Honlap Fel

 


             A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele  

2000. szeptember

 

LELKISÉG

Aki szereti életét,

elveszíti azt, aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre (Jn 12, 25). Olyan igazságról van szó, amelyet a mai világ gyakran elutasít és megvet, a lét legfőbb szem­pont­jává téve az ön­sze­re­te­tet. De a hit tanúi, akik pél­dájukkal szólnak hoz­zánk nem úgy tekintettek saját hasznuk­ra, jólétükre, túlélésükre, mint az evan­gé­liumhoz való hűségnél nagyobb érté­kek­re. Gyen­ge­ségükben is bát­ran el­len­álltak a rossznak. Törékenységükben is su­gár­zott a hit és az Úr ke­gyel­mé­nek ereje.

Kedves Testvérek! Az ér­té­kes örökség, amelyet ezek a bátor tanúságtevők ránk hagytak, minden egyház és egyházi közösség közös kincse. Olyan örökség, amely erősebb hangon szól, mint a megosztottság tényezői. A vértanúk, a hit tanúinak ökumenizmusa a legmeggyőzőbb: megjelöli a XXI. század keresztényeinek az egység útját. A húsvét fényében megélt Kereszt öröksége ez: örökség, amely gazdagítja és segíti a keresztényeket, miközben az új évezred felé haladnak. Ha büszkék vagyunk erre az örökségre, ez nem részrehajlás, még kevésbé annak a vágya, hogy elégtételt nyerjünk üldözőinktől, hanem azt akarjuk, hogy nyilvánvalóvá váljon Isten rendkívüli hatalma, amely szüntelenül működött minden időben és minden ég alatt. A magunk részéről mi is megbocsátunk, követve annyi tanú példáját, akiket akkor gyilkoltak meg, miközben imádkoztak üldözőikért.

Az éppen megkezdődött évszázadban és évezredben maradjon eleven ezeknek a testvéreinknek az emlékezete. Sőt növekedjék! Adják át nemzedékről nemzedékre, hogy kicsírázzon belőle a mély keresztény megújulás! Mint rendkívüli értékű kincset őrizzék az új évezred keresztényei és a Krisztus-tanítványok teljes egysége elérésének legyen a kovásza! Lelkemben mély meghatottsággal fejezem ki ezt a kívánságomat. Imádkozom az Úrhoz, hogy a tanúk mindent körülvevő serege segítsen bennünket, minden hívőt, hogy hasonló bátorsággal fejezhessük ki Krisztus iránti szeretetünket; Aki örökké él egyházában: mint tegnap, úgy ma, holnap és mindörökké!

(részlet II. János Pál pápa beszédéből, melyet a XX. század vértanúinak emlékére rendezett  összejövetelen mondott a Colosseumban)

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK

Nyári táboraink

Kupa!

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a Ferences Ministráns Találkozó és Kupa. A készülődést mi már szeptember óta elkezdtük. Mi, a szécsényi ministránsok eddig még  mindig részt vettünk a kupán. Természetesen nem csak a játék kedvéért megyünk Esztergomba, hanem azért is, hogy jókat szórakozzunk és együtt lehessünk a többi ministránssal. Hiszen nem a győzelem a fontos, hanem a játék. Mint tavaly, most sem csak a szécsényi ministránscsapat indult útnak, hanem Pösténypusztáról is jöttek ministránsok.

2000. június 18-án, vasárnap délben indultunk el Esztergomba. Budapestre érve a budai ministránsokkal közös busszal utaztunk tovább, s így együtt érkeztünk Esztergomba. Idén is az ország minden tájáról jöttek csapatok, sőt most először Kárpátaljáról is voltak résztvevők Jónás atya vezetésével.

Szálláshelyünk most is, mint máskor, a ferences gimnáziumban volt, ahol eddig mindig jól éreztük magunkat.  A változatos program állandó része volt a mindennapi szentmise és a közös imádságok.

Érkezésünk után, még vasárnap este, külön, korosztályonkénti kiránduláson vehettünk részt, melyet a kolostor udvarán imádság zárt le.

Másnap foci volt a program, este pedig a tornateremben nagy, vidám vetélkedő.

A keddi napon a mintegy 150 fős ministránssereg túrán vett részt, melynek célja a hegyen lévő Vaskapu volt, és az, hogy itt jó nagyot játsszunk: métázzunk, focizzunk és számháborúzzunk. Bár a túra nagyon kimerítő volt, de megérte, mert a Vaskaputól a kilátás nagyon szép. A közös ebéd után a strandot vettük célba, ahol igazán felüdülhettünk. Este korosztályonkénti beszélgetés volt a hivatásról.

A szerdai napon következtek a döntők. A kilenc induló közül mindkét kis csapatunk bekerült a legjobb négy közé, így mindenki feszülten várta, hogy elkezdődjenek a várva-várt mérkőzések. Az elődöntőben csapatunk a budai gárdával állt ki. Ellenfelünk a múlt évben megnyerte a kupát, ez egy kissé lehangoló volt, de idén sikerült visszavágni a tavalyi vereségért. A döntőben aztán a pasaré­ti­e­ken is túl­jutva mi vittük el a ku­pát szép két gól­lal. Má­sik kis csa­pa­tunk végül a ne­gye­dik helyet sze­­rezte meg, be­csü­­lettel helytállva, s a nagyok is ki­tet­tek ma­gukért: ők ne­gye­­di­kek lettek kor­osztályukban, ahol játékukért és sport­sze­rűségükért fair play díjat kaptak. A nagyok kupáját a kárpátaljai csapat vihette haza. További sikerünk, hogy Bozsó Gábor a kicsik tizenegyes rúgó versenyén az első helyezést érte el.

A fáradságos meccsek után következett a felüdülés, jó kiadós ebéd.  Délután a templomban vehettük át a kupát és a díjakat. A kupa, vándor kupa, így a tavalyi győztes Buda csapatkapitányától Rácz Csaba vehette azt át, s mellé a sok csokit.

A délután a szigeti sportpályán folytatódott, ahol a ferences testvérek és a ministránsválogatott 3:3-as döntetlent játszott, majd este vidám tábortűz zárta a fárasztó és izgalmakkal teli napot.

A csütörtöki napon városnézés, strand és foci volt a program. A városnézésen megtekinthettük a bazilikát, a régi várromot, a lerombolt hidat és még sok más érdekességet.

Hazafele úgyszintén a budaiakkal utaztunk együtt egészen Budapestig. Este 7 óra volt, mikor megérkeztünk Szécsénybe a kupával együtt, melyet – ha nem is lesz könnyű dolgunk, - szeretnénk jövőre is elhozni.

Sztrémi Gábor

A negyedikesek tábora Perőcsényben

Július 3-án reggel 6 órakor a vasútállomáson gyülekezett 23 gyerek, kísérőink és vezetőnk, Márió atya. Vonattal, majd busszal mentünk Perőcsénybe.

Izgatottan vártuk, hogy odaérjünk a tábor helyére. Szállásunk egy kis parasztházban volt. Mikor odaértünk, lementünk a focipályára és jót fociztunk, métáztunk. Délután hegyet másztunk, majd miután „haza” érkeztünk, misén vettünk részt, ami később sem maradt el egy napon sem. Hogy a hasunk se maradjon üresen, arról Borika néni és Ica néni gondoskodott. Este tábortűz volt, ahol jeleneteket adtunk elő a Szentírásból, majd mindenki húzott egy nevet a jelenlevők közül és arra őrangyalként kellett vigyáznia. Másnap reggel gyalog indultunk el a kemencei strandra. Megérkezésünkkor alig vártuk, hogy lehűtsük magunkat a jó hideg vízben. Mindenki örült a víznek, amiben jót játszottunk, fürödtünk, a táborban pedig már várt a finom meleg vacsora, amit ismét tábortűz követett. Szerdán sorverseny, vetélkedő volt a focipályán. Minden este nagyon fáradtan, de jókedvűen feküdtünk le. Az utolsó napon meglepetés feladatok vártak Márió atyáékra, amit a nagylányok állítottak össze. Nagyon szórakoztató volt. Csütörtök este sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Köszönjük a nagyok gondoskodását, Borika és Ica néni munkáját, Márió atyának a tábor megszervezését és lebonyolítását. A sok szép emlék alapján már most várjuk az elkövetkező táborokat.

Gajzinger Mónika

ZánKAPU

A katolikus Egyház igazán kitett magáért ebben a jubileumi évben. Csupa nívós, hagyományőrző (és újító) rendezvényre került sor. Mindezek rendszerint elég távol voltak tőlünk de próbáltuk őket a saját közösségünkön be­lül megjele­ní­te­ni. Pl.: a Jubi­le­umi Kapu meg­nyitása, a kien­ges­ztelődés. De "most van a le­he­tőség hogy együtt 3000 ka­to­likus fiatallal ünnepelj és át­lépd a re­mény ka­puját!" - hirdették a zánkai Kato­likus Nagytábor "reklám­ter­mé­ke­i­"­. Ezt érdemes lesz megnézni! - ez már az én gondolatom volt. Lám a katolikus Egyház a fiatalokat (is) meg akarja célozni evangelizációjával.

A KIM (Katolikus Ifjúsági Mozgalom) munkája igazán figyelemreméltó. Megszervezni ennyi embernek egy ilyen minőségű tábort beleértve az előzetes szervezési munkát és színvonalas programok biztosítását.

Szóval ennyit elöljáróban, nézzük a tábort magát. Az időpont 2000. június 26-30. A helyszín a Balaton-part. Már a fogadtatás is jól szervezett és olajozott. Kanárisárga mellénybe öltözött RENDEZŐk vezettek el minket a vasútállomásról a tábor területére. Itt mindenki megkapta "életmentő tasakját", amin szerepelt a neve, benne az ebédjegye és a részvételét igazoló lap. Ez a nyakba akasztható dolog valóban nélkülözhetetlen volt az egész tábor ideje alatt. A tábor szervezői  naponta megjelenő újságot adtak ki Zánkapu címmel, jelképezve a Remény kapuját (Zsolt 118,20) és a színhelyet.  Természetesen járt a tábori póló és a Pestre menő különvonat jegye, amivel majd a tábor végén a katolikus nagygyűlésre mehetünk. Na de kezdjük az elején.

Egy zarándoklattal kezdtük a tábort, ami emlékeztetett arra hogy egyházunk - és benne mi is - földi életünk során vándorok vagyunk és zarándokutat járunk: az Életet. Mise, sajátos alapkőletétel és katekizmus (tanítás az Egyház küldetéséről) zárta az estét.

Minden egyes napot mise kezdett, "pásztoraink" celebrálásával. Csak néhány név a misézők közül: Spányi Antal, Várszegi Asztrik, Konkoly István stb. A tábor minden egyes napjának meg volt a maga témája, amiről a délelőtti katekizmus szólt. Egy-két érdekesebb téma: bűnbánat, kiengesztelődés, hit-elmélyítés, remény stb. Ezeket a tanításokat mindig püspök vagy valamelyik közismert és méltán népszerű pap tartotta  (Barsi Balázs, Varga László, Balás Béla). Hogy az elmondottak élővé váljanak, kiscsoportos beszélgetések következtek, ahol mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy megossza a saját véleményét másokkal. Minden "kisközi"-nek saját vezetője volt, aki megadta az instrukciókat.

Mindig volt némi szabadidő, amit ott tölthettél el, ahol akartál. Többféle lehetőség kínálkozott: fuldoklás a Balatonban, hassüttetés a mezőn, egy óra az Úrral a külön erre a célra kialakított kápolnában, lelki nagytakarítás egy lelkivezető segítségével (vagyis gyónás), stb. Ezután fa­kultatív programok következtek, ahol a lehetőségek vég­telen tárháza mutatkozott a keresztény párkapcsolatok ho­gyanjától (Varga Péter: "Spielhózni") a börtönviselt papokon keresztül, a katolikus médiáig és az elhívásig.

Az egyes napokat koncert (népzene - könnyűzene - dzsessz - komolyzene) és / vagy játék, előadás zárta.

Az ellátás nagyszerű volt, általában az ismerősökkel kerülhettél egy szobába. Az étkezések kötött időpontban és két különböző vendéglőben történtek. A tábor hatalmas területen fekszik, többféle sportlehetőségeket nyújtva, amelyeket bele is szőttek a programba. A szécsényiek harmadik helyezést értek el a focibajnokságon.

Ez az öt nap nagyon nagy békében és szeretetben telt el. Én csak egy szépséghibáját éreztem az egésznek. A 3000 meghívottból és "jelentkezőből" mindössze alig a fele; 1350 fiatal jött el. Kétlem, hogy ennyien lennénk összesen. A vezetőink hívtak ünnepelni és nem tudni mikor lesz legközelebb ilyen lehetőség.

Mindazonáltal nem hagyhatom ki a köszönetnyilvánítást.  Szeretnénk megköszönni a szécsényi plébániaközösségnek, az összes itt lévő testvérnek, hogy lehetőséget adtak a közös remény keresésére, amely MI vagyunk. Köszönet még a Katolikus Egyháznak, a KIM - nek, az összes előadónak és azoknak akik bármennyit is szerveztek ezen a táboron. Az Úr áldjon meg titeket!

Végezetül két cím, ha bárki csatlakozni kíván:

A váci referens: Gáspár István 3064 Szurdokpüspöki Béke utca 1., 06/32-473-023, mzperx@nograd.net

KIM központ: 1053 Bp., Veres Pálné utca 10. 06/1-484-07-34, kim@katolikus.hu, honlap: www.kim.­katolikus­.hu

Csordás Bálint

Hogyan szervezzünk JÓ tábort

Ez is lehetett volna a jelmondata az idei 8. osztályosoknak szervezett tábornak, amelyet július 10-14. között Perőcsényben tartottunk. Márió testvér idén először csillogtatta meg táborszervező tehetségét Szécsényben.

Legfontosabbnak azt a szempontot tartjuk, hogy jó társaságot hozzunk össze. Ebben Márió testvér sokat segített azzal, hogy minden hittanoshoz személyesen is elment tájékoztatást adni a táborról. Ha ezt a célunkat elértük, akkor jó hangulata lesz a tábornak. Elősegíthette volna még a napfényes idő is, de ebből sajnos csak kevés jutott. De ezt pótolta a lelkesedésünk és az izgalmas vetélkedő, amiben egész évi tudásunkat is összemérhettük. A pihenés és a közös programok alatt lehetőségünk nyílt a közösségépítésre. A nem titkolt cél az volt, hogy jobban megismerjük és megszeressük egymást. Az esti beszélgetések, énekek és játékok által ezek valóra is válhattak. Az utolsó esti tábortűznél vidám jeleneteknek lehettünk tanúi, így például beleélhettük magunkat egy szobrász helyébe. Próbatétel is volt ez a tábor, ugyanis a mások megértése, elfogadása, a másokhoz való alkalmazkodás nem volt mindig könnyű feladat. A programban az idén is szerepelt a táborok általános velejárója, a 30 km-es túlélőtúra, a mindennapi méta, mely edzésben tartott, a pizzázás, valamint a jeges medence átúszása és a tüdőgyulladást biztosító "Fagyi az esőben" produkció. Ha néha fáradtak is voltunk, a mindennapi gitáros mise emlékeztetett rá, hogy Isten mindig velünk van és vigyáz ránk. A minket kísérő konyhatündérek (Ica néni és Borika néni) finom ételekkel kényeztettek el bennünket. Ági, aki kísérőként jött velünk, minden programban úgy vett részt, mint mi, így azt éreztük, hogy ő is mint hittanos van köztünk.

Ezen az öt napon jó volt kiszakadni a szürke hétköznapokból, így mindenki felüdült testben, lélekben és a szívében egy újabb emlékkel tért haza.

Szeretnénk megköszönni Áginak a gitározást és Márió testvérnek, hogy megszervezte nekünk ezt a felejthetetlen tábort.

Csordás Veronika és Bagó Veronika

Jubilate 2000 – a bodonyi tábor

Az ötödikesek és hetedikesek táborára július 15-től 21-ig került sor a Mátra lábainál, Bodonyban.

Az időjárás sajnos nem nekünk kedvezett, mert igen gyakran eleredt az eső. Buszunkkal a bodonyi plébániára megérkezve igyekeztünk minél előbb elfoglalni helyünket, és vártuk a programokat. A bevezető beszélgetés, bemutatkozás után vezetőink csoportokra osztottak bennünket. Mindegyik csoportnak megvolt a maga napi feladata, mosogatás, bevásárlás, takarítás, főzés vagy terítés.

Első nap, szombaton, az elhelyezkedés után játékos sorversennyel „kedveskedett” nekünk Györgyi és Györesz, két kísérőnk. A versenyen volt pókjárás, talicskázás, lufivadászat és egyéb vidám feladatok.

Másnap, a vasárnapi mise után a rossz idő miatt benti, vidám közösségi játékokkal foglaltuk el magunkat. Harmadik nap, mivel már jobb időnk volt, egy kis túrát tettünk a közeli erdőben, ahol két számháborút is vívtunk.

A következő nap végre napsütéses időben indultunk el, hogy megmásszuk a Kékest. Túránk közepe táján azonban a jó időt csepegő, majd szakadó eső váltotta fel. Mégis hajthatatlanok voltunk és meggyőztük Zalán atyát, hogy menjünk fel a csúcsra. A hideg szélben és az esőben bőrig ázva már-már elfogyott az erőnk, és bizony jól jött a bíztatás, amit a sok baráttól kaptunk. Nagy nehezen, csuromvizesen felértünk a csúcsra, ahol meglepetésünkre egy vendéglőbe tértünk be – itt forró levest, túróstésztát és forró teát kaptunk. Visszaérkezve Bodonyba jól esett az újra kisütő nap melege, így még a focipályára is kimentünk.

A következő napon, szerdán, Zalán atya vezetésével lelkinapot tartottunk, ami mindenkire ráfért. Ez a templomban volt, ahol Istennel való személyes kapcsolatunkról, belső lelkivilágunkról beszélgettünk, keresve a jót magunkban és egymásban, végül pedig imádkoztunk egymásért. A délutáni foci után este tábortüzet gyújtottunk, ahol mindennapi esti mesénket, a Sátánármányos­parázsvarázs­pokolikőr­puncs­pancs­lódító­bódítókát olvastuk (Michael Ende), majd népdalokat énekeltünk. Az utolsó napon a mese alapján zajlott az akadályverseny, amelynek eredményhirdetése után az is kiderült, hogy ki kinek volt a héten az őrangyalkája. Az ünnepi befejezéshez jégkrémet és külön erre a táborra készült „Jubilate 2000” feliratú pólót kaptunk, amelynek mindenki nagyon örült. A tábori neveket pedig jelvényeinkre írtuk fel.

Nehezen vettünk búcsút Bodonytól, és az ott szerzett sok jó baráttól. Ezért a szuper táborért köszönetet mondunk Zalán atyának az összes kísérőnek, Marcinak, Györesz­nek és Györgyinek a nagy figyelemért, gondoskodásért, amit adtak nekünk. Nemcsak élményekben, de lelkiekben is gazdagon tértünk haza.

Vaskor Viki

Bérmálkozásra készülők tábora

Idén a bérmálkozásra készülők augusztus 7. és 11. között tá­bo­roztak Nógrádon, nagy lét­számban.

A helyi plébánián volt a szállásunk szép környezetben, ahonnan a várra is ráláthattunk. A tábor célját a lelki prog­ra­mok­ban való elmélyülés illetve a közös játék alkotta – ennek jegyében telt el az egész hét.

Kedden és csütörtökön lelki napot tartottunk, az előadások, a csoportos beszélgetések és a személyes elmélkedések segítettek abban, hogy jobban megismerjük magunkat, és hitünket elmélyítsük. Azt hiszem, ez mindannyiunk javára vált, és csak erősített a lelki életben. Minden nap volt szentmisénk, és voltak különféle érdekes programok is, pl. diameditáció.

A lelki programok mellett túráztunk is, voltunk strandon, megnéztük a várat, és játékokban sem volt hiány. Mindez még mozgalmasabbá tette a tábort, hogy aztán legyen mit kipihenni. Az esti tábortüzek felmelegítettek mindenkit lelkileg és testileg egyaránt. Az összetartást az is növelte, hogy a csoportok együtt végezték a szükséges házimunkákat. Az őrangyalos játék is közelebb hozott egymáshoz minket. A legfontosabb pedig az volt ebben az öt napban, hogy jobban megismerhettük egymást, és bár sokan fenntartásokkal érkeztek a táborba, végül azt hiszem, mindenki jól érezte magát és sokan köszöntek el így: „Jövőre is eljövök!”

Szabó Adrienn

Családos tábor – Nógrád 2000

Az egész a februári Plébániai Családi Napra való meghívással, és az azon való részvétellel kezdődött. Amikor Erika szólt, hogy a nyáron családi táborba lehet menni, úgy éreztük, ez már a folytatás, ahol olyan családokkal ismerkedhetünk meg közelebbről, akikkel minden vasárnap találkozunk a templomban, de egymást megszólítani nem merjük.

A táborban való részvételi lehetőségre igent mondtunk, és kíváncsisággal, "félelemmel" vártuk a napot az indulásra. Nem tudtuk, mit fogunk csinálni, kivel fogunk együtt lakni. Nagy volt az izgalom, hisz lesznek olyanok, akik már részt vettek ilyen táborban, sőt a családos hittan résztvevői, és ott lesznek azok is, akik csak szeretnének ennek a közösségnek tagjai lenni.

2000. augusztus 15-én, aztán megérkeztünk Nógrádra. A táborozók többsége vonattal, a kényelmesek autóval érkeztek. Zalán atya, 9 család, és két lány (Gyenes Melinda és Takács Tímea) gyermekeink mellé segíteni. Ezután mindenki elfoglalta helyét (sikerült a házon belül együtt lenni), és feltöltöttük az éléskamrát. Györgyike ismertette velünk, hogy  minden feladatot közösen fogunk végezni, ami a 42 fős nagy család ellátásához szükséges. Ő még itthon elkészítette a beosztást - két-két családonként, kik vásárolnak be, kik főznek, mosogatnak, takarítanak - naponként. Mindenkire mindenhol sor került. Ez így nagyon jónak bizonyult, de nemcsak a felelősök dolgoztak, hanem egymást segítve végeztük a feladatokat, ami még jobbá tette az együttlétet, és öröm volt a munka.

Az első közösen elfogyasztott ebéd után megkezdődtek a beszélgetéseink, Erika és Juci vezetésével. Ők már tavasszal elkezdték felkészülésüket, rengeteget olvastak István király munkásságáról, a keresztény állam megalapításáról, gondolatairól, döntéseiről. A vezérfonal így szorosan kapcsolódott a Millenniumhoz: „Ezeréves kincsünk a keresztény család”.

Minden beszélgetésünk István király tetteinek ismertetésével kezdődött, milyen értékek voltak fontosak számára, milyen döntéseket hozott, a külső kapcsolatai hogyan alakultak, milyen szempontok szerint nevelte gyermekét. Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy Ő akár minden köteléket elszakítva képes volt vállalni a keresztény állam megalapítását, akár még úgy is, hogy anyja lakóhelyét megtámadja. Sok olyat hallottunk, amikről eddig nem volt ismeretünk, köszönjük.

A gondolatébresztők után, minden házaspár keresett magának egy nyugodt helyet, ahol megbeszélhette, hogy a családjuk számára mik a fontosak (munka, megélhetés, családi együttlét, egyház, ima, kényelem, lelki fejlődés, stb.), hogyan hozzák meg döntéseiket, merik-e vállalni munkahelyükön, a mindennapi élet során kereszténységüket, kapcsolataikat hogyan ala­kít­ják, vannak-e barátaik, milyen értékek fontosak családjaik számára a gyereknevelésben.

Minden házaspár számára "furcsa" feladat volt ez, hiszen ezek olyan témák, ame­lyek­ről nem mindennap gondolkodunk el, de csak a kezdet nehéz. Kaptunk egy kis házat, valamint egy kis követ, amely­re  rá­je­gyez­hettük azt a szentírás részletet, ami szá­munk­ra fontos és irányadó. 

Aztán egymást meghallgatva, egymástól tanulva megbeszéltük, hogy családjainkban mindez hogyan történik. Nagyon jó volt, hogy mindenki őszintén szólt, hibáit és gyengeségeit is feltárta. Sánta Zsolti segítségével sokat énekeltünk: áldottuk az Urat.

Míg apák és anyák fontos dolgokról beszélgettek, a gyerekekkel Melinda és Timi foglalkozott. Köszönjük nekik, hogy vigyáztak rájuk, lefoglalták őket, játszottak velük!

A lelki épülés mellett, volt idő játékra, sportra, egész napos strandolásra, pihenésre (ebéd utáni "ejtőzésre"), és még Nógrád várát is elfoglaltuk. Péntek délután aztán családjaink is vetélkedhettek, volt nagy izgalom, sírás és nevetés.

Minden nap szentmisével vagy szentségimádással zárult, ahol volt lehetőségünk hálát adni Istennek.

A vacsorák után aztán tábortüzet gyújtottunk, be­szél­gettünk, énekeltünk. Az utolsó estén mindenki elmondhatta, hogyan érezte magát, mi volt a jó, és szerinte min lehetne változtatni, hogy még jobb legyen. Ekkor megfogalmazódott: a táborral ne érjenek véget az együttlétek! Halljuk meg a hívó szót, még akkor is, ha nem hangzik el!

Aztán elérkezett a szombat, amelyet TITOK övezett. A búcsúzásra gondolni nagyon nehéz volt. A reggeli és félig-meddigi összepakolás után tábort záró szentmisére gyülekeztünk. Gyermekeink rejtegettek, titkolóztak. A templomban aztán fény derült a titokra. Zalán atya összefoglalta a tábor tapasztalatait, hogy milyen fontos a házastársak kapcsolata és az előzze meg a szülő-gyermek kapcsolatot. Imádkoztunk házastársainkért, megköszönve Istennek, hogy Ő (a házastársam) az enyém, és kérve, hogy Őt (Istent) szeretve egymást szeressük és a szent törvényei szerint  élhessünk. Megújítottuk eskünket.

Aztán házasságunk gyümölcsei, a gyermekek elmondták, hogy miért szeretnek a családban élni, és  ajándékokkal kedveskedtek. Nagyon megható volt. Számunkra kiderült az is, hogy míg mi fontos dolgokról beszélgettünk, Ők is hasonlóképpen tettek. Ezután Zalán atya megáldotta családjainkat, s emlékül kis képet vihettünk magunkkal.

A szentmise után az utolsó közös ebéd készületei kezdődtek el, még mindig titkokkal. Nem teríthettünk, a konyhában sem tüsténkedhettünk. Csak a szervezők vehettek részt az előkészületekben. Az ebéd aztán gyönyörűen megterített asztallal várt, színes papírvirágokkal, külön ülésrenddel (a házastársak két szív együttese elé ültek). Igazán ünnepi ebéd volt!

Az elválás és búcsúzás nagyon nehéz volt, igazán jól éreztük magunkat!

Köszönjük Istennek, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik időt, kényelmet feláldozva ilyen közösségépítő tábort szerveznek!

Szeréminé L. Zs.

XV. Ifjúsági Világtalálkozó – Róma, 2000

1985 virágvasárnapján a világ minden tájáról érkezett fiatalok előtt hirdette meg Rómában II. János Pál pápa az Ifjúsági Világtalálkozók kezdetét, s azóta kétévente hívja a világ fiataljait ezekre az összejövetelekre. A XV. Ifjúsági Világtalálkozó sorrendben a nyolcadik nemzetközi összejövetel volt a világ katolikus ifjúsága számára: a fiatalok itt a pápával együtt élhetik meg hitüket, az ő tanítását kapják és viszik haza országaikba, mindegy, hogy más nyelvet, beszélnek, más a bőrük színe, de egyben azonosak a Krisztushoz és az egyházhoz való ragaszkodásukban.

Én is azok közé a szerencsés fiatalok közé tartozok, akik részt vehettek ezen a csodálatos eseményen. Az idei találkozó helyszíne nem is lehetett más, mint Róma, a Jubileumi évben ez az a hely, ahova a zarándokok a legnagyobb számban utaznak. Így mi is fiatalok zarándokokká váltunk, egymásra voltunk szorulva egymásért, Krisztusért. Egy szívvel-lélekkel készültünk már hónapok óta, hogy abban a tudatban lépjük át a Szent Kaput, hogy a rajta való áthaladás megújítja a Krisztusba vetett hitünket.

A Szentatya az idei találkozó jelmondatául Szent János evangéliumának kezdetét választotta: „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott” (Jn 1,14). Az ifjúság jubileuma: a hit átadása és igenlése. Mi, fiatalok a harmadik évezred elején arra kaptunk meghívást, hogy felismerjük hitüket, a testté lett Igébe vetett hitünket és azt továbbítsuk kortársainknak. Csak ez a hit mentheti meg a világot.

A találkozót megelőzte egy előtalálkozó is augusztus 10-től. Ezen sajnos én nem tudtam részt venni.

A találkozót a pápa nyitotta meg. A sok fiatal miatt két részre bomlott a nyitány. Az olasz fiatalok – mintegy 600 ezren – augusztus 15-én 16 órakor a Lateráni bazilika előtti téren gyülekeztek, míg a vendég fiatalok – kb. 900 ezren – a Szent Péter bazilika előtti téren. A pápa 18 órakor érkezett a Lateráni (Szt. János) bazilika elé. Ott köszöntötte az olasz fiatalokat, akik lehetővé tették hogy ott, Rómában lehet az a rengeteg fiatal. Miután ott ünnepélyesen megnyitotta a találkozót, átjött a Szt. Péter térre, ahol köszöntött minket, vendég fiatalokat is.

A következő napok programja mindenkinek eltérő volt, de voltak azonos programok is. A fiatalokat 3 nagy csoportra osztották és a következő 3 napon a programok forgószínpad módjára működtek. Első nap a Jubileumi Zarándoklat napja volt, amikor „elzarándokoltunk” a Szt. Péter bazilikába és átléptünk a Szent Kapun. Ezen a napon a Circo Massimo-n volt szentmise a zarándokoknak, így nyerhettük el a teljes búcsút, a Jézussal való közvetlen találkozásban. A másik két napon délelőtt katekézis volt, amin mi, magyarok (kb. 2000 magyar fiatal), közösen vettünk részt. Az előadásokat Balás Béla püspök atya tartotta. Közös program volt még a nemzetközi keresztút, melyet a császári fórumoktól a Co­losseumig tartó úton ren­deztek meg.

A csoportok a szabad időben saját programot csinálhattak: Róma nevezetességeit néztük meg és el­za­rán­dokoltunk a katakombákhoz is. Esténként Róma különböző pontjain ki-ki különböző kulturális rendezvényeken vehetett részt (pl.: koncertek, előadások).

A szombati nap közös virrasztás volt, amelyen a Szentatya is részt vett. Az egyetem, ahol a virrasztást tartották, kb. 15 km-re van a metró végállomásától, így a zarándok fiatalok gyalog indultak neki a nagy útnak. Mikor mi megérkeztünk (16 óra) már az egész terület tele volt fiatalokkal, no meg hálózsákokkal, hisz mindenki a szabad ég alatt töltötte az éjszakát. Az esős tájakról érkezettek lehet, hogy féltek, hogy megáznak, de ez Rómában ritkaság. Az esti vigíliára a pápa helikopteren érkezett. A közös ünneplés után tűzijáték zárta az estét, majd ki-ki belebújt hálózsákjába, hogy másnap kipihenve vegyen részt a záró szentmisén. Vasárnap 830-kor kezdődött a szentmise, melynek végén, a pápa áldása után ki-ki haza indult.

Talán sokan kérdezik magukban, főleg a fiatalok, hogy mi ebben az ifjúsági világtalálkozóban a különleges. Egy jól összeállított program? Az megvan egy osztálykiránduláson is. A szórakozási lehetőségek tömkelege? Az megvan mondjuk egy diákszigeti héten is. E találkozó célja nem a vakációzás, hanem hogy a világ ifjúsága megújuljon Krisztus kétezer éves üdvözítő, megváltó szeretetében. Ezt az egységet, a szeretet egységét csak az élheti át igazán, aki látta és tapasztalta. Megpróbálok egy két példát írni rá.

A becslések szerint kb. 2,2 millió fiatal vett részt a záró szentmisén. Pontosan itt lehetett igazán tapasztalni a Krisztus és a pápa iránt érzett szeretetet, mikor a 2 millió ember egyszerre kiabálta, a pápa érkezésekor, hogy „John Paul II., We love you”, és együtt énekelte a találkozó himnuszát. A pápa nagyon szereti a fiatalokat. Elmondta, hogy amikor a fiatalok közé megy, ő maga is fiatal lesz. És hogy a pápa mennyire lett fiatal azt akkor láttuk, mikor a találkozó himnuszára ő is velünk együtt lengette a kezét a levegőben. Sok ilyen élményt fel tudnék még sorolni, de már csak egyet írok le, ami szerintem a szeretet egyik legkifejezőbb esete.

Mikor vége lett a záró szentmisének, a fiatalok sorra hagyták el a területet, hogy haza induljanak szeretteikhez. Az egyetemtől kb. 2 km-re volt az a buszpályaudvar, ahonnan a fiatalokat a metróállomáshoz szállították. Itt rengeteg fiatal várakozott, hogy melyik buszra szállhat fel, így igen nagy volt a tolakodás. Egy-egy buszra legalább kétszer annyian szálltak fel, mint ami a megengedett. Végül nagy nehezen mi is felszálltunk és elindultunk. Mikor kinéztem az ablakon, láttam egy fiatal lányt, akinek az arcán már látszott a fáradság, de ennek ellenére is integetett nekünk. Ekkor éreztem igazán, hogy teljesen mindegy, hogy te ki is vagy, - a lényeg, hogy ott vagy, mert itt az emberek igazán szeretik egymást. És ezt a feltétel nélküli szeretetet csak Jézusból meríthetik.

Szabó Gábor

50 éve történt…

1950. július 31-én éjfél előtt a szécsényi ferences kolostor lakóit teherautókon elhurcolták, gyűjtőrendházba vitték, majd öt hét után szélnek eresztették őket. Szécsényben a kolostor negyven évre szerzetesek nélkül maradt.

Erről a szomorú eseményről emlékeztünk meg az 50. évfordulón, 2000. július 30-án délután a Művelődési Ház kamaratermében, majd az esti szentmisén.

A megemlékezést Várnai Jakab atya, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány vezetője nyitotta meg, majd a termet és az előteret zsúfolásig megtöltő mintegy 250 résztvevő számára Varga Kapisztrán atya, a pasaréti ház gvardiánja, a növendékek magisztere tartott ünnepi előadást a feloszlatás történelmi, politikai hátteréről, a szerzetesség-ellenes ideológia gyökereiről. A megemlékezésen jelen volt számos ferences testvér az ország különböző részeiből, köztük, Posta Benjamin atya, aki novíciusként élte át az elhurcolást. Sajnos Ignác atya, Töhötöm atya, Boldizsár testvér egészségi állapotuk miatt nem vállalhatták az utazást és a fáradalmakat, de szeretettel imádkoztak értünk, s mi értük.

Az esti, ünnepi szentmisét Paskai László bíboros, Esztergom-budapesti érsek mutatta be számos vendég jelenlétében. A misét és az azt követő szentségimádást Déri András karnagy vezetésével a pasaréti ferences templom Szent Antal kórusa tette énekével még szebbé, emelkedettebbé.

A szentmise után a vendégek megtekinthették a novícius testvérek által Wass Albert: Üzenet haza című költeménye alapján készített kiállítását a csigalépcső, az első emeleti folyosó és a Rákóczi terem környékén. A megemlékezést és az együttlétet a kolostor folyosóin rendezett agapé zárta, melynek elkészítésében a Karitász csoport volt segítségünkre.

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

A képviselőtestület hírei

A képviselőtestület munkájáról

A Képviselőtestület június 14-i találkozójának elméleti részében az egyesületek és a mozgalmak Egyházban betöltött szerepéről beszélgettünk Tomka Ferenc Új evangelizáció című könyve alapján: az Egyház maga is közösség, ahol a kisközösségek otthonra lelhetnek. Attól keresztény egy közösség, ha a középpontjában Krisztus áll, tagjai törekszenek az életszentségre, a csoport bekapcsolódik a helyi egyházközség életébe és működése nyitott. Az Egyháznak az élő, elkötelezett lelkiségi mozgalmak fontosak, azok öntevékeny élete a keresztény élet iskolája.

A gyakorlati részben értékeltük a tavaszi programokat, majd áttekintettük a nyári teendőket, jubileumi programokat és azok tartalmassá tételéhez szükséges feladatokat.

A következő ülés szeptember folyamán lesz.

A nyár folyamán elkészült a Domina kápolna tartós felújítása: az új tető, a tartós lélegző vakolat, az új felirat. A szentélyben a liturgikus tér rendezéséhez az új dobogó, székek és szőnyeg készült. A szentkúti ház bérleti szerződésében vállalt kötelezettségekhez, egy vizesblokk kiépítéséhez a ház kertjében egy tartályt helyeztünk el és a fürdő kiépítése is ősszel elkészül. Sikerült a kertet is rendbe tenni. Köszönjük a segítők munkáját!

Reményünk van arra, hogy a jövőben egy a templomhoz közeli kocsiszínben hosszútávra sikerül új szállást és mosakodási lehetőséget kialakítani zarándokaink részére a pünkösdi és a nagyboldogasszonyi búcsúk idejére. A munkákhoz a szécsényi hívek segítségére is nagyban számítunk majd.

Templomunkban a kórus alatti rész egyik oldalán a meglévő gyóntatószék átalakításával tágasabb gyóntatóhelyiséget alakítunk ki az ősz folyamán, ahol az idősebbek le tudnak ülni és lehetőség nyílik személyesebb szentgyónás végzésére. Természetesen a kórusfeljáró (csigalépcső) oldalán a meglévő, hagyományos gyóntatószékben továbbra is lehetőség lesz szentgyónást végezni.

Közlemény

A Magyar Cserkészszövetség Alapszabálya szerint a cserkészet önkéntes, politikamentes, vallásos ifjúságnevelő szervezet, melynek célja, hogy a fiatalok lelki, szellemi és fizikai adottságaikat kifejlesztve, jellemes egyéniségként a helyi közösségnek, a nemzetnek, az emberiségnek értékes és hasznos tagjai legyenek. A cserkészet alapelve: Istenhitre alapozott neveléssel rávezetni a fiatalokat a lelki és szellemi értékek megbecsülésére, életükben és környezetükben azok megvalósítására. (lsd. MCSSZ Alaszabálya)

A szövetségtől Boros Gyevi Imre plébános atya kérésére 1990 decemberében kapott működési engedélyt a plébánián újjáalakult a Bárkányi János ferences atyáról elnevezett csapat, melynek Fenntartója így a Plébánia lett.

A plébánia ezzel - a MCSSZ Alapszabálya szerint - vállalta a fenti célkitűzések megvalósításához a csapat munkájának biztosítását, működésükhöz az erkölcsi és az anyagi feltételek megteremtését, s egyben mindezért a felelősséget.

Az elmúlt években a plébánia igyekezett e kötelezettségének eleget tenni a csapat és a cserkészotthonként használt ház fenntartásával, a programok anyagi és szellemi támogatásával.

Jónás és Márió atyával, mint parancsnokokkal fő feladatunknak tekintettük, hogy a fenti alapelvek megtartásával a csapatot a plébániaközösség fontos és szerves részeként segítsük, a célkitűzések megvalósításában támogassuk.

Sajnos a csapat részéről ezek az erőfeszítések az elmúlt években nem találtak megértésre.

Mivel parancsnokként Márió atya már nem tudta a csapatot egységbe fogni, a kialakult helyzetben, a rendezés és a jövőbeni, a célkitűzések szerinti működés megteremtése érdekében a Fenntartó Testület a csapat működését július 15-i hatállyal felfüggesztette és ezt a MCSSZ felé bejelentette.

Sajnálatos, hogy mindezzel kapcsolatosan számos híresztelés, valótlan és alaptalan információ látott napvilágot, melyekkel kapcsolatban a plébánia részéről nem volt alkalmunk álláspontunkat kifejteni.

Mivel a csapat életében a vallásos értékek és az alapelvek érvényesülését biztosítani nem tudtuk,  ezért  a  működtetéssel járó erkölcsi felelősséget a plébánia a továbbiakban nem tudja vállalni, így – a csapat meghatározó erőivel egyetértésben – azt szeptembertől egy a plébániától független alapítvány veszi át.

Plébánosként fontosnak tartom leszögezni, hogy az ügyben a plébánia mindvégig tiszta szándékkal, jóhiszeműen, a szabályok megtartásával járt el, és sajnálatosnak tartom, hogy - rajtunk kívül álló okokból - a csapat elszakadt a plébániától.

fr. Lendvai Zalán plébános

Eseménynapló

·   Június 4-én a ½ 10-es misében köszöntük meg elsőáldozóinkat Istennek. A mise végén adtuk át az Élő Kövek Alapítvány millenniumi pályázatának nyereményeit. A pályamunkákból a sekrestye melletti folyosón kiállítás nyílt. Ezen a napon nyitottuk meg a templom oldalfolyosóján a Plébániatörténeti kiállítást is, mely őszig látható.

·   Június 10-11-én, a szécsényi férfiak jubileumi pünkösdi zarándoklatán mintegy 65-en vettek részt. A hazatérőket az esti mise végén köszöntöttük. Köszönjük áldozatukat!

·   A gyermekek Szent Antal napjához kapcsolódó megáldása június 13-án, kedden este volt a szentmise keretében.

·   Június 18-án a 10 órás szentmisében a solymári Corvinus Vegyeskar Cser Miklós karnagy vezetésével Antonio Lotti (1667-1740) miséjét énekelte, majd a szentmise után rövid hangversenyt adtak.

·   Június 24-én 4 ferences testvért szenteltek pappá a pasaréti templomban.

·   Szent Anna és Joachim ünnepéhez kapcsolódóan a nagyszülők köszöntése július 22-én délután volt a hittanteremben, ahol Miklós atya köszöntője után a szécsényi gyerekek és a gyöngyösi fiatalok közössége adott kis műsort.

·   A szerzetesrendek feloszlatásának és a szécsényi ferencesek elhurcolásának 50. évfordulóján július 30-án, vasárnap délután és este ünnepi megemlékezést, szentmisét, szentségimádást szerveztünk, majd kiállítás nyílt a Rákóczi teremben, vendégeinket pedig agapén láttuk vendégül. A részletes beszámolót külön is olvashatják.

·  A Porziunkula búcsút augusztus 5-én tartottuk. A 8 órai szentmisét Németh László atya, az éjféli misén Tóth Vencel újmisés ferences atya tartotta. A szentségimádást a szegénygondozó nővérek vezették. A búcsúsokat idén is vendégül láttuk a kolostor folyosóin. Köszönjük a sok segítséget!

·       Augusztus 6-án, Színeváltozás ünnepén az ünnepi szentmisét 10 órakor tartottuk.

·       Augusztus 12-13-án a szokott rend szerint zajlott a szentkúti gyalogos zarándoklat, melyen összesen kb. 135-en vettek részt. A hazaérkezőket a Szentháromság szobornál fogadtuk. A nagyboldogasszonyi búcsún idén is 3 autóbusszal és több személygépkocsival vettek részt a szécsényiek.

·       Augusztus 12-én Kada Lajos érsek úr, Spányi Antal püspök úr és számos vendég jelenlétében ünnepség keretében Szent XI. Ince pápáról nevezték el a kastély előtti teret.

·       Augusztus 20-án millenniumi autóbuszos zarándoklatot szerveztünk Máriabesnyőre, Gödöllőre és Budapestre a Szent István napi ünnepi misére és a Szent Jobb körmenetre, majd az esti tűzijáték után indultak haza.

·       Debora nővér szeptembertől egy évre egy Tolna megyei kis faluban, Regölyön szolgál. Köszönjük eddigi munkáját és Isten áldását kívánjuk további útjára!

·       Nyáron kereszteltük a következő gyermekeket: Szoó Dániel, Boros Dániel, Tóth Bernadett, Majoros Bianka, Doman Erhard, Deák Zsófia, Antal Enikő.

·       Halottaink május óta: Donkó Felicián (27), Kanyó Jánosné (82), Bunder Istvánné (47), Saját Aladár (64), Kuris László (49), Truszka István (72), Doman Elemérné (65), Kuris János (54), Filkor Vilmosné (59), Szabó György (52), Lászlók Anzelm (67), Balla Géza (55), Kőmíves József (53), Mészáros János (89), Ocsovai Antalné (89), Heizer László (28), Gyebnár Károly (54). Nyugodjanak békében!

·       Házasságot kötöttek: Rigó Csaba és Jusztin Adrienn, Dóczé Tibor és  Butkai Boglárka, Kiss Tamás és Stayer Eszter, Rigó Zsolt és dr. Veress Anikó, Kőmíves Zoltán és Lászlók Karolina, dr. Solymosi Zoltán és Hoós Gabriella, Szabó László és Hajdú Judit.

Őszi programjaink

 

·    Szeptember 2-án, szombaton az esti, 19 órai misét a szentkúti zarándokokért ajánljuk fel, majd a hittanteremben baráti beszélgetésre várjuk őket.

·   Szeptember 3-tól kezdődően az évközi miserend szerint a vasárnapi szentmisék 7, ½ 10, 11 és 19 órakor kezdődnek.

·   A hitoktatás szeptember 4-től kezdődik. Kérjük, minden szülő és hittanos kísérje figyelemmel és időben keresse meg csoportját.

·   Szeptember 9-én, szombaton az esti szentmisében 3 novícius testvér tesz egyszerű fogadalmat. Ezen a délutánon 8 új testvér kezdi meg a beöltözéssel az újoncévet.

·   A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 10-én a reggel 8 órai szentmisében tartjuk.

·   A temetőkápolna búcsúját szeptember 10-én 11 órakor tartjuk. (A templomban 11 órakor nem lesz mise.)

·   Szeptember 16-án a Karitász csoport kirándulása lesz.

·   Szeptember 20-24. között hazánkba látogat fr. Giacomo Bini, a ferences rend miniszter generálisa, aki szeptember 24-én, vasárnap ellátogat Szécsénybe, a noviciátusba is.

·   Szeptember 24-én lesz Szentírás vasárnapja – vegyük elő Bibliánkat és ne hagyjuk újra beporosodni…

·   Szeptember 30-án, szombaton tartjuk meg a Vidám Családi Délutánt, melynek keretében játékra és vidám együttlétre hívunk minden családot, aprókat, nagyokat és természetesen a nagyszülőket. A részletekről a templomi hirdetésekből értesülhetünk majd.

·   A téli miserend október 2-án, hétfőn lép életbe: az esti misék 18 órakor kezdődnek.

·   Októberben a rózsafüzér ájtatosságokat a szentmisék előtt 17.30-kor tartjuk. Szeretettel várjuk a testvérek segítségét az előimádkozásban!

·   Szent Ferenc boldog halálára emlékezünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra várjuk a kolostor folyosóin.

·   Október 7-8-án ministránsaink a szegedi ministránsokkal és kiskórussal együtt Pasaréten, a ferences plébánián vendégeskedik.

·   A téli időszámítás kezdete október 29-re virradó éjszaka lesz.

·   Október 29-én Missziós vasárnap lesz – a missziók működéséért imádkozunk miséinken és támogatásukra gyűjtünk a szentmiséken.

·   November 1-én, szerdán lesz Mindenszentek ünnepe. Délután 3 órakor a temetőben imádkozunk elhunyt hozzátartozóinkért, ekkor lesz lehetőség az új sírkövek meg­­áldására is. Az esti szentmise után halottainkért imádkozunk majd.

·   November 2-án, csütörtökön, Halottak napján reggel 8-kor lesz a temetőkápolnában szentmise (a templomban ezen a napon reggel 7-kor nem lesz szentmise).

·       Novemberben minden este kedves halottainkért mutatjuk be a szentmiséket. A padokra október végétől kitett borítékokban található lapokra írják majd fel mindazok nevét, akikért a közös imádságot kérik, majd a borítékba visszatéve, a szentmisékre szánt adományaikkal együtt az újságos pad melletti zárt perselybe dobják majd be.

·       November 25-én a Karitász ismét megrendezi a Művelődési Házban az Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyre mindenkit szeretettel várunk!

·       Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja november 26-án, Advent 1. vasárnapja december 3-án lesz.

·       December 2-án, szombaton délután a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés.

HíRHARANG

Könyvtár-ajánló

Néhány új könyv a könyvtár polcairól:

&     Gyökössy Endre: Leltározás a gazda szeme előtt – Életünk és lelkünk feltérképezése, hogy más szemmel lássuk magunkat.

&     Jálics Ferenc SJ: Fejlődik a hitünk – hitünk gyermekkorunktól kezdve fejlődik, alakul, egyre érettebb lesz. Vagy megrekedünk a gyerekes szinten? Hogyan lépjünk tovább a keresésben?

&     Campbell-Streeter: Dühöngő ifjak – a szülők sokszor nem értik a fiatalokban élő haragot, talán mert maguk sem tudják jól kezelni azt. Ennek tanulásában, tanításában segít a könyv. 

¹  Jesus – a Jubileumi Év alkalmából készült angol nyelvű film Jézus életéről az evangéliumok alapján – nyelvgyakorlóknak külön szeretettel ajánljuk!

¹  Quo vadis? – A Nero császár idejében játszódó történet egyszerre történelmi korrajz és szerelmi történet, s közben megismerjük az őskeresztények életét is.

A Könyvtár folyamatosan bővül. Az érdeklődőket minden szombaton az esti szentmise után, illetve vasárnap 10.30-11.00-ig várjuk.

Böngésző

Az Internethez hozzáférőknek néhány újabb keresztény honlap, amit érdemes böngészni:

:     „http://www.osb.hu/kapcsolatok.html/” – a bencés szerzetesrend kapcsolatai.

:     „http://www.nexus.hu/seidlambrus”- Ez Seidl Ambrus atya, a "konyha angyalának" személyes honlapja, finom falatok receptjeivel.

:     „http://surfpoint.linkexchange.com/Culture_Religion--Christianity.html”  - itt rengeteg (külföldi) vallási Internet-cím található...

Apró hírek

§ A plébániai irodán hétfőtől péntekig 9.30-11.00 és 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy lehetőleg ezekben az időpontokban keressék lelkipásztorainkat.

§ Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van.

§ A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imád­kozzuk a templom­ban.

§ Minden csütörtök este a szent­mi­se után csen­des szentségimádást tar­­tunk családjainkért, gyer­me­ke­ink­ért, fiatal­ja­inkért és ha­zánk­­ért. Mindenkit hí­vunk és vá­runk, hogy kapcsolódjon be imádságunk­ba!

§ Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.

§ A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti szentmisét.

§ A Rózsafüzértársulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ezeken a vasárnapokon a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel.

§ Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás teremti meg. Ennek összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar iránymutatásával megegyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át javasolja, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik a 2000. évre 1250 Ft  egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. Az idei hozzájárulást misék után a sekrestyében, félfogadási idő­ben az irodában, a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Jó­zsef­nél illetve a temp­lomban található csekke­ken a Takarék­szövet­kezet­nél fizethe­tik be.

§ A házasságra ké­szülő fiatalok és a szülők fi­gyelmét fel­hív­juk, hogy az es­kü­vő­re - az alapos készület ér­dekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián.

§ A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet.

§ A Szécsényi Harangok című újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy szám nyomdai költsége kb. 30 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten az újságos perselyen keresztül támogassák az előállítást. Köszönjük! 

NAPRAFORGÓ

A hit – bizalom

Egy ateista leesett a szikláról. Zuhanás közben azonban elkapta egy  kis fa ágát. Miközben ott lógott a felette lévő ég, és az ezer lábnyi mélységben lévő sziklák között, látta, hogy nem lesz sokáig ereje kapaszkodni. Ekkor azonban eszébe jutott valami:

- Isten! - kiáltotta torka szakadtából.

Csend. Semmi válasz.

- Isten! - kiáltotta még egyszer. - Ha létezel, ments meg, és én megígérem, hogy hinni fogok benned, és másokat is a te hitedre fogok tanítani.

Ismét csak csend. Már majdnem elengedte az ágat kétségbeesésében, amikor egy hang szólt hozzá:

- Mindenki ezt mondja, amikor bajban van.

- Nem, Istenem, nem! - kiáltotta most már reménykedve. - Én nem olyan vagyok, mint a többiek. Látod, én már el is kezdtem hinni benned. Csak most szabadíts ki innen, és hirdetni fogom nevedet az egész földön.

- Na jól van - mondta a hang. - Megmentelek, engedd el azt az ágat.

- Hogy elengedjem az ágat? - kiáltotta tébolyultan az ember. - Hát azt hiszed, hogy megőrültem?

 Ismeretlen szerző

Napraforgó  -  Gyereksarok

Gyere velünk!

Szeretettel hívunk alakuló kiskórusunkba minden 10 évnél idősebb fiút és lányt, aki szeret énekelni, játszani és szívesen bekapcsolódna egy ifjúsági kiskórusba, hogy énekével dicsérje Istent. Ha van már gitárod és szeretnél megtanulni gitározni, erre is lesz módod. Szeretettel várunk szeptember 17-én a ½ 10-es mise után a hittanteremben!

Kiss Ági

A ministránsközösség szeretettel várja azoknak a már elsőáldozó fiúknak a jelentkezését, akik szívesen szolgálnának az Úrnak és szívesen bekapcsolódnának a ministránsközösség életébe. Ministránsfoglalkozások: pénteken 16.45-kor a hittanteremben.

Rejtvény

Pünkösdi rejtvényeinkre jó megfejtést küldtek be: a kicsik rejtvényére Stayer Edgár, a nagyok rejtvényére Bablena Adrienn, Percze Rita, Kiss Gabriella, Gömöri Gergő, Szerémi Zsolt és Finta Lajos atya. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

Rejtvény a kisebbeknek:

Keresd meg az öt különbséget a két kép között!

 

Rejtvény nagyoknak:

5 úszó - András, Béla, Csaba, Dezső és Ernő - ugyanannak az egyesületnek a tagja. Egy ízben edzőjük távollétében versenyeztek. egymással. Amikor az edző érdeklődött az eredmény felől, ezeket a válaszokat kapta:

András:   - Dezső végzett a második helyen.

              - Én a harmadik lettem.

Béla:       - Én értem el a legjobb eredményt.

              - A második Csaba lett.

Csaba:    - Én a harmadik lettem.

              - Béla pedig utolsó.

Dezső:    - Én a második helyen végeztem.

              - Ernő erejéből a negyedik helyre futotta.

Ernő:       - Egyetlen úszót sikerült megelőznöm.

              - A versenyt András nyerte.

Aztán az elképedt edzőnek bevallották, mindegyikük két információja közül csak az egyik igaz.

Mi lett a valódi végeredmény, ha holtverseny nem volt?

A megoldásokat szeptember 24-ig adjátok le a sekrestyében!

Gyermekvers

Ingrid Sjöstrand: Milyen kár

Milyen kár, hogy
nincs cipzár a banánon!
Ha csak a felét akarom megenni,
bezárhatnám a maradékot.

Azt hiszem, cipzárt fogok szerelni
egy banánra,
mondjuk füzetkapoccsal,
és enni kezdem a buszon.
Lehúzom a zárat,
majszolok belőle,
és újra behúzom.
Klassz, mi?
Hogy bámulnak majd az ürgék!
Persze ők úgy tudják,
hogy nincs zipzár a banánon!

Siv Widerberg: Bélyeg

Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.

Humor

¥ Bemegy két indián a kocsmába. Kérdezi az egyik a másiktól :

- Te, látod ott azt a cowboy-t ?

- Melyiket ?

- Amelyiken kockás ing van.

- De hát mind az ötön kockás ing van!

- Azt ott, amelyik western csizmában van.

- De hát mind az öt western csizmában van!

Erre az első indián lelő négy cowboy-t.

- Na, látod már?

- Látom. Mi van vele?

- Na, az egy olyan bunkó alak, hogy legszívesebben lelőném...

¥ Miért ment át a csirke az úton ?

ÓVÓNŐ: Hogy a másik oldalra jusson.

PLATON: A közjó érdekében.

ARISZTOTELÉSZ: Ilyen a csirkék természete, átmennek az úton.

KARL MARX: Történelmi szükségszerűségből.

SADDAM HUSSEIN: Ez példa nélküli provokáció, így most feljogosítva érezzük magunkat, hogy 50 tonna ideggázt dobjunk a csirkére.

JACK NICHOLSON: Mer' baromira át akart.

RONALD REAGAN: Elfelejtettem...

HIPPOKRATÉSZ: A hasnyálmirigyében termelődő váladék miatt.

MARTIN LUTHER KING: Már látom azt a világot, ahol minden csirke szabadon átmehet az úton anélkül, hogy célját fel kellene fednie.

MÓZES: És Isten szólt a csirkéhez: "Kelj át az úton!" És akkor a csirke általkelt az úton.

RICHARD M. NIXON: Kérem, a csirke NEM ment át az úton.

MACHIAVELLI: Igaz, a csirke átment az úton. Ki törődik vele, hogy miért? Az a tény, hogy végül átjutott, igazolja minden cselekedetét.

FREUD: A puszta tény, hogy ez ennyire érdekel, miért ment át a csirke a túloldalra, elfojtott vágyaidat tárja fel.

BILL GATES: Ez csak egy alprogram. Most fejeztük be az új Csirke Office 2000-t, amely nemcsak átmegy a túloldalra, de tojást tojik, nyilvántartja fontos iratait és kezeli a könyvelését.

BILL CLINTON: Fontos bejelentésem van. És megismétlem, hogy biztosan megértsék. Nem volt semmilyen kapcsolatom azzal a csirkével. Nem volt ...

DARWIN: A csirkék, évmilliók alatt természetes kiválasztódás útján oly módon fejlődtek, amely felruházza őket a túloldalra való átkelés képességével.

EINSTEIN: Hogy most a csirke kelt át a túloldalra, vagy az út mozdult el a csirke alatt, ez viszonyítási pont kérdése.

BUDDHA: A puszta kérdés tagadja csirke mivoltodat.

RAMBO: Rosszul céloztam volna?

¥ A futballedző megtudja, hogy kapusa bukásra áll matematikából. Rimánkodni kezd a tanárnak, hogy ne buktassa meg a fiút.

- Rendben van - mondja a tanár. - A te jelenlétedben teszek fel neki kérdést. Ha a gyerek jól válaszol, átengedem.

Beszólítják a fiút, és a matektanár megkérdi tőle:

- Mennyi kettő meg kettő?

- Négy! - vágja rá a focista.

Az edző a tanárhoz fordul:

- Ugye felteszel neki mentő kérdést is?

Ima, vers, vallomás

 

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka
S a mérhetetlen messzeséges át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul
S ki tudja, mennyi évezrede már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált és szememben célhoz ért
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem.

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Oh, csillag, mit sírsz? Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb,
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Oh, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Oh, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát
S köztünk a jeges űr lakik!

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

 

éVissza a lap tetejére

éVissza a Szécsényi Harangok archívumába