságban az időt és a teret szenteljük Isten­nek, amelyben élünk, az anyagot, szellemet, lelket, aki vagyunk. A cél, hogy Isten szabadon működhessen bennünk, hogy Isten Isten lehessen életünkben.

A Megtestesülés, Isten emberként való születése kinyilatkoztatja nekünk, hogy testünk nem csupán eszköz, mely tulajdonunk, amit gondozunk, hogy biztosítsuk működését, hatékonyságát, esztétikáját, és ami még néhány keresztény véleménye szerint is független úgynevezett vallásos életünktől. A test, ami vagyunk, az a mód, ahogyan személyként létezünk, és jelen vagyunk itt és most. A személy, s így a test hivatása – amint ezt a Megtestesült Ige kinyilatkoztatta számunkra – az, hogy áttetszővé váljon Isten, és az Ő Lelke számára. „Aki engem lát, látja az Atyát is” mondja Jézus.

A Názáreti Mária, Klára és Ferenc nyomán mi is magunkban hordozhatjuk tiszta és alázatos életben az Igét, és „szent cselekedetekkel”, evangéliumi életünkkel „a világra szülhetjük”, láthatóvá tehetjük Őt.

Ezt az életmódot, melyet az életté lett imádságnak is nevezhetünk, csak egy bizonyos ritmusra sajátíthatjuk el: az imádság, a belülre irányuló figyelem, a szerető odafigyelés mértékében.

Ennek útját különböző életformáink szerint járhatjuk, de az alap és a lényeg ugyanaz. Senki sem teheti meg helyettünk.

Az Istennel való átalakító találkozás, – mely mindig kegyelmi, ingyenes ajándék – valódi célja minden imádságunknak. Nézzünk ezért néhány pontot, melyeken keresztül átalakulásunk vezethet.

·  Az első és számunkra legalapvetőbb az Isten színe előtt töltött idő az imádságban, ahol szóval, de még inkább egyszerűen a szív odafordulásában ismerjük meg egyre inkább Urunkat és az Ő minket éltető akaratát.

·  Szoktatnunk kell szívünket a csendhez, de engednünk kell azt is, hogy Isten Igéje, a Szentírás szavai is egyre inkább átjárják szívünket.

·  Emberi kapcsolataink szintén nyitott ajtók az istentapasztalat felé, sőt benső életünk legjobb ellenőrzési pontjai. Hiszen „annak jele, hogy szeretjük testvéreinket az, hogy szeretjük Istent és megtartjuk parancsait” - mondja Szent János apostol. Kapcsolataink forrása: Isten. Erre ráébredni és ezt egyre tökéletesebben megélni emberi életünk beteljesedése. Ebben a dimenzióban emberi kapcsolataink igen magas követelményeket állítanak elénk. Csak akkor tudunk hitelesen krisztusivá lenni, ha úgy mint Ő, mi is mindent Isten szerint, az Atyával való elsődleges kapcsolatban élünk. Ezt jelenti Ferenc imája: „Istenem, és minden Őbenne.” Ez Jézus imája: „Atyám, a Tieid voltak, és Te nekem adtad őket”.

·  Az Istennel való találkozás helye lehet a természet is, ahol egyszerre élhetjük meg, hogy a szépség egyszerűsége megérinti szívünket, és bevezet a szavakon túli Isten-dicséretbe, hogy ingyenesen és érdek nélkül vagyunk jelen a természet ölén.

·  De van más állomás is: a művészettel, az alkotott szépséggel való találkozás is átalakíthatja életünket, elvezethet Istenhez. Tökéletes példái ennek az ikonok, a liturgia, a gregorián ének, de a többi, hagyományos értelemben nem szakrális művészet is.

Így szemlélve a Megtestesülés misztériumát földi életünk valódi, felülről-belülről való születésünk helyévé válik, a mindennapi életnek pedig számos, sőt minden pillanata alkalmat ad, hogy ezen dolgozzunk.

Ebben a benső szegénységben, ahol arra törekszünk, hogy Isten legyen mindenünk és minden csakis Őbenne, nem csupán saját tökéletességünket keressük. Nem is egyes szerzetesek visszavonult életét kitöltő, misztikusnak nevezett s így rögtön a mindennapoktól elszakított, ott meg nem élhetőnek definiált élményről van szó. Nem! Bár ez az élet valóban misztikus, így élni, egy keresztény számára állapotbeli kötelesség, keresztény önazonosságunk megélése. Ezen az átalakuláson, életen keresztül, és az Egyház közösségében, sajátos módon beléphetünk a teremtés beteljesülése felé haladó emberiség dinamikájába.

Celanoi Tamás a stigmákat hordó Ferencről így beszél: „… igaz ugyan, hogy bizonyos értelemben mi is megtapasztalhattunk belőle valamit magunkban – azaz az Úr keresztjében való dicsekvésből, vele való találkozásból –, de a mindennapi használatban elkoptatott szavak nem elegendők a nagy titkok kifejezésére. És talán azért kellett ennek testben kinyilatkoztatnia, mert szóval nem lehet kifejezni…” (2Cel 203)

Ferenc létével a láthatatlan és a látható közötti „tolmács”. Tolmács, aki a már és még nem jelenlevő Isten Országáról beszél nekünk, arról a valódi, transzcendens „globalizációról”, ahol megvalósul a szeretet civilizációja, ahol Isten lesz minden mindenben. És ez a mi hivatásunk is. Erre, a leghitelesebb, igazán érthető hirdetésre támaszkodhat azután szavunk, ami e nélkül csak zengő érc és pengő cimbalom.

***

II. János Pál apostoli levele az Új Évezred küszöbén nem más programot ír elénk, mint, hogy Jézus arcának szemléléséből kiindulva, az ő képmására alakulva az életszentség felé haladjunk. Evezz a mélyre! Szólít fel minket most Rómának a szenvedő Szolga képét hordozó idős Püspöke.

Mi mást tett Ferenc és Klára, mint Isten hívására leszállt lénye legmélyére, a bennünk és a világ szívén soha el nem hamvadó csipkebokorig, hogy szegényen de a napnál fényesebben, Krisztusivá alakulva lépjenek onnan elő, s engedték visszhangozni életükben Isten „Én Vagyok, Aki Van!” nevét. Velük együtt bízzuk most saját utunkat a Napba Öltözött Asszonyra, a Názáreti Máriára, aki Anyaként jelen van minden világrahozatalban, ahol a Fiú képe egyre tisztábban jelenik meg egy-egy ember arcán, – akár tudatában van ő ennek, akár nem, – a világ életéért és így az Atya örömére.

egy klarissza apáca

Észreveszed a boldogságot?

Bárcsak megértenénk, hogy a boldog élet lehet­sé­ges, még a sötétség óráiban is…

Ami az életet igazán bol­dog­gá teszi, az az egy­sze­rű­ségre való törekvés: szí­vünk és életünk egysze­rű­sé­gére. Ahhoz, hogy éle­tünk szép legyen, nincs szük­ség különleges képes­sé­gekre vagy nagy tudásra. Önmagunk alázatos odaadásában rejlik a boldogság. Amikor az egyszerűség szorosan összekapcsolódik a jószívűséggel, akkor még anyagi eszközök híján is reményteli légkört teremthetünk magunk körül.

Igen, Isten boldognak akar minket! De soha nem akarja, hogy passzívak vagy közömbösek maradjunk mások szenvedése láttán. Éppen ellenkezőleg, Isten arra bátorít, hogy alkotók legyünk, akik még a megpróbáltatások idején is teremtő erőkkel rendelkeznek. Életünk nincs kitéve a sors szeszélyeinek vagy egyfajta végzetnek. Távol álljon tőlünk! Életünk akkor nyer értelmet, ha elsősorban élő válasz Isten hívására.

De hogyan ismerjük fel ezt a hívást, és hogyan fedezhetjük fel, mit vár Isten tőlünk? Isten azt akarja, hogy jelenlétének tükörképe és az evangéliumi remény hordozói legyünk. Akik saját törékenységükről sem megfeledkezve válaszolnak erre a hívásra, szívükben Krisztusnak ezeket a szavait őrzik: „Ne félj, csak higgy!” Vannak emberek, akik meghallják – bármilyen gyenge legyen is kezdetben, hogy Isten hívása számukra életre szóló hivatás.

A Szentlélek képes megerősíteni az egész életünkre szóló igent. Vajon nem helyezte már belénk az örökkévalóság és a végtelen iránti vágyakozást?

A Szentlélek által minden időben új életerőre találhatunk és így szólhatunk: „Légy állhatatos, és haladj az úton!” És akkor a Szentlélek, titokzatos jelenléte által megváltoztatja szívünket, egyeseknek gyorsan, másoknak észrevétlenül. Ami furcsa, sőt zavaros volt, kitisztul előttünk. Életünk utolsó napjáig, a bizalommal kimondott igen annyi tiszta örömöt adhat. Bár önmagunk odaajándékozására vagyunk hivatva, ez nem megy magától. Krisztus megérti benső ellenállásunkat. És ha legyőzzük azt, megmutatjuk iránta való szeretetünket. Isten hívására figyelve megértjük, hogy az Evangélium felelősségvállalásra hív az emberi szenvedés enyhítése érdekében.

A sok ártatlan tekintet, oly sok szegény ember szerte a földön, mind ezt kérdi tőlünk: hogyan oszthatnánk meg a reményt azokkal, akiket megfosztottak tőle? És Krisztus szavai az Evangéliumban kristálytiszta választ adnak: „Amikor megtettétek ezt egynek legkisebb testvéreim közül, velem tettétek."

Isten csak szeretetét adhatja, a szenvedés soha nem származik Istentől. Isten nem a gonoszság szerzője: nem akar se nyomort, se háborút, se természeti katasztrófákat, se váratlan baleseteket. Isten osztozik mindazok szenvedésében, akik megpróbáltatásokon mennek keresztül, és képessé tesz arra, hogy vigaszt nyújtsunk a szenvedőknek.

Isten boldogságot akar nekünk: de hol van ekkora reménynek a forrása? Az Istennel való közösségben rejlik, ami ott él minden emberi lélek mélyén. Megértjük, mi adatik meg számunkra? Eljön a nap, amikor az Istennel való közösség misztériuma betölt minket. És megérinti lényünk legbensőbb részét. Az Isten lélek és jelenléte láthatatlan. Mindig bennünk él, a sötétség idején éppúgy, mint amikor minden fényben úszik.

Ismeretlen mélységek, vagy ki tudja honnan származó bűntudat van bennünk? Isten soha nem fenyegetőzik és életünket beborító megbocsátása gyógyulást hoz lelkünknek.

Hogyan tudna a szeretet Istene másokra fenyegetéssel ráakaszkodni? Lehetne az Isten zsarnok? Ha elfog minket a kételkedés, az csak a hitetlenség közjátéka, semmi több. Gondolataink féken tartása segítségünkre lehet, hogy kitartsunk az élet sokféle kihívása közben. Támadhat-e olyan érzésem, hogy Isten távol van, és egy futó pillanatra eltűnik lelki szemem elől? Ne feledjük, Isten soha nem vonja vissza jelenlétét.

A Szentlélek sose hagyja el lelkünket: még a halál idején is megmarad az Istennel való közösség. A tudat, hogy Isten örökre befogad szeretetébe, a békesség és a bizalom forrása lesz szívünkben. Imádságunk egyszerű valóság. Talán nem több mint egy szelíd sóhaj? Isten mindig figyel ránk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Szentlélek minden ember szívében ott imádkozik. És amikor Isten jelenlétében csendben elidőzünk, ez már magában olyan benső hozzáállás, ami megnyitja az elmélkedéshez vezető utat.

A harmadik évezred kezdetén vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy Krisztus nem új vallást alapítani jött a földre, hanem minden embernek felajánlani Isten közösségét? A második évezred folyamán sok keresztény elszakadt egymástól. Elkötelezzük-e magunkat most azonnal, igen, késedelem nélkül a harmadik évezred küszöbén, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy közösségben éljünk és megteremtsük a békét a világban?

Ha a keresztények megmaradnak az egyszerűségben és a szív gyermeki jóságában, ha törekszenek az emberi lélek csodálatos szépségének felfedezésére, akkor Krisztus által közösségben lesznek egymással és a békességet fogják keresni szerte a földkerekségen.

Tudatában vagyunk-e annak, „hogy minden megkeresztelt, aki a hit titkába veti bizalmát, Krisztus közösségébe tartozik?” Közösségben lenni egymással annyi, mint szeretni és elfogadni más szeretetét, megbocsátani és elfogadni a megbocsátást. Amikor az Egyház közössége a szeretet és a megbocsátás által áttetszővé válik, a tavasz frissességével engedi az evangéliumi valóságok felszínre törését. Belépünk-e hamarosan az Egyház tavaszába?

Krisztus arra hív minket, az Evangélium szegényeit, hogy megvalósítsuk és felragyogtassuk környezetünkben a közösség és békesség reményét. Ezt még a legegyszerűbbek is megtehetik.

Észreveszed a boldogságot? Igen, Isten boldognak akar minket! És a boldogság önmagunk alázatos odaadásában rejlik.

Roger testvér - Taize

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Őszi élményeink

Vidám Plébániai Nap 2001

Ez elmúlt évben sikeresen megrendezett Vidám Családi Naphoz hasonlóan, ebben az évben immár hagyományt te­remtve ismét meg­hirdetésre ke­rült a Vidám Plé­bániai Nap, 2001. szeptem­ber 29-re a múzeum előtti kert­be.

A családos hit­ta­nosok na­gyon sok öt­let­tel, ké­szü­lő­dés­sel vár­ták az Egy­ház­köz­ség minden tag­ját. A város­ban és a temp­lomban plakátok és szó­rólapok is hirdették, hogy mindenki időben tudomást szerezzen a rendezvényről.

Rétesek és pogácsák versenyére ügyes kezű nagyik és anyukák részére, vala­mint a gyerekek szá­mára Családfa ké­szítő versenyre való felhívás előzte meg a nap prog­ram­­jait. Az a­pukák ré­szé­­re gulyás fő­zést ter­veztünk.

A csodálato­san szép őszi délután aka­dály­ver­seny­nyel kez­dő­dött, a csa­patokat a csa­­ládok al­kot­­ták, nagy­szü­lőkkel, a­pu­kákkal, a­nyu­kákkal és per­sze a gye­rekekkel. Mind­enki szá­mára volt meg­felelő fel­adat: lisz­tes tálban el­he­lyezett cukorkák megtalálása, felfűzött csokis kekszek evése a bokorról, bekö­tö­zött szemmel célba lövés ter­mé­szetesen vízi pisztollyal, ug­rá­lás a füles labdán, lufiba búj­tatott idézetek a Szentírásból, csa­ládi papucs, stb., igazán szó­ra­koztató és izgalmas volt. Az akadályoknál a bérmálkozásra ké­szülő hittanosok várták a csapatokat, és adták a megér­demelt pontokat. S akik az akadályokat sikeresen leküzdötték, töklámpást és egyéb őszi növényekből mindenféle szépségeket alkothattak.

Közben az apák hozzáfogtak a gulyás főzéshez, az egész kastélykertet ínycsiklandozó illatok lepték el. A rétesek és pogácsák is várták a versenyek végét, hogy kóstolásuk után a zsűri eredményt hirdethessen.

A eredményhirdetés közben, gyönyörű szivárvány jelent meg felettünk az őszi égbolton, mint valami jel. Jel azok számára, akik akkor és ott voltak? Talán!

Izgalmas vetélkedő következett ezek után. Születésünk hónapjai szerinti csapatokat alkottunk, és minden korosztályt komolynak ígérkező feladatok várták. Ilyenek voltak: seprűvel való labdavezetés, hogyan terjed a pletyka, olyan szavakból álló mondatok megfejtése, amelyek nagyszüleink korában voltak inkább használatosak.

A szabadtéren tartott szentmise keretében hálát adtunk Istennek: a közös élményekért, és azokért az emberekért, akik nélkül ez a délután nem jött volna létre – szervezőkért, résztvevőkért egyaránt.

A közösen elfogyasztott gulyás vacsora után éjszakába nyúlóan énekeltünk, táncoltunk együtt a tábortűz körül.

Akik eljöttek és megtapasztalták ezt a napot, csak gazdagodhattak! Köszönjük mindenkinek!

Reméljük a következő évben, években többek is magukénak érzik a meghívást!

Szeréminé L. Zsuzsanna

Egy hiteles Homo Christianus

A gyermekek elsősorban szüleiktől tanulják a viselkedési kultúrát, a közösségi élmények pedig erősítik bennük a követendő pozitív példákat.

Az egyházközséghez való kötődésemben ilyen meghatározó egyéniség volt Juhász Gyuri bácsi.

Már gyermekként is magára vonta figyelmemet, hiszen nem sok férfi vesz részt mindennap szentmisén. Megjelenése, a mód, ahogyan a Miatyánkot, vagy a Hiszekegyet imádkozta, Úrfelmutatáskor és áldozáskor a tiszteletteljes magatartása, engem is a mechanikusan eldarált ima helyett az átgondolt imára, a szertartás valódi jelentésének keresésére vezetett. Nála azonban a külső magatartás tökéletes összhangban volt hitéből fakadó összeszedettségével, odaadásával.

Gyuri bácsival nem kellett külön megismerkedni, mert egyszerűen ő ismert mindenkit. Az idősebbeket keresztnevén szólítva, jellegzetesen fejét kicsit meghajtva, a fiatalokat pedig messziről integetve: „üdvözlöm az ifjúságot!” kiáltással köszöntött, - amiben lehetetlen volt megelőzni őt. Ez a nem mindennapi viselkedés egészen tükrözte őszinte tiszteletét minden nemű és korú embertársa iránt.

Egyházközségünk képviselőtestületének éveken át volt az elnöke. Rátermettsége, meggondolt, tapintatosan irányító vezető egyénisége miatt elfogadtuk és felnéztünk rá.

Világi emberként először kapott Szécsényben áldoztatási engedélyt, melyet mi szécsényiek, - akik bizony néha túlzottan hagyománytisztelők vagyunk - személye miatt elfogadtunk. Élve ezzel a felhatalmazással naponta vitte az Oltáriszentséget járni nehezen tudó feleségének, aki így egy otthoni szertartás keretében, méltó módon járulhatott a szentáldozáshoz.

A szentkúti gyalogos zarándoklatokon éveken át, és már idős emberként is részt vett. A fáradtságot fegyelmezetten elviselve, humoros öniróniával segítette át magát és másokat a nehéz holtponton. Soha nem magára gondolva ajánlotta fel ezeket az erőt próbáló zarándoklatokat.

Gyermekei számára ilyen keresztény értékeket adott át. Nem törekedett az anyagi javak hajszolására, a gondviselés által mégis megadatott a négy gyermek felneveléséhez elegendő.

Idősebb korában is szívesen horgászott, melyről gyakran mesélte élményeit.

Életét és egyéniségét meghatározó módon befolyásolta az a nyolc év, amely alatt a Magyar Királyi Koronaőrségnél koronaőrként szolgált.

XI. Pius pápa „A hűségesek érdemjele” pápai kitüntetésben részesítette. Erről azonban szerénysége miatt nem sokan tudtak. Hitéhez egész életében hű maradt, elviselve nem kevés megpróbáltatást.

Egyházközségünk régi és új lelkipásztoraival együtt nagy tisztelettel vett végső búcsút Gyuri bácsitól, akinek személyes példája nyomán tudatosult bennünk az ott is elhangzó ígéret: „Jól van, te hűséges, derék szolga! Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be Urad örömébe!” (Mt.25,23)

egy szécsényi hívő

Jubiláns Eszter nővérünk

2001. okt. 6-án ünnepelt a Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége. Eszter nővér – aki már 11 éve Szécsényben szolgál – első fogadalmának hatvanadik évfordulóját ünnepelte.

Eszter nővér sok évvel ezelőtt, 14 évesen érezte Isten hívását, és kötelezte el magát arra, hogy életét Istennek szentelje. Így került szülőfalujából, Jászjákóhalmáról Ludányba, ahol akkoriban a rend anyaháza és noviciátusa volt. Édesanyja, aki mélyen hívő asszony volt, szívesen adta lányát az Úrnak és szeretetével, bátorításával mindvégig kísérte ezen az úton.

16 évesen már fogadalmas nővérként gondozza a szegényeket, kimossa tetveikből a hajléktalanokat, akiknek a teste már kisebesedett a poloskáktól, tetvektől.

Hivatásának, életének egyik legszebb élménye, amikor egy Nagycsütörtökön a veszprémi szeretetházba váratlan vendég érkezett. Mindszenty József – akkor még veszprémi püspök – eljött, hogy nagycsütörtökön Jézus példájára megmossa a szegények lábát. Leült az öregek közé, bagót, cigarettát vitt nekik, és elbeszélgetett velük. Nemcsak a szegényeknek, hanem Eszter nővérnek is mélyen a szívébe vésődött a szentéletű főpásztor egyénisége.

1950-ben rendünk működésének betiltása után Eszter nővér Jászberénybe került, ahol a szociális otthon vezető-főnővére lett. Ruhát cserélt, – mert kellett, – de szívet nem. Tovább fáradozott a szegények és betegek szolgálatában.

1990-ben újraindulhattak a szerzetesrendek. Eszter nővér ismét meghallotta az Úr hívó szavát és örömmel válaszolt rá: „Követlek, Uram, bárhová hívsz!”

És most 60 éves fogadalmasként felcseng szívéből a hála: „Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit Ő nekem juttatott.”

M. Klarissza szegénygondozó nővér

A képviselőtestület hírei

Az október 11-ei találkozón áttekintettük és értékeltük az elmúlt hónapok eseményeit. Az aktualitásokról szót ejtve az óvodával kapcsolatos események kapcsán közlemény megfogalmazását láttuk fontosnak, illetve a templom előtti járda állapotával és a közvilágítással kapcsolatosan ismételten az Önkormányzathoz fordulunk. A Szentháromságszobor felújításának támogatásához szintén megkeressük az Önkormányzatot. (A városi képviselőtestület novemberi ülésén támogatta kéréseinket.) A templom előtti lépcsőnél a babakocsik és a betegek tolókocsijainak könnyebb közlekedése érdekében még az ősszel rámpa készül. November során a templomablakok törött üvegeit kell kicserélni és lehetőség szerint az őszi nagytakarítás előtt a belső párkányokat és az oltárokat egy mozgatható állvány segítségével portalanítani. A gazdasági ügyek közt megtárgyaltuk azzal kapcsolatos teendőinket, hogy 2002. január 1-től új pénztárkönyvet vezet be a Magyar Katolikus Egyház. Az Élő Kövek Alapítvány idén még nem jogosult az 1%-os SZJA felajánlásra, de a következő évben ez már esedékessé válik. November végéig el kell készíteni a következő évi költségvetést. A következő évre 1500 Ft-os minimális egyházi hozzájárulást szavaztunk meg felnőtt személyenként. A 2002-es programtervhez a műszaki bizottság állítja össze a javaslatát.

A következő évre tervezünk egy erdélyi zarándokutat is. Szót ejtettünk arról, hogy – a környékbeli és távolabbi helyettesítések, kisegítések és lelkigyakorlatok miatt – célszerű lenne arra alkalmas, elkötelezett keresztény életet élő felnőttek számára áldoztatási engedélyt kérni, hogy szükség esetén segíteni tudjanak az áldoztatásban.

A következő képviselőtestületi gyűlés november 28-án – lapzárta után – volt.

Közlemény

A Szécsényi Újság című városi lap októberi számában interjú jelent meg Máté Csaba polgármester úrral, melyben a Haynald utcai óvoda egyházi tulajdonban lévő épületéről is szó esik.

Sajnálatosan a megjelent cikk e témakörben számos pontatlanságot és valótlanságot tartalmaz, amely megítélésünk szerint félreértésre ad okot, a város polgárait és a híveket pontatlanul tájékoztatja. Ezért a tisztánlátáshoz a Szegénygondozó Nővérek és a Plébánia részéről az alábbi közlemény nyilvánosságra hozatalát látjuk szükségesnek.

-  Mint az főleg az idősebbek számára közismert, a Haynald L. u. 7. szám alatti, jelenleg önkormányzati óvodaként használt épületben 1950-ig egyházi fiúiskola működött. Az épületet az állam 1950-ben egyházi tulajdonból kártérítés nélkül elvette, államosította, az iskolát bezáratta.

-  A rendszerváltozás után az 1991. évi XXXII. törvény lehetővé tette az államosított épületek visszaigénylését egy 10 éves időszak alatt (2001-ig). A visszaigénylés esetén a Magyar Köztársaság kormányhivatala a jelenlegi használó számára funkciókiváltásra (jelen esetben óvodai férőhely kiépítésére) minden esetben egyedi kártérítési összeget biztosít.

-  Az egyházközség Boros Gyevi Imre atya plébánossága idején nyújtotta be igénylését az épület visszajuttatására az állam felé, s a Minisztérium felvette azt a 2001-ig visszaadandó épületek sorába. A plébánia elképzelése szerint itt egyházi iskola indult volna.

-  A plébánia részéről Pocsai Vendel plébános atya 1993-ban jelezte az Önkormányzat számára az épület igénylését. A Testület megtárgyalta az igényt és helyette egy már korábban visszaadott ingatlant (a klarissza nővéreknek már odaadott épületet) kínált fel. Az egyházközség ismételt kérésére a Testület 1994. március 9-én határozatot fogadott el, amely szerint az épület tulajdonjogát azonnal, használatát 1996-ig visszaadják, és a törvény szerint az óvodai funkció kiváltására pedig összesen 32,6 MFt-ot kérnek az állami költségvetésből.

-  Minderről az Önkormányzat és az Egyházközség 1994. április 7-én megállapodást kötött, amely alapján az átadásig az Önkormányzat ingyenesen használhatja az épületet, ám a jó gazda gondosságával kell azt kezelnie. A tulajdonjogot a Magyar Katolikus Egyház kapta meg, a bejegyzésre 1994. május 26-án került sor.

-  Az Önkormányzat a Minisztérium felszólítására az ingatlanon 1994 májusában hivatalos értékbecslést végeztetett, amely a jogos kártérítési igényt 30.275.729 Ft-ban állapította meg, amelyből az Önkormányzat 20 MFt megtérítését igényelte az állami költségvetésből.

-  Az egyházközségben a visszaigényléssel párhuzamosan lefolytatott felmérés eredménye azt mutatta, hogy csupán 8-10 érdeklődő család van, akik szeretnék egyházi iskolába járatni gyermekeiket.

-  Az 1994-98 közti MSZP-SZDSZ kormány az egyházi ingatlanok visszaadását jelentősen lelassította és 20 éves időtartamra tolta ki, 2011-ig. Ez alapján 1998. február 24-én a Miniszterelnöki Hivatalban az akkori polgármester úr jelenlétében újratárgyalták az ügyet. Az Önkormányzat erre új értékbecslést végeztetett, amely alapján a funkció kiváltáshoz 46,4 MFt-os összegre van szükség. A Bizottsági ülésen végül olyan határozatot fogadtak el, amely szerint az Önkormányzat 26 MFt-os kártérítést igényel, a fennmaradó 20 MFt-os részt pedig maga teremti elő. A kártalanítás idejére 2006-ot határozták meg.

-  A Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöknője 2000. január 13-án azzal a kéréssel fordult az egyházközségi képviselőtestülethez, hogy mivel az általuk fenntartott szociális otthon iránt rendkívül nagy az érdeklődés (hetente több jelentkező, 15 éves előjegyzési idő), s látva Szécsény és a környék szociális gondjait is, a jelenlegi óvoda épületében szívesen alakítanának ki egy új 30 férőhelyes szociális otthont.

-  Az egyházközségi képviselőtestület megtárgyalva e kérést, felmérve az új iskola iránt mutatkozó igény hiányát, hogy Balassagyarmaton is van katolikus iskola, és a plébánia anyagi lehetőségeinek korlátosságát úgy határozott, hogy e kérést támogatja.

-  Az új szociális otthon kialakítására a nővérek kérésére tervek készültek, amelyek – az épület elhasznált és elhanyagolt állapota miatt – mintegy 70 MFt-os bekerülési költséget mutattak. Ezen összeg előteremtésére a nővérek állami pályázatokat céloztak meg.

-  2001. július hónap folyamán egyeztetés történt a Ferences Rendtartomány, a Váci Püspökség és a Ferences Szegénygondozó Nővérek között, melynek következtében az ingatlan a Ferences Szegénygondozó Nővérek tulajdona lett, hogy a pályázati összegekhez mielőbb hozzájussanak. Ennek földhivatali bejegyzése megtörtént.

-  A Nővérek 2001. augusztus 21-én megkeresték a Polgármester urat és a személyes megbeszélés, illetve a Polgármester úr támogató ígérete alapján levéllel fordultak a város Képviselőtestületéhez. Sajnálatos módon ez a képviselőtestületi ülés előtt nem jutott el a képviselőkhöz. Ebben a Nővérek figyelembe véve mind a Város és az Önkormányzat érdekeit, mind a Ferences Szegénygondozó Nővérek közösségének érdekeit azzal a javaslattal éltek, hogy a városnak járó 26 millió forintnyi kárpótlás összegét az állami kárpótlás megérkeztéig a Város számára megelőlegezik, hogy így az óvoda áthelyezésének gondját és a pályázati úton való forrásnyerést egyaránt elősegítsék. Az áthelyezés így 2002. augusztusáig megoldható, a szociális otthon építése a pályázati pénzekből pedig az óvodai időszak végeztével 2002 nyarán megkezdhető lett volna.

-  A Képviselőtestület 2001. szeptember 3-i ülésén megtárgyalta a javaslatot. Az óvoda épületének kiváltására a testületi tagok több (4) megoldási javaslatot készítettek 50-130 MFt közötti értékben. A javaslatok egyike sem méri fel a valós jövőbeni gyermeklétszámot. A Testület végül a 130 MFt-os javaslatot fogadta el abban a reményben, hogy az említett 26 MFt-os kártérítés helyett épp ennyit (130 MFt-ot) kap majd a város az államtól, s ebből teljesen új óvoda készülhetne. Sajnálatosan döntésükről mind a mai napig nem tájékoztatták sem a Nővéreket, sem az Egyházközséget.

A Nővérek és a Plébánia részéről nem kívánjuk e döntés helyességét és megalapozottságát értékelni, de sajnálattal értesültünk róla a Szécsényi Újságból, ahol az említett cikk sok pontatlanságot tartalmaz. Tudomásul vesszük, de sajnáljuk, hogy az óvoda kiváltásának gondja továbbhalasztódott, a város szociális problémái pedig továbbra sem enyhülhetnek ezen az úton. Bízunk abban, hogy az elkövetkező években mind a gyermekek és az idősek, mind a Város, mind a Nővérek számára kielégítő megoldást találunk.

Szécsény, 2001. október 12.

Takács M. Klarissza nővér és fr. Lendvai Zalán plébános

Alapítványaink életéből

Az Élő Kövek Alapítvány az idén szeptemberben működésének harmadik évébe lépett. Az eltelt idő alatt – céljainknak megfelelően, és pénzügyi lehetőségeinkhez mérten – igyekeztünk támogatni a plébánia által szervezett különböző közösségi programokat. Ezekről a rendezvényekről rendszeresen olvashattak a testvérek.

Most az alapítvány munkájának azt a oldalát szeretnénk röviden bemutatni, amely a „kulisszák mögött”, nagyrészt papíron zajlik. Egy-egy cél, program támogatásáról, a kiadások nagyságáról a kuratórium dönt, melyet minden esetben határozatban rögzít.

Az alapítvány munkája felett a törvényességi felügyeletet a Nógrád Megyei Főügyészség gyakorolja. Az első ilyen vizsgálatot, amely az eddigi működés egészét (pénzkezelés, könyvelés, jogszerűség) érintette, ez év őszén végezték. Örömmel vettük tudomásul, hogy mindent rendben találtak.

Feladataink megvalósításához igyekszünk kihasználni a különféle pályázati lehetőségeket. Ennek eredményeként az elmúlt két évben négy nyertes pályázatunk volt, melyekkel összesen 1.010.000 Ft-ot nyertünk. A Mobilitás Ifjúsági Szolgálattól tavaly kapott 70.000 Ft-ot, valamint a Szociális és Családügyi Minisztériumtól az idén nyert 140.000 Ft-ot a hittanos táborok illetve a Vidám Családi Nap támogatására használtuk fel. A Miniszterelnöki Hivatal pályázatán idén ősszel elnyert 800.000 Ft-ot pedig a plébánia közösségi életét, programjait elősegítő felszerelések és eszközök  (erősítő berendezés rendezvényeinkre, videokamera, táborozási eszközök, játékok, székek, hittanterem felszerelésének bővítése) vásárlására szeretnénk fordítani.

Már az idén is többen rendelkeztek személyi jövedelemadójuk 1%-áról alapítványunk javára, ezt azonban még nem kaphattuk meg az APEH-től. Ilyen lehetőségünk csak 2003 tavaszán lesz, ezért kérjük, hogy az idei szja 1+1 % rendelkezéseket a Magyar Katolikus Egyház illetve A betegek megsegítéséért alapítvány javára tegyék meg a hívek, így ezek jó helyre kerülnek és a keresztény közösség javát szolgálják majd.

Természetesen a fenti pályázati összegek az alapítvány működéséhez szükséges pénzeszközöknek csak egy részét jelentik, a másik része az alapítványi befizetések.

Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek a támogatását, amellyel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy működésünkkel – eddig is, és remélhetőleg a jövőben is – az egyházközség fiataljainak, családjainak és az egész közösségnek a javára tudtunk, tudunk lenni.

Sántáné Udvardy Erika, az Alapítvány kuratóriumának elnöke

Köszönet

A Ferences szegénygondozó nővérek által alapított „A betegek megsegítéséért” Alapítvány az idei évben mintegy 174 eFt támogatást kapott a hívek személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásából. Az összeget az idős betegek és a rászorulók támogatására, tüzelő- és gyógyszersegély céljára fordítottuk. Köszönjük, hogy segíthettünk!

az Alapítvány kuratóriuma

Eseménynapló

 

·  A Temetőkápolna Kisboldogasszony napi búcsúját szeptember 8-án, szombaton este 18 órakor tartottuk a kápolna előtt. A szentmisén mintegy 180-an vettek részt.

·  Szeptember 9-én 5 új testvér kezdte meg újoncévét.

·  Szintén e napon a 11 órás ünnepi szentmisében köszöntöttük Gosztonyi Kandid testvért első szerzetesi fogadalmának 70. évfordulója, Kámán Celerin atyát 65. és Soós Ányos atyát 60. évfordulója alkalmából.

·   A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 16-án tartottuk.

·   Szeptember 15-én, szombaton az esti szentmise után a Salterello Kamaraegyüttes (a Weiner Leó Zeneművésze­ti Szakközépiskola blockflöte tanszakának hallgatói) adtak nagyszerű ré­gi zenei koncertet templomunkban.

·  Szeptember 22-én 3 testvér tett végleges, ünnepélyes fogadalmat Budapesten.

·  A bérmálás szentségét szep­tem­ber 23-án,  vasárnap a 11 órai szent­misében Máthé György váci fő­esperes atya szolgáltatta ki 79 fiatalunk számára.

·   Szeptember 29-én, szombaton délután és este a kastély kertjében tartottuk meg a Vidám Plébániai Napot, melynek keretében játékra és vidám együttlétre hívtunk minden családot, aprókat, nagyokat és a nagyszülőket.

·  Szent Ferenc boldog halálára emlékeztünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra vártuk a kolostor folyosóin.

·  Október 6-án, szombaton 11 órakor a Ferences Szegénygondozó Nővérek közösségében Kórodi Veronika nővér tette le első fogadalmát, Eszter nővért pedig gyémántfogadalma alkalmából köszöntöttük.

·   Augusztustól a templom díszítését négy 3-4 fős csoport vette át. Ezúton is megköszönjük Radványi Boriska néni sokéves szolgálatát. A virágozó szolgálat tagjai október 16-án és november 27-én Sajó Anna virágkötő vezetésével virágkötő tanfolyamon vettek részt a plébánia szervezésében.

·   Október 28-án, Missziós vasárnap a missziók működéséért imádkoztunk és támogatásukra gyűjtöttünk. A szentmiséken a ferences növendékek számoltak be a Szeretet Misszionáriusainál (Teréz anya nővéreinél) végzett munkájukról.

·   November 1-én, Mindenszentek ünnepén délután a temetőben imádkoztunk elhunyt hozzátartozóinkért.

·   November 16-18. között a Pasaréti Ifjúsági Kórus volt vendégünk. A szombat esti mise után XX. századi magyar szerzők, Kodály, Bárdos, Orbán és Bartók műveit mutatták be templomunkban.

·   November 18-án a 11 órás szentmisében – gyémántmiséjén – köszöntöttük Boros Gyevi Imre atyát, – aki 1989-93 között volt plébánosunk, – pappászentelésének 60. évfordulója alkalmából.

·   Novemberben újra indult a tánciskola a haladó és a kezdő fiatalok számára.

·       November 24-én a Karitász ismét megrendezte a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált. A jótékonysági bál külön eseménye volt, hogy a Budapest-rákospalotai plébánia fiataljai előadták Henrik Sienkiewicz: Quo vadis? című regényének színi változatát.

·  November 25-én, vasárnap a családos szentmisén 64 elsőáldozásra készülő gyermek bemutatási szertartása volt. Imádkozzunk értük.

·       Ősszel kereszteltük a következő gyermekeket: Zsidai Kitti, Deák Lili, Czupkó Luca, Kiss Edina, Ocsovai Eszter, Gazsi Vivien.

·       Házasságot kötöttek az ősszel: Varga Szabolcs – Donkó Alexandra, Csábi Gábor – Juhász Erika, Vincze László – Boros Judit, Novák Adrián – Kovách Nóra, Bakos Zsolt – Schnémann Edina.

·       Halottaink szeptember óta: Kiss Józsefné (86), Durst Frigyesné (93), Nagy Béla (59), Juhász György (87), Lászlók Rudolf (77), Méhész Ferencné (72), Nagymarosi Lászlóné (71), Cseri József (68), Farkas Ferencné (72), Mucs Józsefné (85), Zsidai Ferencné (34), Dancsok Józsefné (80), Zsidai Lászlóné (75), Dinka József (74), Nagy Imréné (81), Velenczei Ferencné (77). Nyugodjanak békében!

 

Téli programjaink

 

·   December 1-én szombaton egésznapos Szentségimádást tartunk templomunkban. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is. A Szentségkitétel a reggeli mise után lesz, 11.30-kor szentóra lesz, majd az esti ünnepi szentmise előtt tesszük el az Oltáriszentséget. Mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába.

·       December 1-én, szom­ba­ton délután 14 órától a családok számá­ra ismét lesz a hittan­te­rem­ben adventi koszo­rú­készítés. Minden családot szívesen látunk! A koszorú­ké­szí­tés­hez alapanyagot hoz­zunk magunkkal!

·   Adventban min­den reg­gel 6 órakor kezdődik a Ro­rate szent­mise, melyre a szülőket és a gye­reke­ket is szere­tet­tel vár­juk.

·   Az adventi gyer­tya­gyújtást a szom­bat esti szent­misék ele­jén tartjuk.

·   Advent vasárnapjain a ½10-es, családos miséken a liturgiát idén is 1-1 család szervezi, ők készítik a könyörgéseket, ők olvasnak fel, gyújtják meg az adventi  koszorú gyertyáit, viszik az oltárra az adományokat.

·   December 2-án a ½10-es szentmisében lesz a bérmálkozásra készülő fiatalok bemutatási szertartása.

·       December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-tól, péntektől kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ¼ 6-kor kezdődik.

·       December minden vasárnapján a szentmisék után idén is lesz Jótékonysági Vásár a kolostor folyosóján, ahol igényes lelki könyveket, videokazettákat, ajándékokat lehet majd vásárolni. A bevétellel a betegek karácsonyi megajándékozását támogatja a Karitász.

·       December 8-án, szombaton idén is megrendezzük az Adventi lelkinapot, melyet Kerényi Lajos atya vezet majd. A program ezúttal délelőtt 9 órakor kezdődik a hittan­terem­ben előadással, majd kiscsoportos beszélgetéssel folytatódik. A déli közös ebéd (virsli, kenyér és tea) után délután rövid Szentség­imádás, gyónási és beszélgetési lehetőség lesz. Délután ½4 körül szentmisével zárul a lelkinap. Különös szeretettel hívunk mindenkit, aki szeretné megszentelni és elmélyíteni adventi készületét! Jelentkezni az újságos pad mellett kitett lapokon lehet december 6-ig.

·   A karácsonyi készület lényeges része, hogy Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat megújítjuk. Kérjük, hogy szentgyónásaikat ne hagyják az utolsó napokra, hanem már az Advent elején végezzék el, hogy az utolsó napokban kisebb legyen a sorban állás a gyón­ta­tó­székek előtt. A gyónásra minden mi­se előtt már 10-15 perccel igyek­szünk lehetőséget biztosítani. Szí­ve­sen állunk rendelkezésre beszélgetős gyó­násra is előre egyeztetett idő­pont­ban, hogy életünk alapos átnézésével mé­lyebben újulhassunk meg.

·   December 9-én a ½10-es szent­mise vé­gén emlékezünk Szent Miklós püspökre.

·   A hittanos gyerekek karácsony előtti közös gyónása december 20-án, csütörtökön délután 2-től 4-ig lesz a templomban.

·   A Karitász és a gyerekek a Ka­rácsony előtti napokban betle­he­mes játékkal ke­resik fel az idős betegeket, akik már nem tudnak eljönni a templomba.

·   December 24-én dél­után 4 órakor kez­dődik a templom­ban a karácso­nyi pásztorjáték, mely­re minden gyereket és szülőt szeretettel várunk!

·   Karácsonyi miserend: Adventban a hétköznapi miserend megváltozik: reggel 6 (Rorate-mise) és este 6 órakor vannak szentmisék. A vasárnapi misék időpontja változatlan: 7, 9.30, 11, 18 óra.

·   December 24-én csak reggel 7 órakor lesz szentmise, az ünnepi mise Szé­csény­ben éjfélkor lesz.

·   December 25-én és 26-án a vasárnapi rend szerint lesznek a misék: Szécsényben 7, 9.30, 11, 18 óra, Pös­tény­pusz­­tán 8, Benczúrfalván 11 órakor.

·   December 30-án Szent Család vasárnapján a ½ 10-es mise kere­tében megáldjuk azokat a családokat, akik ebben az évben házasságuk kerek évfordulóját (5, 10, 15, 20, 25, 30 ...50...) ün­nepelték. Kér­jük, hogy de­cember 26-ig jelent­kez­ze­nek a sekrestyében!

·   A szilveszter esti hálaadás 18 órakor kez­dő­­dik, utána a fiatalokat évbúcsúztató mulatságra, hittanos szilveszterezésre hívjuk a hittanterembe.

·   Újév napja kötelező ünnep: Mária Isten­anya­­ságának nap­ja. Szentmisék rend­je: Szécsényben 7, 10, 18 óra. Az esti szentmise után idén is Újévi Szentségimádást tartunk. Pösténypusztán 8, Benczúrfalván 11 órakor lesz mise.

·   Vízkereszt ünnepét január 6-án, vasárnap tartjuk.

·   A házszenteléseket január 7-től kezdjük meg - jelentkez­ni a sekrestyében kitett lapokon vagy személyes meg­beszélés és időpont egyeztetés útján január 1-től lehet.

·   Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az esti szentmise elején tartjuk majd a gyertyás körme­netet. Ez az ünnep egyben a Megszentelt élet napja is – imádkozzunk szerzeteseinkért és új szerzetesi hivatásokért!

·   Február 9-én, szombaton lesz az Egyházközségi Farsangi Bál a Művelődési Házban.

·   Február 10-én vasárnap a Betegek Világnapjához kapcso­ló­dóan szolgáltatjuk ki ünne­pé­lyes keretek között az esti szent­mi­sében a Betegek Kenetét. A szentséget minden kora vagy egészségi állapota miatt rászoruló hívő felveheti, aki felkészült (gyónás, áldozás). Jelentkezni janu­ár 20-tól lehet a sekrestyében.

·   A farsangi időszak ideje Hamvazószerdán ér vé­get, amely 2002-ben febru­ár 13-án lesz.

HíRHARANG

Könyvtár-ajánló

Néhány könyv a könyvtár polcairól:

&     Helmut Harsch: Alkoholizmus – Hogyan segítsenek magukon a szenvedélybetegek, mit tehetnek értük hozzátartozóik és barátaik? A gyógyulás útja: 12 lépés, amely talpra segíti a függőségben szenvedőt, segíti a hozzátartozókat és a barátokat.

&      Bruno Ferrero: Boldog szülők – Nevelni, de hogyan? Gyakorlati útmutatás Don Bosco módszerével.

&     Pió atya breviáriuma – Pió atya gondolatai, útmutatásai az esztendő minden napjára.

&     Gene A. Getz: A férfi a Biblia tükrében – Milyen legyen a férfi a Biblia szerint? Pál apostol tükröt tart: megértő, jó vezető, józan, nem indulatos… Minden fejezethez gyakorlati feladatokat is ad az író.

º  Szülősuli – Tapasztalt, sokgyermekes házaspár által szülőknek tartott előadások és beszélgetések kazettán. Néhány érdekes téma: A gyermek Isten ajándéka, hierarchia a családban, A játékról és a nevetésről általában, Az önértékelésről, Szeretettel szeretetre nevelni, tekintély és engedelmesség, Kiengesztelődés a szülőkkel.

¹  Sacra Corona – Bátorság, hit, hűség, akarat, erő, becsület, a Lovagkirály kora. Nagysikerű történelmi magyar film gyerekeknek és felnőtteknek Szent Lászlóról, Gézáról és Salamonról.

A Könyvtár folyamatosan bővül. Az érdeklődőket minden szombaton az esti mise után, illetve vasárnap 10.30-11.00-ig várjuk.

Böngésző

Az Internethez hozzáférőknek néhány keresztény honlap, amit érdemes böngészni:

:   www.kereszteny.hu – A vadonatúj ökumenikus keresztény portál a történelmi egyházak összefogásával készül, naponta friss hírekkel, lapszemlével, fórummal, lelki táplálékkal. Tetszetős és igényes honlap.

:   www.sptm.hu – A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Mozgalom honlapja, ahol egy fiatalokból álló, élő missziós mozgalom életét ismerhetjük meg.

:   www.taize.fr – a Taize-i közösség soknyelvű honlapja, ahol magyarul is sok érdekesség olvasható a közösség által képviselt lelkiségről.

Apró hírek

§ A plébániai irodán hétfőtől péntekig 9.30-11.00 és 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy lehetőleg ezekben az időpontokban keressék lelkipásztorainkat.

§ Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

§ A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imád­kozzuk a templom­ban.

§ Minden csütörtök este a szent­mi­se után csen­des szentségimádást tar­­tunk családjainkért, gyer­me­ke­ink­ért, fiatal­ja­inkért és ha­zánk­­ért. Mindenkit hí­vunk és vá­runk, hogy kapcsolódjon be imádságunk­ba!

§ Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

§ A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti szentmisét.

§ A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnap­ján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ezeken a vasárnapokon a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

§        

Átlagos novemberi vasárnapon kb. 962 hívő, 673 felnőtt és 289 gyerek illetve fiatal vett részt templomunkban szentmisén. Szombat este 170, vasárnap reggel 150, ½ 10-kor 300, 11-kor 155, este 187 hívő volt jelen. Pöstény­pusztán 50-60, Benczúrfalván 25-35 fő jár rend­szeresen szentmisére.

§         Plébániánkon 32 csoportban összesen 637 gyermek, fiatal és felnőtt részesül hitoktatásban az idén. Korosztály szerinti megoszlásuk:

Óvodások        27 fő            7. osztály             37 fő

1. osztály         62 fő            8. osztály             48 fő

2. osztály         73 fő            Bérmálkozók        80 fő

3. osztály         64 fő            Ifjúsági hittan       20 fő

4. osztály         56 fő            Családos hittan     20 fő

5. osztály         54 fő            Felnőtt hittanok      40 fő

6. osztály         48 fő            Ministránsok        30 fő

§ Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Egyházi hozzájárulást jelenleg kb. 1400-an fizetnek Szécsényben. Összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar iránymutatásával megegyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át javasolja, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik a 2002. évre 1500 Ft egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. A hozzájárulást misék után a sekrestyében, félfogadási idő­ben az irodában, a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Jó­zsef­nél illetve a temp­lomban található csekke­ken a Takarék­szövet­kezet­nél fizethe­tik be.

§ A plébánia hit­éle­té­nek és prog­ramjainak, gyer­me­­keink és fiatal­ja­ink ne­ve­lésének, tá­bo­rai­nak, mű­emlék templomunk és más anyagi értékeink meg­őrzésének támogatá­sá­ra jött létre 1999-ben az ÉLŐ KÖVEK Alapít­vány. A hatályos törvények szerint az adományok 30%-a a személyi jövedelemadóból leírható. Kérjük a kedves testvéreket, hogy a hirdetőtáblánál kitett csekkeken keresztül továbbra is támogassák a plébánia alapítványát, melynek számlaszáma: 75700403 – 10411126.

§ A házasságra ké­szülő fiatalok és a szülők fi­gyelmét fel­hív­juk, hogy az es­kü­vő­re - az alapos készület ér­dekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián.

§ A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

NAPRAFORGÓ

Tudod-e?

Tudod-e, hogy az ajándékozás szokása régebbi eredetű, mint a karácsony liturgikus ünneplése, hiszen már a Napistent tisztelő rómaiak is megajándékozták egymást ezen a napon, a rabszolgák és az állami tisztségviselők pedig hűséges szolgálatukért jutalomban részesültek.

A kereszténységben a karácsonyi ajándékozás mélyebb értelmet nyert: mi azért ajándékozzuk meg egymást, mert Isten saját Fiával ajándékozott meg minket. Minden ajándék Őrá, „Az ajándékra”, Jézusra emlékeztet.

A karácsonyi ajándékozás szokását Luther Márton reformátorhoz vezetik vissza. Ő ugyanis 1535-ben eltörölte a Mikulás-napi ajándékozást, és attól fogva sok országban csak a karácsonyi Gyermek és a születését hirdető angyalok hoznak ajándékot.

Rejtvény

Őszi feladványaink megfejtései: Szűz Mária Jézus édesanyja. A nagyok fel­adatá­nak meg­ol­­dá­sa: az olasz tart zebrát. A kicsik rejtvényére helyes megfejtést adtak: Gubányi Zsófi és Gergő, Bagó Bálint; a nagyokéra Csordás Vera és Jónás atya. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át (Jónás atyának postázzuk).

Rejtvény a kisebbeknek:

Ez a két Mikulás épp ajándékot visz a gyerekeknek. Bár testvérek, mégis 5 apró eltérést látsz a két képen. Keresd meg őket!

 

 

 

 

Rejtvény a  nagyobbaknak:

A legendás négy testőr egy alkalommal együtt borozgatott egy fogadóban. D’Artagnan a következő kérdést tette fel társainak:

- Lássuk, ki a legtalpraesettebb köztetek: Üljetek egymás mögé a padra. Athos mögé Porthos, mögé pedig Aramis. Senki sem fordulhat hátra.

D’Artagnan a fogadóstól kért 5 kalapot, kettőn piros toll volt, hármon kék.

- Barátaim, csukjátok be a szemeteket. – folytatta – Most ebből az öt kalapból mindenkinek a fejére teszek egyet. Aki kitalálja, hogy milyen színű tolldísz van a sajátján, az nyer: a többiek fizetnek neki egy-egy kupa bort.

A kalapok kiosztása után a maradék kettőt visszaadta a fogadósnak, s a testőrök kinyithatták szemüket. Aramis megnézte, hogy a két előtte ülőn milyen kalap van, és kijelentette, hogy nem tudja, milyen színű az övé. Porthos is tanácstalan volt. Ekkor Athos vidáman felkiáltott: Tudom, milyen a kalapom!

Milyen színű kalapja volt Athosnak és hogy okoskodott?

A megoldásokat december 23-ig adjátok le a sekrestyében!

Gyermekvers

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony.
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született.

Humor

¥ Egyszer egy gazdag ember Afrikába utazott egy szafarira. Magával vitte kedvenc kutyáját is. Egy alkalommal a kutya pillangókat hajkurászva eltévedt az erdőben. Egyszer csak észrevette, hogy egy leopárd vágtat feléje, minden kétséget kizáróan azzal a szándékkal, hogy felfalja őt. Gyorsan körülnézve meglátott néhány csontot a földön. Sebtében odaugrott és jóízűen rágcsálni kezdte az egyiket. Mikor a leopárd már egész közel volt, hangosan felkiáltott:

- Hű, de finom volt ez a leopárd! Bárcsak lenne még egy hasonló példány itt a közelben!

Ezt hallva a leopárd hirtelen megállt és egyetlen ugrással az első közeli fa tetejébe mászott.

- Hú, ez meleg helyzet volt. Ez a vadállat majdnem elkapott! – sóhajtott fel megkönnyebbülten.

A szomszéd fán ülő majom látta mindezt. Gondolta, szerez egy jó pontot a leopárdnál, ha elmondja az igazságot, hátha ezután nem vadászik rá. Így is tett. A leopárd meghallva a majom elbeszélését igen dühös lett, és odaszólt neki:

- No gyere csak, ülj fel a hátamra, és nézd meg, mi a sorsa annak, aki engem lóvá mer tenni!

A kutya észrevette a dühödten közeledő leopárdot és a hátán a majmot. Rögtön megértette, hogy mi történt és gondolkodni kezdett. Gyorsan hátat fordított nekik, majd mikor már hallotta a lépteiket, hangosan megszólalt:

- Nem tudom, hol lehet ez a majom! Mindig mondtam, hogy a majmokban nem lehet megbízni. Már majdnem egy órája elküldtem, hogy kerítsen nekem még egy leopárdot és még mindig nem jött vissza!

¥ Fülét földre tapasztva fekszik egy indián az út közepén. Egy arra járó cowboy megkérdi tőle:

- Mi újság, rézbőrű?

- Nagy kocsi, hat ló húzza. Egyik ló bal hátsó lábára sántít. Bakon bajuszos fehér ember nagy fekete kalapban, mellette felesége...

- Ezt mind a földről hallod?

- Nem. Engem elgázolni fél órája!

¥ A pap becsönget egy házba. A kaputelefonon kiszól egy női hang:

- Te vagy az, angyalkám?

A pap mosolyogva visszaszól:

- Nem egészen, de ugyanaz a cég…

¥ A fiatalember háztűznézőbe megy, hogy kedvese apjával beszéljen.

- Uram, szeretném feleségül venni az ön lányát!

- A feleségemmel már beszélt?

- Igen, de ha lehet, én mégis a lányánál maradnék.

¥ A joghallgató vizsgázik:

- Mi a bigámia büntetése?

- Két anyós...

¥ Hittanosaink írták:

- A világ folyamatosan romlik. Ha így folytatják az emberek, nem sokára már világunk sem lesz.

Ima, vers, vallomás

 

Világnak kezdetétől fogva rajtunk ez nem lett vala,
hogy szűz leány fiat szülhessen
és szüzességének tüköre tisztán maradhasson,
és nekünk hírünk benne ne lehessen.
Tudjuk, látjuk őt szűz leánynak,
ki ölében tart csodálatos fiút, füröszti, mossa,
élteti, szoptatja, úgy, ahogy anya szülöttjét.
De ki légyen néki atyja,
aztat nem tudhatjuk: az az Isten, mint ismerjük.

Ó-magyar nyelvű imádság a XIV. századból (Königsbergi töredék)

Viannei Szent János a szentáldozásról

Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók. Igaz, nem vagytok azok, de szükségetek van Őrá. Ha az Úr méltó voltunkra gondolt volna, soha nem alapította volna meg a szeretet szentségét, mivel arra senki a világon nem méltó; Ő akkor szükségleteinkre gondolt, arra, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá.

Weöres Sándor: Mária

Az ítélet nem enyém, a mérleg, a bárd
nem az én kezemben, ütni nem tanultam,
csak simogatni, éheztetni sem, csak etetni,
sebezni sem, csak sebesülni, hódítani sem,
csak kérni.
A zengő csendben, a jeltelenben
álcák és nászruhák virulnak rajtam,
oroszlán és gida megosztja keblem.
A csecsemő bepiszkol, foltja nem marad,
emlőmbe karmol, vércseppjeim füzére buggyan,
híját nem érzi a duzzadó tenger.
A gyilkos vérrel freccsent, én letörlöm:
ha gyalázol, arcom el nem fordul.
Kőfal nem vagyok, mely ütést, simítást
úgy mér, ahogy rája mérik,
tűzforrás nem vagyok, mely testet és űrt
úgy mutat, ahogy eléje rémlik,
csak fészek: ahogy meleg, úgy melenget.
Ki dicsőségedben látsz pompázni engem,
gondold el: nem tőlem való;
mint neked, egyetlen kincsem a könnyem,
fiam sebe végtelen birtokom
s e világ gyötrelme kaputlan kertem.
Ölemben az élet dús-lombú fája
s ha leszakadsz és lehullsz alája,
kötényembe markol erőszakos öklöd,
fejed rönkjét térdemre döntöd,
ne félj, vigyáz rád a csend, a könny, meg én.

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről
Komolyan gondolkodnak a földek,
Az uccák biztos szerelemmel
Siető szíveket vezetnek,
Csak a szomorú szeretet latolgatja,
Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
Fa nélkül is befűl az emberektől;
De hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
S az újszülött rügyező ágakkal
Lángot rak a fázó homlokok mögé.

Ősi ír áldás

Legyen életutad járható, azt kérem számodra.

Fagyos, dermesztő napokon valakitől kapj mindig meleg szavakat. Sötét éjszakáidat telihold világítsa meg, és járható út vezessen mindig házadig, s örök hazádig.

Ha bajban vagy, Isten ne aludjon bárkádban soha. Oltalmazón borítsa föléd tenyerét, és útjaid fölfelé vezessenek. Az időjárás ne legyen ellenséged, hátszéllel járj, s a vihar ne sodorjon szakadékba. Mire az ördög észbe kap, hogy te arra jártál, már régen a mennyországban legyen otthonod!

 

ÁLDOTT, BÉKÉS
KARÁCSONYI ÜNNEPET
ÉS BOLDOG
ÚJ ÉVET
KíVÁNUNK MINDENKINEK!

 

 

éVissza a lap tetejére

éVissza a Szécsényi Harangok archívumába