Honlap Szécsény története Ferencesek hazánkban A kolostor története

Ferencesek Magyarországon

A ferences testvérek valószínűleg már Assisi Szent Ferenc életében, de legkésőbb halála után két évvel, 1228-ban megérkeztek hazánkba. A német földről érkező testvérek Esztergomban találtak otthonra. Kiindulásnak elég volt egy szerény kis ház, ahol meghúzhatták magukat, a „Szegénység Úrnőt” szolgálva. Gyors elterjedésüknek köszönhetően 1233-ban létrejött azt Esztergomi Kusztódia.

A nyelvi nehézségek miatt a testvérek először azokban a városokban találtak otthonra, ahol vallon telepesek is éltek. Eger, Pozsony, Győr, Esztergom, Székesfehérvár és Óbuda fogadta be őket először, majd az 1230-as évek második felében az ország déli részein (Pécs, Szerémség), valamint az északnyugati területeken is otthonra leltek. Ennek következményeképpen 1238-ban felállították a Magyar Rendtartományt.

Már Szent Ferenc életében elkezdődött a szegénység értelmezése körüli vita, vagyis, hogy lehet-e vagyona a közösségnek, vagy nem. IX. Gergely pápa 1230-ban hozott döntése alapján a rend rendelkezhet a legszükségesebb anyagi alapokkal. A pápai döntést elfogadók alkották később a konventuális irányzatot, míg az eredeti, teljes szegénységet követők a spirituálisok lettek.

A rend számára nagy fellendülés magyar földön a tatárjárást követően következett be, ekkor gyarapodott leginkább a kolostorok száma. IV. Béla király kezdettől fogva pártfogolta a ferenceseket. A tatárjárás után elpusztult esztergomi kolostorukat újjáépíttette, majd végrendelete szerint földi maradványait ott helyezték végső nyugalomra.

A ferencesek hamar bekapcsolódtak a lelkipásztori munkába. Az időközben Erdélyben négy helyen is megtelepedett testvérek a kunok mellett a tatárokat is szerették volna megtéríteni. 1500 körül már 115 városban vagy faluban volt kolostoruk.

A rendben a XIV. század végén ismét fellángolt szegénység-vita, és az ennek során kialakult szigorúbb irányzat, az obszervánsok dinamizmusa megújulást és újabb fellendülést hozott. Hazai elterjedésük elsősorban annak köszönhető, hogy ha némi hullámzással is, de a közösség megélte az alapító szándéka szerinti, igazi evangéliumi szegénységet, és így a hívek tömegeivel és a nemzet sorsával is azonosult.

A ferencesek az építészet terén, különösen eleinte, lényegesen igénytelenebbek voltak a monasztikus rendeknél. Az Assisiben épült kétszintes, mellékhajók nélküli, egyszerű alaprajzú templomot sokfelé utánozták, ugyanakkor rugalmasan alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. Hazai földön épített templomaik a gótikus építészet kiemelkedő emlékei, elég a szécsényi, gyöngyösi vagy szegedi ferences templom-kolostor együttesre utalni.

A hazai ferencesek virágkorukat a XV. és a XVI. században élték. Igali Fábián 1454-ben megreformálta a rendtartomány közösségét. A reformált provincia hamarosan egész Magyarországra, Erdélyre, Horvátországra és Szlavóniára kiterjedt.

A XV. század folyamán Hunyadi János gyakran kérte a ferencesek segítségét. Ő emeltette a tövisi kolostort, és segítette őket csíksomlyói letelepedésükben. Mátyás király apja példáját követte: ekkor épül a kolozsvári kolostor és templom. Ebben az időben fejti ki irodalmi munkásságát Temesvári Pelbárt ferences szerzetes. Latin nyelvű beszédeinek gyűjteményes kiadásai szerte Európában számos kiadásban forogtak közkézen.

A török hódítás idején a ferenceseket a török megszállók éppúgy ellenségnek tekintették, mint a többi szerzetest vagy világi papot, igénytelenségük révén azonban a legnehezebb körülményekhez is alkalmazkodtak. A hódoltsági területeken csupán négy, ferences kolostorban maradt meg a szerzetesi élet: Szegeden, Gyöngyösön, Szakolcán és Csíksom­lyón.

Szeged 1543-as elfoglalásakor a török három szerzetest is megölt, de a kolostort mégsem hagyták sorsára a testvérek, a protestánsokkal is hajlandók voltak osztozni a templomon: a szentély a ferenceseké, a hajó pedig a protestánsoké volt. A följegyzések szerint 1563-ban hat testvér volt a szegedi kolostor lakója. Innen jártak a Dél-alföldre és tartották az emberekben a keresztény hitet és a nemzeti tudatot. A törökök eleinte csak megtűrték, később menlevelekkel segítették a ferences szerzeteseket, akik ekkor érdemelték ki a „barát” elnevezést a hívektől.

A Bosna-Argentinae Provinciának Magyarországon és Szlavóniában levő kolostoraiból 1757. június 15-én létrejött a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány.

II. József 1781-ben megtiltotta a szerzetesrendeknek, hogy külföldi elöljáróikkal kapcsolatot tartsanak, a szemlélődő rendek zömét megszüntette. A rendházak feloszlatásának szabályos „forgatókönyve” volt: a szerzetesrendek ingatlanjai mellett az állam még a legkisebb ingóságokra is igényt tartott. A szerzetesi könyvtárakat begyűjtötték. A ferences rendet nem tiltotta be, de házaik, templomaik egy részét el kellett hagyniuk, a rendi utánpótlás képzését korlátozta, a búcsújárás betiltása, a népi vallásosság visszaszorítása pedig természetes munkaterületüktől fosztotta meg a barátokat. Bár II. József halálos ágyán szinte minden rendeletét visszavonta, de ez a gesztus nem tudta helyrehozni az Egyháznak és a magyarságnak okozott mérhetetlen károkat.

A ferencesek, az újjászerveződés után, az 1848-49-es szabadságharcban is részt vettek, az önkényuralom alatt is őrizték és szolgálták a magyar egyházat.

A XIX. században jelentős területi változás nem történt. XIII. Leó pápa reformját tar­tomá­nyunkban P. Tamás Alajos provinciális vitte végbe nagy követ­ke­zetes­ség­gel 1900 és 1912 között.

Az első világháborút követő összeomlás és a trianoni békekötésnek köszönhetően az ország súlyos területi veszteségeket szenvedett, melynek következtében számos rendház az utódállamok területére került. Ugyanakkor számos új alapítás és létszámbeli gyarapodás ellensúlyozta a veszteségeket. 1922-től a provincia testvéreket küldött az Egyesült Államokba a kivándorolt magyarok lelki gondozására, Kínában pedig 1929-től az ötvenes évek elejéig missziót működtetett.

A rend a II. világháború utáni újjáépítésben is szerepet vállalt, 1945 őszétől minden iskolában folytatta tanítást, 1948-ban 27 rendházban 339 testvér él, akik 18 plébániát látnak el, Hittudományi Főiskola működik Gyöngyösön.

1948-ban a katolikus Egyház elleni első rendelkezés az iskolák és intézmények államosítása volt. 1950 júniusa és augusztusa között Magyarországon internálták a szerzeteseket. Sok helyen a hívek papjaik védelmére körülvették a kolostort, a rendőrség sokakat elhurcolt közülük. 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács 34. sz. törvényerejű rendelete megvonta a működési engedélyt a szerzetesrendektől. A provincia engedélyt kapott arra, hogy 2 gimnáziumot működtessen, és korlátozott létszámmal rendi, közösségi életet folytathasson. A növendékek utánpótlása évi 2 főre lett korlátozva. Az esztergomi ferences gimnáziumot és kollégiumot a Kapisztrán provincia vette gondozásba. Másik iskolaként provinciánk a szentendrei egyházközségi gimnáziumot kapta meg. A tanárok a Margit körúti rendházból jártak ki tanítani, amely rendi központként szintén megmaradt. A harmadik közösség a Budapest-pasaréti rendházban élhetett tovább, itt éltek a tanárjelölt növendékek.

1989. augusztus 30-án visszavonták az 1950-es rendeletet, Magyarországon ismét teljesen szabaddá vált a szerzetesek működése. Provinciánk új vállalkozásokba kezdett, főleg a régi helyeken: 1989-90-ben a rend több régi kolostorát és templomát kapta vissza és újította (újítja) fel jelentős anyagi áldozatok árán Mátraverebély-Szentkúton (búcsújáróhely), Szécsényben (noviciátus), Szegeden (tanulmányi ház) és Gyöngyösön.

A szécsényi kolostort és templomot 1989. szeptember 3-án kapta vissza a rend. A kolostor épülete ekkor hét éve már üresen állt, mivel kiköltözött a benne működő kollégium. A belső felújítás után 1993-ban ide költözött a noviciátus. A külső felújítást 2002-re az Orbán-kormány által kiírt pályázatokon elnyert pénzek segítségével sikerült magvalósítani.

1989. október 4-én három testvér kezdte meg működését a kárpátaljai Nagyszőlősön (Ukrajna). Az egyházközség egy kis házba fogadta be őket. A közösség még 15 másik helységben kezdett lelkipásztori munkát.

Bővülés történt az iskolák tekintetében is. Esztergomban és Szentendrén a gimnázium hat évfolyamossá bővült. Budapesten provinciánk általános iskolát nyitott, amely folyamatosan 12 osztályossá bővül. Mohácson - egy volt ferences ingatlanban - megnyílt a Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola, amelynek fenntartója szintén a provincia.

1991-ben a provincia megnyitotta nevelési házait a másik, Szűz Máriáról nevezett rendtartomány, valamint az erdélyi, Szent István Királyról nevezett rendtartomány növendékei előtt. Ma Szécsényben, Szegeden és Pasaréten a három magyarnyelvű provincia 12 ferences növendéke készül hivatására.

A 2006 nyarán megalakult Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tagjainak összlétszáma jelenleg 118 fő. A provinciának ma 14 rendháza van.

A ferences közösség egy óvodát, négy iskolát, három kollégiumot, három kultúrházat, egy autista és egy idősek számára létrehozott gondozási központot működtet, Magyarországon 8 plébániája és 5 templomigazgatósága, Kárpátalján 16 plébániája van.

éVissza a lap tetejére